|
1990. szeptember 20. Uram? Én vagyok. Jöjj, és vigasztalj meg, jöjj és adj enyhületet, pihentess meg! Arra teremtettelek, hogy én legyek az Egy és az Egyetlen a szívedben. Arra teremtettelek, hogy eltávolítsd a Testembe hatoló töviseket. Arra teremtettelek, hogy Szívem áldozata légy. Szenvedélyesen szeretlek! Fogadd el szeretetemet, fogadd el tudásomat, fogadd türelemmel, és ne vesd meg a megpróbáltatásokat! Keresztemet nagy szeretettel és engedelmességgel fogadtam. Szeretetből ittam ki kelyhemet az utolsó cseppig, és azért, hogy engedelmeskedjek a mennyei Atyának.  Mértékkel fegyelmeztelek leányom. Ha rám figyelsz, tanulni fogsz.Szemem szüntelen figyel rád, őriz téged és áld téged. Én szeretlek téged a legjobban, ezért ne félj leányom! Vassula, ne félj fegyelmemtől, amely felém irányít téged, és megmutatja neked műveim nagyszerűségét, ragyogását, Szívem gazdagságát és szeretetem emésztő tüzét. Csalatkoztál-e valaha bennem? Ellenálltam-e valaha hívásodnak, amikor szükséged volt rám? Áldott nemzetek, áldott népek, áldott teremtés! Hogyan lehet, hogy ellenálltok szeretetemnek, és elkóboroltatok, hogy a Sátán könnyű prédájává váljatok? Honnan vettétek a bátorságot, hogy ok nélkül kiejtsétek Nevemet? Az a lélek, aki benned van, nemzedék, az lázadó lélek, arra csábít téged, hogy élj érzékies életet, céltalan életet, istentelen életet, és cseréld a szentséget romlottságra. Ó nemzedék! Hova lett a minket összekötő jel? Mit tettél vele? Hova lett belém vetett hited? Hogyan jutottál odáig, hogy feladj engem? Nem hallottad még, hogy amennyivel közelebb jössz hozzám, én is annyival közeledem hozzád? Szegezd rám tekintetedet anélkül, hogy balra vagy jobbra néznél! Hadd mondjam majd egyszer: Gyermekem, szívesen látlak Atyád házában, békéltető illat voltál számomra, megtartottad törvényemet, szentül éltél, gyümölcsöt hoztál, tápláltad a szegényeket. Jöjj hát, gyermekem, siess Atyád karjaiba, és élj mindörökkön örökké az én Szívemben!
|
