|
1987. november 12. Kedves, én vagyok az, Jézus. Ahogy már tanítottalak, tartsd kezedben keresztemet pihenés közben. 1 Soha többé ne hagyj el - egyetlen pillanatra sem! 
Én vagyok a Teljesség és a Minden. Ha keresztemet fogod, dicsőítesz és tisztelsz engem.
Én, a te Istened, megtisztítalak és megvigasztallak téged, gyermekem. Tiszteld tehát Atyádat,
aki annyira keresett téged, amikor - letérve isteni utamról - elkószáltál mellőlem.
Látod gyermekem, mindig hozzám tartoztál. Most, hogy megtaláltalak, köpenyem alá veszlek,
megvédelek és megtartalak. Nézd!Hosszú skarlátvörös köpenyben láttam Jézus Krisztust. Két kezével felnyitotta köpenyét és megmutatta a mellkasából kiáradó ragyogó izzást, amelyből hirtelen felvillanással egy lángnyelv csapott ki egyenesen felém, és átjárt engem. Nem volt fájdalmas; csupán szeretetre gyújtott iránta, és sokkal erősebben óhajtottam Őt, mint valaha. Lángom meggyújtja szívedet. Lángomnak mindörökre lobognia kell benned, oltár! Felszítottam benned lángomat, hogy tovább tudd adni isteni üzenetemet. Mivel képtelen vagy arra, hogy belőlem meríts, így én gondoskodom arról, hogy lángom ki ne aludjék benned. Jöjj, szeretem tehetetlenségedet, mert megadtam neked a kegyelmet, hogy felismerd. Megdicsőítesz, ha minden szükségedben hozzám fordulsz. A te gyengeséged magához vonzza erőmet, nyomorúságod irgalomra indít. Szeress Vassula, osztozz töviseimben és szögeimben, osztozz keresztemben! Koronázz meg szereteteddel, tisztelj hiteddel! Engedd, hogy mint vakot vezesselek végig az úton - nem hagylak el soha! Higgy a Szentírás minden szavának!
1Jézus arra tanított, hogy éjjel, míg alszom, tartsak egy feszületet a kezemben. Így, amikor felébredek, kezemben érzem a feszületet, és azonnal Rá gondolok. |
