1989. január 30.

Uram? Ó Jahve, mennyire szeretlek!

Én vagyok. Virágom, szeretlek, Az én Lelkem van rajtad, érezd jelenlétemet! Nélkülem még most is holtan feküdnél a halottak között! Én, az Irgalom Ura, úgy keltettelek fel téged, ahogyan ezt az istentelen nemzetet is feltámasztom üzenetemmel. A napok elrepülnek, az órák rettentő gyorsan elszállnak, de teremtésem süket! Sötétségbe merülten, nem hallják, és nem is hiszik irgalmas jeleimet! Szeretetemben és együttérzésemben megváltottalak, magamhoz emeltelek és Szentséges Szívemben ringattalak benneteket. Leszállok a mennyből, lehajolok szent trónomról, hogy elérjem ezt a hálátlan nemzedéket: Kezeteken még ott van gyermekeim friss vére. Vér folyt, mert nem akartatok hinni üzeneteimnek, amelyeket Fatimában adtam. Nem akartátok elhinni, hogy mennyire sürgős. Most megismétlitek tévedéseteket. Makacsságotok miatt újból vér fog folyni! Ó gyermekem, enyéim közül oly sokan vakultak meg a Sátán füstjétől! A legkisebb félelem és habozás nélkül lázadnak. Hiányzik belőlük az őszinteség és a szentség. Szeretetet keresek, és nem találok bennük. Nem látható az igazságosság, és a bölcsességet ostobasággal cserélték fel. Elhagyták az erényeket, beszédük kétszínű lett, és csak árulásról suttognak. Hiúság lett a lázadók koronája, és engedetlenség a jogara. Nem találok bennük békét, mert nincs bennük. Gondolkodásmódjuk nem az enyém, fejjel rohannak a pusztulásba, városom lerombolására. Ó, Káin! Káin? Hol van az a Lélek, akivel megajándékoztalak? Újból vesztedbe rohansz? Születésed napjától kezdve erőszakosnak ismerlek, és mivel tudtad, hogy ilyennek ismerlek, most álruhában jössz ide, főpapnak öltözve? Az én ruháimat öltötted magadra, aranyba és ezüstbe öltöztél, hogy elrejtsed sötét ruháidat, amelyeket a fekete vadállattól kaptál? Nincs benned világosság, és hogy elrejtsed förtelmes ábrázatodat, álarcot vettél undorító képedre, hogy külsőd még az én választottamat is megtéveszthesse.
Engem azonban nem téveszt meg álarcod, mert tudom; hogy a bárány álarca alatt határtalan pusztulást rejtesz. Állig felfegyverkeztél gonoszsággal! És most azt tervezed, hogy meghódítsd a világot, és kioltsd azt a kis világosságot is, ami megmaradt. Az a szándékod, hogy növeld a törvénytelenséget és mindent kiirts, ami szent, hogy elmozdítsd a hatalmon lévőket, és kisajátítsd szentélyemet. Gyermekem, ezek azok a viperák, amelyeket egy látomásban mutattam neked, amint Oltáriszentségemen és tabernákulumomon tekergődztek.
Sokakat meg fog téveszteni, és az embereket elvakítja. Megtévesztő ruháival vakítja el őket. Ezek a szegény lelkek meg lesznek győződve arról, hogy akit most saját szemükkel látnak, az maga a főpap! Ragyogó álruhájával nagy hitehagyást hoz egész Egyházamra. Pusztulást hoz, de mindezt csodákkal leplezi, nagy jelekkel és jelenségekkel az égen: Az én örök áldozatomat földre taszítja, rátapos és megszünteti. De mindezt rejtve és rosszakarattal. Szent városom Káin hatalma alá kerül, mert visszautasították figyelmeztetéseimet. Váratlanul és mezítláb jöttem hozzájuk, de ők gúnyolódtak rajtam.
Káin hatalma már csak rövid ideig tart, hála szeretett lelkeimnek, akik engesztelnek, akik imádkoznak és feláldozzák magukat. Mindezt számba vettem, és áldozataitok nem voltak hiábavalók ! Imátokkal le lehet győzni a gonoszságot és a törvényszegést!

Uram, mi történik szentjeiddel?

Nagy szomorúságomra sokakat meg fog téveszteni külsejével. Bárány álarcával sokakat megnyer magának. Én azonban megengedtem neked, hogy lásd, valójában mihez hasonlít a belseje. Olyan, mint a viperáé, halálos... Vassula, ezt a lázadót és minden követőjét nagy mennydörgéssel és tüzemmel győzöm le. Eltaposom rejtekhelyüket, mivel hamisságból áll, és porhalommá teszem menedékhelyüket, mivel alapjuk hazugságból készült. Akkor előhívom ábeleimet és nagy szeretettel megölelem őket. Megóvom őket Szentséges Szívemben. Olyan tiszták lesznek, mint a galambok, és Szent Szívem lesz menedékük. Tekints körül! Nem látod? Nem vetted észre, hogy testvéreim közül hányan szövetkeznek ellenem? Enyéim árulnak el engem, gyermekem.

Uram, miért teszik ezt Veled? Lehet, hogy nem ismerik fel jól a helyzetet?

Gyermekem, hiúság és engedetlenség vakítja el őket.

Ők őszintén gondolják, hogy helyesen cselekszenek!

Hogyan gondolhatnák, hogy helyesen cselekszenek, amikor megszegik törvényemet! Engedetlenek, és az engedetlenség nem tőlem való! Ők ellenfelem törvényét követik, lépéseiket: az ő lábnyomába igazítják, ami pusztulásukba és vesztükbe viszi őket! Mint a keleti szél, úgy szétszórom ezeket a lázadókat, csak várj és figyelj! Könyörögj értük, szeress engem, és csillapítsd igazságosságomat! Dicsőíts engem azzal, hogy lelkeket hozol nekem az ő megmentésükért. Tekintetem elsősorban e sötét korszak fiataljain nyugszik. Jöjj, imádkozzunk az Atyához!

Jöjj, pihenj meg, gyermekem! Sohasem hagylak el. Nem fog sikerülni nekik¹, hogy elvegyék tőled azt a világosságot, amelyet én adtam neked. Ne félj, veled vagyok. Jöjj, mi ketten? Az én jelenlétem?

Igen Uram, halálosan szeretlek.