1988. május 25. Ma reggel nagyon sok dolgom volt, ezért kissé nehezemre esett felismernem az Urat, és beszélnem Vele. Később kiültem a verandára reggelizni. Mialatt ettem, "lelkem szemével", bensőleg hirtelen megláttam az Urat, ahogy velem egy asztalnál ül, és nézi, ahogy eszem. Megkérdezte: "Jól esik?" Azt válaszoltam: "Igen, Uram, jól esik, köszönöm Neked." Rövid szünet következett, majd azt kérdezte: "Akarod, hogy megáldjam ételedet?" Azt válaszoltam: "Igen, Uram!" Jézus megáldotta ételemet. Velem maradt, amíg befejeztem az evést. Akkor megköszöntem Neki az ételt. Ez azért történt így, hogy megmutassa nekem, megkérhetem Őt, hogy áldja meg ételemet, mielőtt eszem. ![]() ![]() Igen, Uram. Köszönöm, hogy tanítasz. Vassula, szeretlek. Én leszek mindvégig ![]() Köszönöm, Jézus. Uram, megszólítottam Szent Ferencet, és imádkoztam hozzá. Vajon meghallja, ha hozzá imádkozom? ![]() ![]() ![]() Igen, Istenem. Dicsértessék az Úr! |