|
1990. július 4. Mosolyogj ránk Uram, és felvidul minden arc a Földön. A reménység visszatér szívünkbe, újból emlékezni fog Rád a Föld minden határa, és visszatér Hozzád. Szívem szeretettel sóhajt még a szökevényért is, nem vetted észre? Nem hallottad szeretetem sóhajait? Nem olvastad, hogy mit írtam szeretetemről egész teremtésem számára? Jöjj hozzám, hadd lássam, amint széttárod kezedet szentélyem előtt. Imádj és áldj engem éjjel és nappal, nappal és éjjel!  Áldott gyermekem, van egy kérdésem. Mondd: Szeretsz-e engem teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből?
Szeretlek Uram, Istenem, teljes szívemből, teljes lelkemből és teljes elmémből, de tudom, hogy szeretetem szegényes, nyomorúságos és elégtelen a Te jóságodhoz képest. Akkor most tüzet gyújtok bensődben!... Jöjj és árassz el! Hogyan találjam meg az utat, amíg el nem töltöd lelkemet világosságoddal, hogy lelkemet az igazságra és az életre vezesse? Ismerd be hibáidat mindig, és segítek, hogy legyőzd. Jöjj, az enyém vagy, az én tulajdonom! Azért vagy tulajdonom, mert szegény és esendő vagy. A nyomorúság vonz engem. Fel fogom éleszteni erődet, és bátorságot öntök beléd. Elárasztalak tömjénem illatával. Soha ne add fel gyermekem! Ne tagadd meg a helyet tőlem szívedben! A szegénység vonz engem. Szegénységet és nyomorúságot keresek. Magamhoz vettelek, hogy tüzem mindazok szeme láttára emésszen fel, akik látnak téged. Végtelen szeretetemet mutatom meg rajtad keresztül az egész világnak, hogy minden ember lássa és felismerje, hogy a szeretet Istene, emésztő tűz vagyok.
Istenem, az áldások özönét hullattad rám, pedig tudtad, hogy aki a tied, és a te "tulajdonod", bűnös, tökéletlen, és képtelen viszonzásul bármit is adni Neked. Megáldottam tulajdonomat... - őszinteségedben gyönyörűségemet lelem. Figyelj rám: Felemelem a szegényeket a porból, felemelem a nyomorúságosokat és Szentséges Szívembe teszem, majd bemutatom őket angyalaimnak. Tanítást adok nekik, Mesterük leszek, ők pedig az én tanítványaim. Megbocsátom bűneiket. Miként a hó és a jég a napsütésben, úgy olvadnak el bűneik. Majd megkérem a szenteket, hogy őrködjenek és imádkozzanak felettük, és kiárasztom rájuk az értelem Lelkét, hogy fel tudják ismerni az igazságot, és mélyebben megértsék tanításomat. Uram, aki atyaként neveltél, miután feltámasztottál a halál völgyéből, bevezettél világosságodba, megszabadítottál a gonosztól, mondd, nem vagyunk mindannyian gyermekeid? De igen, gyermekeim vagytok. Mivel mindannyian gyermekeid vagyunk, esedezve kérlek, engedd, hogy azok, akik hallván hallanak, de úgy tűnik, hogy nem értenek, most megértsenek Téged! Megbánták bűneiket? Nem tudom, hogy megbánták-e, de ha megnyitod szemüket, hogy lássanak, meglátják dicsőségedet, észreveszik hűségedet és szépségedet. Akkor eljönnek Hozzád, és megbánják bűneiket! Gyermekem, még akkor sem látnak engem, ha megnyitom szemüket! Nem fognak látni, mert sötétségben vannak, ezért hogyan kívánhatod, hogy lássanak engem, még ha állandóan mellettük vagyok is? Sötétségük vakká teszi őket. Ezért leányom, beszélj, és ne ijedj meg tőlük! Ne ijedj meg attól, hogy kimondd az igazságot, és ne engedd, hogy elhallgattassanak! Veled vagyok gyermekem, leányom! Nem, ne hallgass, állj munkába Isteneddel együtt! E küldetésre emeltelek fel, és erre neveltelek! Mint az ifjú, aki szűz leánnyal lép házasságra, én is felkínáltam neked Szívemet, és kértem a tiedet. Én vagyok az, Jézus, aki formált téged, és szent frigyre lépett veled. És miként a vőlegény örül menyasszonyának, úgy örvendek most én is szegénységednek és gyengeségednek . Úgy követtelek, mint ifjú a leányt. Mindenfelé azt kerestem, milyen eszközökkel nyerhetnélek meg magamnak.
És most, hogy enyém vagy, megőrizlek.
Törékeny vagyok, és üldözőim fáradhatatlanul üldöznek, de Benned van reményem. Ebben a száműzetésben csak Neked élek. Már semmi sem szerez örömet ebben a világban, szemem békéd világát keresi. Szívem és lelkem eleped az irántad való szeretettől! Te vagy oltalmam és örömem! Arra kértelek, hogy ha lehetséges, fogadj el! Lehetnék rabszolgádnál is kisebb, lehetnék rabszolgád segédje. A szegény és az egyszerű ember mindig dicsérte Nevemet, és dicsérni is fogja. 1
Ezért köszönöm meg Atyámnak, hogy elrejtette a bölcsességet a tudósok és a tanultak elől, és csak az egyszerű gyermekeknek nyilatkoztatta ki. Boldogok vagytok, mert szegények és nyomorúságosak vagytok, tiétek az Isten országa. Jaj azoknak, akik most bőségben vannak, mert éhezni fognak! Boldogok vagytok, amikor az emberek szidalmaznak, üldöznek és mindenféle rágalmat szórnak rátok énmiattam. Örüljetek és örvendjetek, mert nagy lesz a ti jutalmatok a mennyben! A prófétákat is így üldözték előtted, leányom. Ne fáradj bele! Folytasd a művet, amelyet neked adtam! Kövess engem, a te Uradat, és a legkisebb kétkedés nélkül járj nyomomban! Még jobban meg foglak alázni. Maradj szegény és gyenge, készséges és engedelmes! Szerezz nekem örömet, amikor rád tekintek! Szeress, és áldj engem!
Tied vagyok, és tekinteted oltalmában találtam meg az igazi békét. Áldott légy! 1 Ezt Jézus mintha magának mondta volna. |
