1990. november 7.

Uram, bárcsak fennmaradna mindaz, ami az igazságban jött létre, és mindaz elégne a tűzben, ami hazugságban fogant! Uram, úgy érzem, hogy messze vagy, pedig tudom, hogy nincs így. Nem tudtam megérezni jelenlétedet.

Gyermekem, tedd meg, ami tőled telik, a többit én magam teszem meg. Ha úgy tűnik is, hogy távol vagyok tőled, ne félj! Nem vagyok távol. Én, az Úr, követlek tekintetemmel. Imádkozz lélek! Imádkozz, hogy megenyhüljön az igazságosság, és ne lepje meg váratlanul nemzeteteket mint a mennydörgés!
Vassula!¹ Imádkoztam érted az Atyához, és megkértem, hogy gyorsítsa meg lépteit.²
Olvasd el Jeremiás 44,7-9 versét!
Engedd, hogy igénybe vegyem kis kezedet!


Vedd kezemet Uram, és vedd mindenemet jóvátételül szent szándékaidra!

Boldog vagyok³, szeretem, ha teljesen belém helyezed bizalmadat, hiszen velem, a te Isteneddel beszélsz, nem emberrel. Belém kell helyezned bizalmadat, és teljesen rám kell hagyatkoznod. Amikor elébem járulsz, hogy felajánld nekem akaratodat, nézz a szemembe!
Gyönyörűségemet lelem abban, ha rám hagyatkozol, ha belém veted teljes bizalmadat.
Örülök, amikor így imádsz! Mert imádást jelent, ha egész lényedet, szívedet, lelkedet és elmédet felajánlod nekem. Vassula, kis lélek, hogyan tudnék ellenállni kéréseidnek? Hiszen tudom, hogy milyen sebezhető lélek vagy, akit még csak tegnap keltettem életre! Kis lélek, hogyan tudnék ellenállni kiáltásaidnak? Meríts Szívemből kis lélek, és ragaszkodj hozzám! Imádkozz testvéreidért, akik még holtan feküsznek egy vastag porréteg alatt! Imádkozz, hogy lélegzetem elsöpörje ezt a port, és ujjam megérintse szívüket, hogy felém forduljanak, mert elhagytak engem a szórakozás kedvéért. Légy áldott, gyermekem! Áldj te is engem!