|
1988. április 25. Elmondtam mindhárom imát, ahogy szoktam, és két "Dicsőséget". Istenem, valóban Te vagy az? Én vagyok. Leányom, képtelen vagy adományaim mélyére hatolni, amelyekkel elárasztalak, és én mégis határtalanul szeretlek.  Nekem élj! Én legyek számodra az
első! Házam romokban hever, Vassula, azt akarom, hogy épüljön újjá, megmutatom neked, hogy miképpen. A Szeretet szeretetre vágyik.
Úgy beszélj velem, ahogy most. Érezz engem, a közeledben vagyok. Szabadon jöjj hozzám, nyisd ki nekem szívedet,
úgy viselkedj velem, mint barátoddal, mint apáddal. Soha ne feledd azonban, hogy Szent vagyok, és Istened vagyok. Mondd meg nekik, hogy kedvesebbek nekem a szívükből
fakadó egyszerű szavak, mint az ajkukról származó mesterkélt szólamok. Ne bánjatok ,velem úgy, mint az idegennel! Én, az Úr,
megáldalak benneteket.
|
