1990. április 3. Utánad vágyakozom Jézusom, Szabadítóm, aki kiemeltél a mélységből. Tudom, hogy gyengéden bánsz velem, és azért adsz szenvedést, hogy nevelj. Légy ismét Szabadítóm! Újítsd meg örömömet! Gyomlálj ki belőlem minden rosszat, mivel Te a szentséget és a szív őszinteségét szereted. Légy az én békémben gyermekem! A szenvedés az én adományom, hogy szentté tegyelek. Én leszek kendőzetlen lelked édes gyötrelme, elméd gyötrelme, ajkad betölthetetlen szomjúsága, szíved dobbanása. Nyisd fel szemedet, lélek, és haladj a szentség útján! Ajánld fel nekem akaratodat! Nyisd fel szemedet, és láss, lélek! Nézd, milyen nyomot hagytam magam után! Vérem jelzi utamat, kövesd ezeket a nyomokat! Hozzám vezetnek. Ne keress társakat, és ne kérdezd: mi ez, vagy mi az? Erőm nem hagy elesni, jöjj hozzám lélek, és felkínálom neked kelyhemet. Bár kelyhem keserű, igyál! Igyál, dicsőíts, és mirhaként öntöm rád áldásaimat. Figyelj Vassula, leányom; bár ellenségeim körülvesznek téged, te sértetlen maradsz. Ezért ne félj, hanem haladj! Kövesd Vérem nyomát, és ne nézz se jobbra, se balra! Előtted állok, és rád várok, hogy megszenteljelek. Jöjj! Egyedül jöjj, nem akarok vetélytársakat! Irántad érzett nagy szeretetemért egyél kevesebbet a tisztulás e napjaiban! Én vagyok a te Megváltód, aki ennek az útnak a végén áll. Nyisd ki a szemed, és nézd érted ontott Vérem nyomait! Legyenek ezek a napok emlékezetesek számodra! Ébredj lélek! Miért alszol? Jöjj, és belőlem meríts erőt! Jöjj, és megenyhítem szomjadat, ha te is csillapítod szeretet-szomjamat. Ez a te tartozásod leányom, mivel én voltam az, aki eljöttem, hogy megszabadítsalak a mélységből, én jöttem segítségedre, és kinyilvánítottam előtted nagy szeretetemet. Jöjj most, és ajánld fel nekem akaratodat! Enyhítsd buzgón betölthetetlen szeretet-szomjamat! Hagyd néhány csepp szeretetedet kiszáradt ajkamon! Úgy fogom fogadni, miként pusztai vadvirág a reggeli harmatot. Lélek! Nem voltál ártatlan, és hűséges sem voltál, mégis megbocsátottam neked tisztaságom és világosságom által. Eltöröltem minden bűnödet. Örvendeztess meg, emeld rám tekintetedet, és nézz a zászlóra, amelyet kibontok feletted! Sokak közül választottalak ki, hogy általad mutassam meg az emberiségnek a szeretet és az irgalom zászlaját. Most kibontom fejetek felett, nemzedék! Ahogy a szerelmes követi kedvesét, úgy járkálok mindenfelé, és keresem, hogyan nyerhetnélek meg magamnak az örökkévalóságra. Mutasd meg nekem, nemzedék, hogy falad mögött találok még hűséges barátot... És ha hűséges barátot nem is lelhetek, de legalább egy ingadozót találok... akkor hamisságotokat őszinte beszéddé teszem, nehogy lesújtson rátok a csapás napja. Barátom, aki még a rossz és a jó között ingadozol, ne légy langyos! Még mindig nem érted, hogy Szívem belebetegszik a szeretetbe? Jöjj, és érezd szívdobbanásaimat! Csodálatos szerelmi ének minden dobbanása! Neked szól, barátom, a Szeretet féltékeny szeretetének hívása. Jöjj hozzám, mielőtt lenyugszik a nap, és lehull rád fátyolként az éj homálya. Jöjj hozzám, ne hagyj ismét aggodalomban holnapig. Jöjj, mielőtt még a szélvihar és a tűz ideér, és szétszór, mint a pelyvát. Jöjj hozzám, és őrködni fogok lelked felett a megpróbáltatás napjaiban. Hadd halljam lépteid neszét! Hadd halljam hangodat az éj leszállta előtt... 1 A fügefa beérett, és nemsokára ehettek első gyümölcséből. Boldogok vagytok, akik éheztek, mert jóllakhattok . A Szeretet szeret téged. Az én házam a te házad. Jöjj karjaimba, és elárasztom szárazságodat szeretetem folyamával! Jöjj, én, Jézus mérhetetlenül szeretlek. 1 Jézus eddigi könyörgő hangja hirtelen megváltozott. |