|
1988. december 26. Jézus! Ma végre teljesen megértettem, hogy közvetlenül Tőled is kérhetünk áldást. Úgy értem, megkérhetlek, hogy áldj meg. Azt gondoltam, hogy csak mások részére lehet Tőled áldást kérni, önmagunk részére nem!  Mondtam neked, hogy szánalomra méltó vagy... Vassula, milliószor megáldottalak, nem vetted észre? Megáldottalakannak ellenére, hogy sohasem kérted tőlem. A te tudatlanságod, gyermek, minduntalan ámulatba ejt, a te tehetetlenséged egyre arra indít, hogy odasiessek hozzád és Szívemrevonjalak. Szeretem gyermekeket! Engedd, hogy Mestered maradjak, és tetszésem szerint vezesselek ! Hagyatkozz teljesen hatalmamra, mert akkor bízod magad teljesen rám, és így teszed meg akaratomat!
|
