|
1990. június 19. Irgalmas Uram, letértünk ösvényedről. Te mégis irgalommal és nagy szeretettel segítettél rajtunk. Kérlek Téged: ne hagyj el minket a megpróbáltatás napjaiban, ments meg a pusztulástól, ments meg a gonosztól, egyesíts bennünket szeretetedben és békédben! Az én békémet és az én szeretetemet adom neked, leányom! Az Ecclesia új életre kel minden megpróbáltatása ellenére. Egyházam egy lesz és szent, és népem egy nyelvet beszél majd. Mindez hamarosan bekövetkezik! Vassula, örökké tartó szeretetemben és irgalmamban újból életre keltem Egyházamat. Visszadom szőlőtöket, és a halál völgyéből a reménység kapuját készítem. Úgy fogtok válaszolni nekem, mint amikor még fiatalok és tiszták  voltatok.
Jó ideje elvetettétek a tanítást, és olyan áldozatokat mutattok be nekem, amelyek sohasem jutottak el hozzám. De irgalmamban azt mondom minden halálvölgynek: Támadj fel! Teljen meg minden sötét völgy az én Szavammal! Hordják le a hegyeket és a dombokat, és váljanak legelővé! Jöjjön ide mindenki, akinek homlokát szeretetem sóhajával megjelöltem, és egyen az élet fájáról! Ma mindenkinek megadom a lehetőséget, hogy közvetlenül szent lakóhelyemről hallhassa hangomat. Hangom visszhangként zeng Jeruzsálemből és eléri a Föld minden lakóját. Senki sem mondhatja majd, hogy nem figyelmeztettelek benneteket. Nemzetről nemzetre küldöm Szentlelkemet, hogy kiáradjon rátok. Állhatatosan küldöm hozzátok szolgáimat, a prófétákat, hogy emlékeztessenek benneteket, ki a ti Atyátok, elforduljatok gonosz cselekedeteiktől és engeszteljetek tetteitekért. Eljövök hozzátok, nehogy istentelen elméleteket bálványozzatok. Elküldöm követeimet, hogy emlékeztessenek benneteket tanításomra, és hogy éljetek szentül, mert én Szent vagyok. Méltóvá kell válnotok, hogy eljövetelem napján szemembe nézhessetek. Leányom, légy az én tömjénem! Mindig táplálni foglak.
Uram, oly sok mindent kellene neked elmondanom! Sok mindent? Igen! Azzal kezdeném, hogy nem vagyok méltó mindarra, amit nekem adtál! Tudom, de én bölcsességet adok a szegénynek és az egyszerűnek. Hagyd, hogy beborítson szeretetem! Ne feledkezz meg jelenlétemről! A Te jó Lelked vezessen a sima úton! 1 Zsolt 143, 10-11. |
