|
Péntek, 1990. február 16. Kora délután X atya és én letérdeltünk kis oltárom elé, hogy a rózsafűzért imádkozzuk, a fájdalmas titkokat. Amint elkezdtük a Getszemáni kert fájdalmas titkát, csak nagy nehézséggel tudtam kiejteni a szavakat. Úgy éreztem, képtelen vagyok egy szót is kimondani, mintha lelkem ismét elragadtatásba esett volna, és ezáltal kerültem Jézus Getszemáni szenvedéseibe. Ebben az állapotban maradtam az utolsó Üdvözlégyig. X atya, aki folytatta az imádkozást, belekezdett a második titokba, az ostorozásba. Akkor úgy éreztem, hogy erőszakkal a szőnyegre dobnak, és kinyújtanak, mialatt karjaimat kissé fejem fölé tartom. Átéltem az ostorozást. Testem hevesen összerándult, valahányszor ostorcsapás ért. Most történt először, hogy a Szűzanya készített fel minden titokra, és így jártam végig az egész kínszenvedést a keresztre feszítésig. Átéltem Jézus halálfélelmét és szenvedését is. Nem volt fizikai fájdalmam, minden fájdalom benső volt. Később, körülbelül egy óra múlva még egyszer átéltem az egész kínszenvedést. Majd 18,30-kor újból átéltem a kínszenvedést, erősebben mint valaha. Ezt az adományt szeretetből adtam neked. Nem érdemelted meg, én azonban Istened vagyok, elnézem gyengeségedet, és minden bűnödet megbocsátottam. 
1990. február 19. Ó Vassula... Szeretetem Lelke át fogja járni egész lényedet. Engedd, hogy rajtad nyugodjon Lelkem, és nagy csodákat fogsz  látni. A Szeretet szeret téged.
|
