|
1987. november 14.  Jézus, boldog vagy, amikor ezen az úton közeledem Hozzád, amit Te adtál nekem?
Boldog vagyok, miért ne lennék boldog? Hozzám jössz Vassulám, és mégsem mondod el, mi van a szívedben. Érzem szívedet Vassula, szomorúság és fájdalom nyomja. Meg akarod tudni, hogy miért? Megmondom neked, azért, mert a Szeretet szenved, és te is szenvedsz, amikor én szenvedek. Megadtam neked azt a kegyelmet, hogy velem egyidőben érezz át mindent. Te vagy az én tükörképem. Te is érzed, amit én magamat éreztetem veled. A lelkek újból keresztülszúrnak engem. 
(Fájdalmam ekkor tetőfokára hágott. Vissza kellett volna tartanom könnyeimet, de nem tudtam.) Leányom, azt gondolod, hogy az én szemem száraz? {Felnéztem, mert Jézus hangja remegett a fájdalomtól, és láttam, hogy szeme könnybe lábad, és arca is egészen nedves a könnytől. } Éppúgy megtelik könnyel, mint a tied. Szenvedek! Az én szemem is könnyes. Ó Vassula! Virágom, mennyire megértesz most engem!
Leányom, együtt ontjuk könnyünket, együtt szenvedünk, együtt viseljük keresztemet.
{Jézus nagyon gyorsan diktált. } Oly sok lélek sebzi meg
Szívemet és okoz keserűséget
nekem. O Vassula, a te könnyeid az én könnyeim. Vedd és viseld keresztemet, vedd szögeimet is!
Megpihentetnél engem?
Igen Jézus. {Lelkem még sohasem érzett ekkora szomorúságot és fájdalmat, mint most. } Vassula, ó Vassula, mennyire sajnálom, hogy ezt mondom neked, mégis meg kell mondanom az igazságot, - viseld töviskoronámat és meg fogsz érteni engem.
Azt hiszem, értem Uram. Ki fognak gúnyolni, megtagadnak? A lelkek nem akarnak meghallani engem - bűnben akarnak élni. Visszautasításukkal bizonyítják, hogy nem hisznek irgalmas üzenetemben. Ezt bizonyítják vonakodásukkal és a bűnvallomástól való félelmükkel. {Jézus megvilágosított, hogy megértsem ezt a szakaszt. Tudom, hogy kikre vonatkozik. Az Egyház mélyére hatol. } Vedd és viseld koronámat !(Fejemre tette.) Meg fogsz dicsőíteni. Figyelj rám, el fog jönni, valójában már itt is van az idő, amikor utasítást adok neked és szolgáimnak, hogy bőséggel hintsétek el magjaimat. A szeretet tanít meg arra, hogy teljesítsd szándékomat. Arass győzelmet, Vassula! Leányom, szerezz örömet nekem, és
nézz rám, úgy mint most. Megengedtem, hogy érezd vérző Szívemet, vércseppjeimet hullattam szívedre.
Megosztom veled kelyhemet. Fejedet koronámmal díszítettem. Rád tettem keresztemet. Neked adom
szögeimet, ajánlhat-e ennél többet a Vőlegény? Legdrágább kincsem az, amit neked adtam.
Kedvesem, most, hogy megértesz engem,
kész vagy-e vérző Testem mélyére hatolni?
Igen, Uram, vigyél oda! { Nagy erőfeszítésembe került az írás, lelkem leírhatatlanul szomorú, mert egyre jobban megérti, miért vérzik Ő, és miért közeledik azokhoz, akik keresztülszúrták. Napról napra világosabbá válik a kép. Valóban, egyre mélyebbre vezet Testébe. Már látom a töviseket. Itt hagyták a lándzsát. } Leányom folytassuk tehát, kapaszkodj belém, áldj engem! 
(Áldottam Jézust.)
Jöjj, én is megáldalak, süsd le szemedet.
(Jézus megáldott.)
Nevezz Atyának - most tudod, mit jelent. Abba? Igen, mennyire szeretlek!
Azért is teremtettelek, hogy legyen valakim, akivel megoszthatom szenvedésemet.
Meg fogsz engem ismerni, Vassula, meg fogod tudni, ki a te Atyád.
Virágom, drága leányom,
add hírül, hogy mennyire szeretem teremtésemet!
{ Isten tudtomra adta hogy engem sem szeret jobban teremtésénél, de megmutatja
rajtam keresztül, mint valamely példán, az Ő nagy szeretetét. }
Vassula, tudod-e miért adom neked ezt a rendkívül nagy kegyelmet, hogy bármikor hívhatsz, amikor akarsz?
Már elmondtad nekem Uram. Van még egy oka.
Kérlek ne írd le, hallottalak. Igen, hallottál engem.
De Uram, ez Tőled való, nem éntőlem. Virágom, emlékezz, megadtam neked a választás teljes szabadságát. Igen szeretett Jézusom, de az értelem kegyelmét is megadtad, ami képessé tesz a megértésre és a választásra. Te tanítottad ezt nekem. Igen. {Itt rövid csend volt.} Szeretlek. Jöjj! Mi ketten? Igen Uram. |
