|
1987. december 21. Igazságos Istenem, Te vagy az, aki - semmiségem és nagy tehetetlenségem ellenére - belém ültetted vágyaimat. A Te vágyaid ezek. Arra vágyom, hogy dicsőítsék Nevedet, és bárányaid újból gyűljenek össze, ismerjenek fel Téged; és Égi Édesanyánkat is, akinek uralma tartson örökké, és győzze le a gonoszt. Egyedül a Te céljaidat keresem. 
Igen, Vassula, csak az én céljaimat keresd, légy igaz, ne csak olyan "ájtatoskodó", mint egyesek: Én, az Úr, ismerem őket. Bármennyire igyekeznek Ábelhez hasonlítani, engem nem csalnak meg. Álarcuk nem tudja elfedni kilétüket. Bizony mondom neked, leleplezem azokat a csalókat. Váratlanul jövök el hozzájuk. Miért legyenek házamban káinok - akik csak saját céljaikra figyelnek, nem az enyémekre? Égi erővel fogom levenni álarcukat - Le fogom leplezni azt, amit elrejtettek. Ne félj, kedves! Én fogom megtisztítani Egyházamat. Elsöpröm mindazokat, akik eltorlaszolják az utat az isteni Szeretethez, és megakadályozzák a bejutást Szent Szívembe. Látod Vassula, a kelyhem keserű. A világ megbánt engem kedves, azok a káinok eltorlaszolják az utat, óriási sziklákkal torlaszolják el, elzárják bárányaim elől a hozzám vezető átjárót. Kezük üres, semmivel sem tudják megkínálni bárányaimat, - semmijük sincs többé.
Vassula, Lelkem áldottja, kövess engem! Égi foglak vezetni, ne ess kétségbe, hiszen nem hagylak el soha!
Nem Uram, Beléd kapaszkodom, szeretett - Atyám. Itt a kezem; fogd meg; soha ne engedd el! Fogadj el mindent, ami tőlem való. 
|
