1987. március 8.
Vassula, kedves, újból emlékeztetni akarlak arra, hogy nem kedvezek neked jobban, mint többi gyermekemnek, mert semmi érdemed nincs, és
értéked még ennél is kisebb szememben, de még így is szeretlek. Ezt a kegyelmet azért adtam neked, mert ez az akaratom. Légy a követem,
mert rajtad keresztül akarok megnyilvánulni! Ne gondold, hogy ellentmondok önmagamnak! Irántad való szeretetem határtalan és te kedvesem vagy,
amióta kiválasztottalak. Ne gondold egyetlen percig sem, hogy amiért rámutatok gyengeségeidre, kevésbé szeretlek. Szent Atyád vagyok, aki
ismer téged, és ha én nem mutatok rá tévedéseidre, akkor ki fogja megtenni? Törékeny virágom vagy, akit nevelek. Engedem, hogy merítsél
erőmből, hogy növekedhess, Vassula.
Emlékeztetni akarlak arra, hogy ez a kinyilatkoztatás, amelyet beléd lehelek, nemcsak a te javadat szolgálja, hanem mindazoknak is szól, akiknek
nagy szükségük van Kenyeremre. Azért jövök, hogy mindazokat
tápláljam, akik éhesek. Üzenetem a "Béke és szeretet" üzenete, amely eredetetekre emlékeztet benneteket, és arra, hogy Isten teremtett
titeket. Azért jövök, hogy megmondjam: az én Testem
az én Egyházam. IGEN! Egyházam, amely betölti az egész teremtett
világot. Azért jövök, hogy megmutassam irgalmasságomat e világnak.
Te, Vassula, csupán egy vagy azok közül, akik sebet ütöttek rajtam, akik sohasem válaszoltak szeretetemre, és ezzel keserűséget okoztak
nekem. Mi lehet elkeserítőbb annál, mint ha sohasem érkezik válasz az olyan szomjazó, nagy szeretetre, mint az enyém?
Ehelyett te pusztaságodban nap mint nap az anyagi világ élvezeteit kerested, amelyek isteneket jelentettek számodra, azokat bálványoztad.
Ezáltal egyre jobban eltávolodtál tőlem, keserűséget okozva nekem, és megsebezve Szívemet, az élő Isten Szívét, amelyet nem kerestél,
nem szerettél, és egészen elfelejtettél.
Leányom, hát ilyen távol voltam tőled?
Jöjj, jöjj és érezd Szívemet! Szívem értetek kiált!
Fiaim, leányaim, jöjjetek! Jöjjetek közelebb hozzám, forduljatok felém, engedjétek, hogy karomba vegyelek és egészen Szívem belsejébe
vigyelek benneteket! Hadd merítselek meg benne, mélységes békét ajándékozva nektek.
Jöjjetek és lépjetek be lelkem világába, amely a béke és a szeretet világa. Jöjjetek hozzám és táplálkozzatok Testemmel, mert Kenyerem
tiszta és megtisztít benneteket.
Testem 1
kiált utánatok, jöjjetek és látogassatok meg engem, aki éjt és nappalt a tabernákulumban töltök várakozva rátok,
hogy tápláljalak benneteket. Ne rettegjetek, ne féljetek tőlem, ne tagadjatok meg engem! Miért nem adtok nekem helyet szívetekben? Jöjjetek,
ismerjetek meg engem, és akkor szeretni fogtok, mert hogyan szerethetnétek valakit, akit nem ismertek, vagy csak hiányosan ismertek? Igyekezzetek
jól megismerni, és akkor forrón fogtok szeretni.
Vassula, te eltévedtél, és ezzel elszakítottad magadat tőlem, elfordultál az igazságtól, a jót rosszra váltottad, és jobban ragaszkodtál
a rosszhoz, mint a jóhoz.
Jöjjetek tehát mind, akik még mindig elkerültök engem, hozzátok ide bűneiteket és megbocsátok nektek! Jöjjetek és táplálkozzatok belőlem,
jöjjetek, üresítsétek ki számomra szíveteket, és engedjétek, hogy megtöltsem szeretettel! Tudom, hogy gyengék vagytok, de engedjétek
meg, hogy én cselekedjem bennetek. Adjátok ehhez beleegyezéseteket kedveseim. Engedjétek, hogy gyökerestül kitépjem és messzire dobjam
bűneiteket, elhintsem bennetek magjaimat, a béke és a szeretet magjait! Hadd tisztítsalak meg benneteket!
Vassula, ne dolgozz többet, majd később folytatom. Ne feledkezz meg jelenlétemről! Mindig jusson eszedbe: "mi ketten."
Nem felejtem el. Megpróbálom, Uram.

Induljunk.
Induljunk.
Később:
Jöjjetek és ismerjetek meg engem! Nem vagyok elérhetetlen. Egymás
mellett járunk. Ti énbennem éltek, és én bennetek, sohasem válunk
el. Sohasem. Jöjjetek, merítsetek végtelen jóságomból
és hagyjátok, hogy keményszívűségetek feloldódjék az én tisztaságomban. Ó leányom, bár sok kedves gyermekemet megszenteltem a keresztségben,
kevesen vannak, akik olyannak ismernek engem, amilyen vagyok. Elfeledkeznek arról, hogy rám, mint szerető Atyára tekintsenek. Sokan elhagynak
közülük és azt gondolják, hogy elérhetetlen vagyok. Sokan a maguk
módján gondolkodnak rólam, állandóan megvető érzést táplálva
irányomban. Egyesek csak félelemmel tudnak gondolni rám, mások pedig
végtelen szeretetemben kételkednek.
(Ez az üzenet 1987. március 18-án folytatódik.)
(Itt félbeszakítottak. Megérkezett a Szent Lepelről készített kép, amelyet megrendeltem. Megszemléltem, és visszatértem az íráshoz,
miközben tovább is a képet néztem.)
Ne felejtsd el, én még mindig szenvedek. Vassula, mennyi keserűség
ér engem! Miért, miért széledt szét annyi juhom? Nézz rájuk! Hiábavaló
lett volna áldozatom? Leányom, mennyire fáj ez nekem! A végsőkig meggyötörték
lelkemet! Szenvedek. Tápláld juhaimat, ne fáradj bele az írásba!
Nem, Uram, nem fáradok bele.
Megadom neked azt az erőt, amelyre szükséged van, jöjj, dolgozzunk! Folytassuk!
Tanítód vagyok. Tölts el örömmel és ne feledkezz meg jelenlétemről!
Vassula, megérezted jelenlétemet. Valóban az ágyad szélén ültem.
írjuk le, amit mondtam. Én vagyok az, Jézus. Most ülök, de ebben a pillanatban felállok, mert te is fel fogsz állni.
(Alighogy befejezte az írást, máris sürgetően kopogtak az ajtón, és én felugrottam. Meglehetős zavarban álltam ott. Jézus aznap este
hangsúlyozottan éreztette jelenlétét. Annyira - mint néha máskor is -, hogy ellenőrzésére fogtam egy darab papírt és Ő a fenti bekezdést
írta rá. Az ajtóban az alkalmazottam állt, hogy valamit mondjon nekem.)
Szeretlek. Ne fáradj bele az írásba, add meg nekem azt a szabadságot, amit akarok.
Jézus, csodálatos vagy!
Légy mindig jókedvű, amikor én is jókedvű vagyok. Kövess engem! Megbántasz, ha megfeledkezel jelenlétemről.
Soha ne feledkezz meg jelenlétemről, soha!
De Uram, ez nehéz. Időnként autót kell vezetnem, az útra kell
figyelnem. Máskor barátaimmal beszélgetek hétköznapi dolgokról. Fiamnak
segítek házifeladatában. Hogyan tudnék így állandóan jelenlétedre gondolni? Ez szinte lehetetlen!
Vassula, virágom, ha ilyen helyzetben vagy, csak az erényekre
kell emlékezned: légy alázatos, hűséges, szelíd, barátságos, igazságos,
szeretetteljes. Igen, azzal, hogy erényes vagy, rám emlékezel. Jöjj, menjünk! Szeretném tudtodra adni, hogy természetfeletti úton közeledem
hozzád, amikor üzeneteimet átadom. Ne feledd, hogy irgalmas Isten vagyok, és méltatlanságod, valamint az irántam való korábbi közömbösséged
ellenére is szeretlek. Azért adtam neked ezt a karizmát, hogy közvetlenül ajkamról tanulj. Vassula, jól esik a szívedben megpihennem.
(Később a kétkedés újabb hullámai borítottak el.)
Jöjj, a szenvedés megtisztít téged. Támaszkodj rám, fogadd el
a szenvedést, engesztelj, engesztelj, engesztelj másokért! Jöjj, keltsük újra életre minden gyermekemet!
(Ez eléggé lesújtott.)
De Uram, én tehetetlen vagyok, hogyan tudnék bármit is tenni?
(Nagyon gyengéden mondta:)
Hát elhagylak-e valaha? Vedd magjaimat, és hintsd el a földeken,
hadd teremjék a béke és a szeretet gyümölcsét. Tedd ismertté Szavamat
minden ember előtt. Veled leszek mindenkor.
Tegyük fel, hogy visszautasítják és félreteszik, mert kételkednek
benne. Tegyük fel, hogy nem tartják jónak. Tegyük fel, hogy nem hiszik el, hogy Te vagy az!
Hallgass rám Vassulám! Miért félsz? Az egész teremtés az én kezem
műve. Elfelejtetted, hogy mindenható vagyok? Az egész teremtett világ
az én akaratomnak engedelmeskedik. Kicsim, én vagyok a Magasságbeli,
dicsőíts engem, légy olyan, mint a virág, amelynek az én világosságomra
van szüksége ahhoz, hogy éljen.
1 az Oltáriszentség
|