1987. november 14. ![]() Boldog vagyok, miért ne lennék boldog? ![]() ![]() ![]() (Fájdalmam ekkor tetőfokára hágott. Vissza kellett volna tartanom könnyeimet, de nem tudtam.) Leányom, azt gondolod, hogy az én szemem száraz? {Felnéztem, mert Jézus hangja remegett a fájdalomtól, és láttam, hogy szeme könnybe lábad, és arca is egészen nedves a könnytől. } Éppúgy megtelik könnyel, mint a tied. Szenvedek! Az én szemem is könnyes. Ó Vassula! Virágom, mennyire megértesz most engem! ![]() ![]() Igen Jézus. {Lelkem még sohasem érzett ekkora szomorúságot és fájdalmat, mint most. } Vassula, ó Vassula, mennyire sajnálom, hogy ezt mondom neked, mégis meg kell mondanom az igazságot, - viseld töviskoronámat és meg fogsz érteni engem. ![]() Azt hiszem, értem Uram. Ki fognak gúnyolni, megtagadnak? A lelkek nem akarnak meghallani engem - bűnben akarnak élni. Visszautasításukkal bizonyítják, hogy nem hisznek irgalmas üzenetemben. Ezt bizonyítják vonakodásukkal és a bűnvallomástól való félelmükkel. {Jézus megvilágosított, hogy megértsem ezt a szakaszt. Tudom, hogy kikre vonatkozik. Az Egyház mélyére hatol. } Vedd és viseld koronámat ![]() (Fejemre tette.) Meg fogsz dicsőíteni. Figyelj rám, el fog jönni, valójában már itt is van az idő, amikor utasítást adok neked és szolgáimnak, hogy bőséggel hintsétek el magjaimat. A szeretet tanít meg arra, hogy teljesítsd szándékomat. Arass győzelmet, Vassula! ![]() ![]() Igen, Uram, vigyél oda! { Nagy erőfeszítésembe került az írás, lelkem leírhatatlanul szomorú, mert egyre jobban megérti, miért vérzik Ő, és miért közeledik azokhoz, akik keresztülszúrták. Napról napra világosabbá válik a kép. Valóban, egyre mélyebbre vezet Testébe. Már látom a töviseket. Itt hagyták a lándzsát. } Leányom folytassuk tehát, kapaszkodj belém, áldj engem! ![]() Jöjj, én is megáldalak, süsd le szemedet. ![]() Nevezz Atyának - most tudod, mit jelent. Abba? ![]() ![]() Már elmondtad nekem Uram. ![]() ![]() Kérlek ne írd le, hallottalak. Igen, hallottál engem. ![]() De Uram, ez Tőled való, nem éntőlem. Virágom, emlékezz, megadtam neked a választás teljes szabadságát. Igen szeretett Jézusom, de az értelem kegyelmét is megadtad, ami képessé tesz a megértésre és a választásra. Te tanítottad ezt nekem. Igen. {Itt rövid csend volt.} Szeretlek. Jöjj! ![]() Igen Uram. |