|
KERESZTEM AZ IGAZ ÉLET KAPUJA 1987. november 8. Jézus? 
Én vagyok. Ha meg nem szabadítalak, mind a mai napig mély álomban lennél.
Nagyon restellem magam. Valóban én vagyok az utolsó, aki szólhat. Bármit cselekszem, és bármennyire igyekszem engesztelni, és Neked, Uram, köszönetet mondani, meg sem közelítem azt, amit értem tettél. Amikor másokért akarok imádkozni, bűnösnek és bizonytalannak érzem magam, mert Uram, hogyan is mernék én másokért imádkozni, amikor ők sokkal jobbak, mint én? Hogyan imádkozhat a legbűnösebb a másik emberért, aki jobb mint ő? Ez azokra a Szavaidra emlékeztet, hogy meglátjuk más szemében a szálkát, magunkéban viszont a gerendát sem. Úgy érzem, egy egész erdőre való gerendám van. Hogyan mernék egyetlen szót is szólni ekkora halom gerendával a szememben? Hacsak Uram, meg nem szabadítasz! Engedd meg, hogy arra kérjelek, tisztíts meg, légy irgalmas lelkemhez, ha akarod, tégy érdemessé, tégy alkalmassá arra, hogy méltóképpen imádkozhassak testvéreimért. Vassula, örömmel hallom szavaidat, mert ameddig be nem látod méltatlanságodat, nem jársz a tökéletesedés útján.
Ha akarod, engedd meg Atyám, hogy segítségedet kérjem. Leányom, belőlem töltsd meg lámpásodat, ne várj! Az én világosságomban növekedj, kicsim!  Aki ebben az üzenetben hisz, az nem benned hisz, hanem énbennem. Rajtad keresztül jövök a világba én, a Világosság, hogy aki üzenetemben hisz, ne legyen többé sötétségben. A te tanúid ismerik az igazságot és tudják, hogy ezek a szavak nem a te szavaid. Nem a tieid Vassulám, mert minden, amit leírsz, tőlem, az Úrtól származik. Bizony mondom neked, aki téged befogad, engem fogad be.
Nem, Uram, én nem vagyok erre méltó! Miért nem Vassula, vajon nem tisztítottalak meg? Nem én magam kentelek fel, hogy enyém legyél? Valóban rajtad keresztül fogok megnyilvánulni - így nyújts nekem tiszteletet, leányom. Jöjj, megtanítalak útjaimra, én és te. Engedd, hogy benned lélegezzek, engedd, hogy benned pihenjek meg, adj megnyugvást azok helyett, akik megsebzik Lelkemet.
Ó Vassula, ha tudnád! Vérem ma újra ömlik!
Ó, Uram, és ma vasárnap van! Miért ömlik? Kicsim, át- meg átszúrják Szívemet!
Istenem, engedd, hogy az enyémet szúrják át a Tied helyett! hallgass rám, meg fog történni, át fognak szúrni téged.  Jöjj, engedd, hogy megpihenjek benned, osztozz velem kelyhemben!
(Miért, miért is van ez így, mi az, ami itt történik? Miért teszik ezt Istenünkkel, a szeretet, a béke Istenével, Atyánkkal, Barátunkkal? Hogy tehetik meg? Szédülök. Jézus ma újból vérzik, szenved a mi gonoszságunk miatt. Mintha a világot magához ragadta volna a Sátán, és Jézus újra meg akarna menteni minket.)
Uram, mekkora fájdalmat okozol nekem, amikor érezteted ve lem, hogy bántanak Téged! Miért kínoznak Téged, aki a végte y len Jóság és a kimeríthetetlen Szeretet vagy? Nem tudom tovább elviselni szenvedésedet, nem mintha saját testemmel és saját szenvedésemmel törődnék, hanem a Te szenvedéseddel, a Te fájdalmaddal törődöm, Uram, aggódom Érted, és szeretlek! Vassula, Vassulám, Lelkem áldozata, Szívem áldozata! Viseld szenvedéseimet, osztozzunk meg rajta! Igyál kelyhemből, érezd azok indulatát, akik megkorbácsolnak! Lelkem kedvese, szeretetből mit meg nem tennék érted? Megengedem, hogy osztozz szenvedésemben - arra választottalak, hogy válj vérző Szívem áldozatává minden szomorúság által, amit szíved még el tud viselni. Lelkem áldozata, jöjj, mert minden aggodalom, megtagadás és gúny által, amit lelked el tud viselni, az én keresztemben osztozol. Én vagyok a te egyetlen szerelmed; elértem célomat. Engedd, hogy én legyek elméd és lelked édes gyötrelme! Kedvemet lelem benned, mert most minden vetélytársamat legyőztem, mind elment - egy sem maradt! Egyedül csak én maradtam veled,
' a te Jézusod! Mennyire örülök! Hadd szeresselek korlátlanul, hadd uralkodjak feletted, hiszen helyet találtam nagyságom és
jóságom'' számára. Nem azért szeretlek, ami vagy, hanem azért,
ami nem vagy. Jöjj, a te kicsinységed megigéz.
Tehetetlenségedre nem találok szavakat.
Uram, zavarban vagyok. Vassula, ne akarj soha valamivé lenni, maradj semmi, mert minden isteni mű, amelyet meg akarok valósítani, egyedül az enyém, nem a tied. Egyházam egyetlen tekintély alatt fog egyesülni.
Nem én magam kértem meg Pétert, hogy legeltesse bárányaimat? Nem őt választottam hogy legeltesse juhaimat? Nem én magam mondtam neki
e szavakat: "Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat."
Miért van összeférhetetlenség a nemzetek között, miért vannak hiábavaló összeesküvések a népek között? Én választottam Pétert,
a Szívem szerinti embert, a sziklát, akire Egyházamat akartam építeni.
Miért ferdítitek el tehát parancsomat?Kiről beszélsz Uram? Azokról beszélek, akik alapításom ellen áskálódnak, és összeesküvést szítanak. Nem értitek, hogy hiábavaló lesz összeesküvéstek? Uram, nem tudom kiről beszélsz. Tudom Vassula, hogy mindez homályos neked, de napnál is világosabb azoknak a csalóknak! Rajtuk tartom tekintetem, felemeltem kardomat, és készen állok arra, hogy lesújtsak rájuk. Tudják, hogy róluk beszélek, és hidd el nekem, hogy napjaik meg vannak számlálva. Igen, nézzetek csak körül, ti csalók! Miért vagytok meglepve? El fogtok pusztulni! Mert ezekben a napokban valami olyat teszek, amit alig hinnétek el, ha elmondanák nektek! Kedves, hadd válaszoljak kimondatlan kérdésedre! Üzenetemet azok a csalók is el fogyják olvasni. Kedves, érezz engem, én is éppen úgy szenvedek, ahogyan te, keresztem van rajtad, viseld szeretettel! Keresztem az igaz élet kapuja, öleld át jó szívvel! Vassula, az
önmegtagadás és a szenvedés vezet a szentség és az erény isteni ösvényére. 1
Ó, jöjj kedves, veled vagyok. 2
Uram, olyan rettenetesen szomorú vagyok. Tudom, nem kellene több könnyet hullatnom, hanem későbbre kellene tartogatnom, elégtételül. De ha kifogyna, kész vagyok könnyeimet véremmel pótolni. Vassulám, ne feledd, te nem vagy ezé a világé, te hozzám tartozol. Látod Szentséges Szívemet? 3 Térj be Szentséges Szívem mélyére, ott nyugalmat találsz! Elviszlek és megmerítelek mélységeiben. Az én fájdalmam elviselhetetlen! 4 Emlékszel, mit tettem veled, amikor még gyermek voltál? 5 Nem tudtál megmozdulni. Én az isteni Erő vagyok, kedves, hozzám tartozol. 6 Jöjj most, vigasztalásra van szükségem,
pihenjünk meg egymásban!
Jézus nagyon szenvedett és szomorú volt. Hogyan nyújtsak vigaszt ekkora lelki fájdalomra? Szeress nagyon kedvesem, szeress és vigasztalj meg, Vassula! Szeress teljes lelkedből! Uram, Te tudod, hogy szeretlek. Határtalanul szeress! Taníts meg arra, hogy határtalanul szeresselek! Megtanítalak. Jöjj, titkom van, szeretném elmondani. Ne félj, füledbe súgom. 7
Ó Uram! Valóban ezt akarod tenni? Meg fogom tenni, megteszem, soha ne kételkedj benne! Ennek értelmében történik minden, Vassulám.
Jézus, Istenem, köszönöm! Engedd, hogy áldjalak) Én is megáldalak, kedves. Jöjj, későre jár, egymásban megpihenünk. Igen, Uram!
Jöjj hát! 1 Reménytelenül szomorú lettem. 2 Jézus megsimogatta fejemet. 3 Jézus megmutatta fényárban lévő mellkasát és Szívét. 4 Amiért száműzetésben vagyok. 5 Jézus ugyanazt a látomást mutatta, amelyet körülbelül tíz éves koromban, - az első hívást. 6 Jézus mutatóujjával Szívére mutatott. 7 Jézus elmondta a titkot, igen nagy örömet szerezve nekem. |
