|
1987. október 22. Ma reggel fél háromkor amikor felébredtem, a szomjúságtól olyan száraz volt a szájam és az ajkam, mint a pergamen. Jézus azt mondta: Kelj fel és igyál, mert eltelt a két nap. Kimentem, és ittam egy kevés vizet, nem sokat, mert nem kívántam. Ezen a reggelen szomorú voltam és lelkem határtalanul vágyakozott Jézus után. Miért is ébresztett fel, ha megvonja tőlem azt a kiváltságot, hogy azok között lehessek, akik az Ő házában élnek? Ha tudnák, milyen kiváltságosak! És engem, akibe Ő öntött vágyat, megakadályoz, hogy házába lépjek, és az Ő békéje vegyen körül engem. Ehelyett száműzetésben és annyi sok kísértés között kell élnem. Ó leányom! Lelkem áldottja, Szívem áldottja, az én bensőmből is fájdalom tör fel,  de Vassula, én arra teremtettelek, hogy maradj az emberek között és illeszkedj be közéjük. Kimondhatatlanul szeretlek, annyira, hogy az számotokra felfoghatatlan.  Vassula, a te nyomorúságodra nincs kifejezés, kedves, áldozd fel magad és maradja nyomorúságban, az istentelen emberek között, mert hálómmá kell válnod. Hadd örüljön Szent Atyád fogásodnak, hadd teljék meg Szívem örömmel - hozz hozzám lelkeket! Tartsd vissza könnyedet, mert nem marad addigra, amikor saját füleddel kell hallanod, miként becsmérlik Édesanyámat!
Jézus, ne engedd ajkukra tódulni a becsmérlést! Vassula, én, az Úr megbocsátok nekik, mert nem tudják mit beszélnek.
És megtudják valamikor? Mindenki megtudja. Minden teremtmény megtudja, feltéve, ha figyel. Hadd válaszoljak lelked kérdésére.
De Uram, Te azt mondod "feltéve". Ez azt jelenti, hogy lesznek olyanok, akik nem figyelnek. Nagy szomorúságomra lesznek olyanok, akik bezárják fülüket! Nem fogom megkímélni azokat, akik nem akarnak hallani. Jöjj most, kelj fel és kövess! 1
1 Jézus mellettem állt és sürgetett, hogy álljak fel. |
