1989. november 7.

Jézusom?

Én vagyok. Béke legyen veled! Fogadj engem úgy, ahogy tanítottalak. Virágom, szeress, merülj el bennem, végy magadhoz, és légy tükörképem, galambom!

Uram, add értésemre, miért fordulnak elő helyesírási hibák?

Vassula, azok tőled valók, nem tőlem. Azért választottalak, mert tökéletlen vagy, és tele gyengeséggel. Én, az Isten, gyenge eszközöket választok, mert erőm a gyengeségben mutatkozik meg legjobban.

Mégis időnként új szavakat íratsz le velem, amelyek ismeretlenek számomra.

Megteszem, ha szükség van rá, diktálok neked, de tévedés lenne azt hinni, hogy ez az én írásom.

Akkor miért különbözik e két írás, Uram?

Mert így tetszik nekem. Eszközeimet úgy használom fel, amilyenek, minden tökéletlenségükkel és gyengeségükkel együtt, hogy lediktáljam nekik tudásomat, hogy Szavammal tápláljam őket és másokat. Tudom, hogy sokan értik szó szerint Szavaimat, amelyek gyakran szimbolikusak. De ez is gyengeségüket, engedelmességüket és irántam való gyermeki hitüket bizonyítja, valamint azt, hogy tetszeni akarnak nekem. Boldog az az ember, aki erősen áll, amikor megpróbáltatások érik.¹ Jöjj gyermekem! Engedd, hogy úgy vegyelek igénybe, ahogy nekem tetszik. Egyetlen áldozatod sem lesz hiábavaló . Légy velem egy! A Szeretet szeret téged!