|
1988. január 8 Határtalanul  vágyakoztam Isten után és óhajtottam Ót.
Tisztelj engem vágyakozásod által! Vassula, a magány misztikus módon kibontakoztat téged, közelebb hoz hozzám, felkészít arra, kedves, hogy még mélyebben érezd Sebeimet. A második eseményben mindent meg fogok adni neked, amiben lelked még hiányt szenved, és fokozott erővel fogom éreztetni veled műveimet.  Ne kételkedj, magamhoz foglak emelni. Én választottam számodra ezt az utat, amely beavatja szeretett lelkeimet szenvedésembe élő képmásommá alakítva őket. Jöjj, emlékeztetlek jelenlétemre, mivel egyedül képtelen vagy bármire is. Jössz?
Éppen azt akartam mondani, hogy tudom mennyire tehetetlen vagyok, és semmi jót nem tettem, teljesen Tőled függök Uram. Végtelen irgalmadból add meg nekem mindazt, amiben hiányt szenvedek. Igen, értsd meg, hogy minden jó tőlem való. Jöjj, mi ketten? Igen, Uram. |
