|
1988. március 13. Uram, köszönöm kegyelmeidet, hogy ilyen különleges módon lehetek Veled, és ennyire közel lehetek Hozzád. Amen.  Vassula, ezeket a
kegyelmeket az én érdekemben és az én dicsőségemért kaptad. Engedd meg, hogy igénybe vegyelek,
ismerd fel feladatodat! Jöjj, segítek neked.
Vassula, én akartam neked
sugallatokat adni, higgyél gyermekem! Én adtam Jánosnak
1
azt a sugallatot, hogy könyörögjön az új pünkösdért. Ez a sugallat a Bölcsességtől származik,
és az új pünkösdöt, én, az Úr ugyanazon a talajon hozom létre, mint alapításomat.
Egyesítelek benneteket, egyetlen pásztor köré gyűlik teremtésem, és benne alapítom meg
királyságomat. Házam békében és szeretetben fog uralkodni. Teremtésem újjászületik,
és olyan lesz, mint a gyermek, ártatlan, jóakaratú. Ez lesz a nagy visszatérés, az újjászületés,
a pásztor hívása, az új pünkösd, ahogyan kezdetben volt a korai kereszténység idején, amikor a
kereszténység még gyermek volt, ártatlan és önzetlen. Ó teremtés! Várj csak és láss!
Vassula! Igen, Uram? Érezz engem, melletted vagyok! Elhiszed ezt gyermekem annak ellenére, hogy testi szemeddel nem láthatsz? Igen, Uram, hiszem, mert megtanítottál, hogy lelkem szemével lássalak, érezzelek, halljalak Téged, és egyszerűen csak higgyek. Mennyire szeretlek, amikor látom, hogy szemed engem keres.
Tudom, hogy egyszerű gyermek van velem, aki tehetetlen és semmi. Sajnállak Vassula, hogy a farkasok közt kell lenned. Sohasem hagylak el: Megáldalak gyermekem. Engedd, hogy mindvégig vezesselek! Igen?
Jézus, ott vagy, ahol látlak? Ott vagyok, kedves,
fogadd békémet! 
Mi ketten Uram? Igen, mi ketten .
1 XXIII. János pápának |
