|
1989. február 9. (Éjfélkor felébresztett az Úr, és megkért, hogy írjam le üzenetét:) Én hívtalak Vassula, hallgass rám! Légy szilárd, légy szilárd, mint a szikla,  ne légy olyan, mint a futóhomok! Gyengeséged ellenére választottalak ki, de tudtam, hogy Szavaimat nem úgy fogadod magadba, mint a futóhomok. Szavaimat beléd írom, beléd vésem, és benned is marad, hogy mindenki olvashassa! Vassula, gondolkozz! Vajon a gazda termékeny talajt választ arra, hogy megdolgozza, megművelje és magjait elvesse, vagy mocsárba és futóhomokba szórja el magjait? Vassulám, mitől kell félned? Imádkozz felismerésért!
1
Maradj... Engedd meg, hogy ujjaim beléd véssék vágyaimat, engedd meg, hogy írótáblámnak használjalak! Fogadj el mindent, amit adok neked! Egyél belőlem! Béke legyen veled!
Vassula, most leírom programomat a tizenhetediki találkozóra, majd üzenetemet is leírom számukra. Gyermekem, szenteld meg a termet tömjénnel és szentelt vízzel! Imádkozd el az ördögűző imát Szent Mihályhoz!
(Isten megértette velem, hogy a program további részét személyes jegyzetfüzetemben kell hagynom.) 1 Azt hittem, hogy befejeződött az üzenet és készültem felállni. |
