Róma, 1988. augusztus 9.

Jézus?

Én vagyok. Drága lélek, mennyire szeretlek!

Az Ecclesiát én keltem új életre. Mirhám, engedd meg, hogy általad nyilvánítsam ki magam! Illatozz nekem, Uradnak! Megmutattam neked Szentséges Szívemet. Azért jöttem hozzád, hogy megtanítsalak útjaimra, és az igazsághoz vezesselek. A ti nemzedéketek az igazságot keresi, pedig az igazság a szeretet . Nemzedéketekből azonban hiányzik a szeretet. Az én Nevem semmit sem jelent számukra.¹ Már semmit sem jelent, mégis nagy az én irgalmam azok iránt, akik gyaláznak engem. Teremtésem elhagyta útjaimat, hagyta, hogy vak vezető vezesse. Fellázadt törvényem ellen. Olyan törvényt tanít, amely nem az enyém. Teremtés! Bárcsak tudnád, milyen közel állsz a bukáshoz! Szeressétek egymást², ne üldözzétek egymást! Ismerjétek meg útjaimat, a bölcsesség t útját! Legyen minden cselekedetetek és gondolatotok szeretetteljes! Virágom! Hűséges őrződ vagyok, higgy tehát nekem! Világosságomban őrizlek, éltető erőmmel táplállak. Bízzál bennem, Istenedben, mert erősen kedveztem neked. Mindig melletted leszek és széppé teszlek. Én vagyok a teljes Hűség. Jöjj, mi ketten. Légy velem egy!

Köszönöm Istenem! (Megpillanthattam Isten szépségét, és gyönyörűséggel éreztem, hogy Isten körülvesz.)