1987. október 22. Ma reggel fél háromkor amikor felébredtem, a szomjúságtól olyan száraz volt a szájam és az ajkam, mint a pergamen. Jézus azt mondta: Kelj fel és igyál, mert eltelt a két nap. Kimentem, és ittam egy kevés vizet, nem sokat, mert nem kívántam. Ezen a reggelen szomorú voltam és lelkem határtalanul vágyakozott Jézus után. Miért is ébresztett fel, ha megvonja tőlem azt a kiváltságot, hogy azok között lehessek, akik az Ő házában élnek? Ha tudnák, milyen kiváltságosak! És engem, akibe Ő öntött vágyat, megakadályoz, hogy házába lépjek, és az Ő békéje vegyen körül engem. Ehelyett száműzetésben és annyi sok kísértés között kell élnem. Ó leányom! Lelkem áldottja, Szívem áldottja, az én bensőmből is fájdalom tör fel, ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() Jézus, ne engedd ajkukra tódulni a becsmérlést! ![]() És megtudják valamikor? ![]() ![]() ![]() De Uram, Te azt mondod "feltéve". Ez azt jelenti, hogy lesznek olyanok, akik nem figyelnek. Nagy szomorúságomra lesznek olyanok, akik bezárják fülüket! Nem fogom megkímélni azokat, akik nem akarnak hallani. ![]() 1 Jézus mellettem állt és sürgetett, hogy álljak fel. |