NE MOZDÍTSD EL, ÉS NE IS DOBD FÉLRE TÉGLÁIMAT, AMELYEK HÁZAMAT ÉPÍTIK ÚJJÁ! 1988. március 9. Uram, hallottad? Vassili atya megváltozott. Most úgy látja, hogy mindez az ördögtől van, sőt azt mondja, hogy Te csak érett hitű emberekhez közeledsz, és nem a méltatlanokhoz. Gyermekem, ismét valaki, akinek meg kell tanulnia hinni végtelen irgalmamban és végtelen gazdagságomban. Írd le üzenetemet számára : "Miért taposol virágomra? Nem adtam-e neked szemet, hogy láss, és fület, hogy hallj? Nem érted? Én, az Úr Jézus Krisztus vagyok, Isten szeretett Fia, én vagyok az, én vagyok az, aki megnyesi a magas fákat, és én vagyok, aki az alacsonyakat megnövelem. Ápold mai műveimet, higgy Gondviselésem műveiben! Azért adtam neked gyermekemet, hogy megvilágosítsalak műveimmel. Én, az Úr vagyok a végtelen gazdagság. Ne félj! Hogy nézhetném végig, hogy bárányaim szétszóródjanak? Azért jöttem, hogy megkeressem és tápláljam őket. Azért jöttem, hogy széppé tegyem kertemet, azért jöttem, hogy megöntözzem ezt a pusztaságot. Ne taposs rá virágomra! Jöjj hozzám és tarts bűnbánatot, ne hallgass a Sátán hangjára! Végtelenül szeretlek és azért jöttem el, hogy mindannyiotokat egyesítselek; teremtés! Járj velem, Isteneddel, ne mozdítsd el, és ne is dobd félre tégláimat, amelyek házamat építik újjá, azt a házat, amely ma romokban hever. Ne kételkedj soha abban, hogy én vagyok az, az Úr!" Vassula támaszkodj rám, légy közelemben, hadd szorítsam meg kezedet, én, az Úr, szeretlek. Mi ketten? Igen, Uram Jézus. Jöjj hát!