1987. szeptember 28.

Vassula, boldog vagy-e, hogy megszabadítottalak?

Igen Uram, nagyon boldog vagyok, hogy Veled lehetek. Úgy érzem, hogy Hozzád vagyok kötve, és boldog vagyok.

Elhiszed-e most nekem, hogy szeretetem kötelékei vannak rajtad?

Most már elhiszem Uram.

Kicsim, áldj engem!

Áldott légy Jézus, szeretlek és köszönöm Neked.

Vassula, tudod-e, hogy eddig is adtam és továbbra is adok még jeleket? Ismertté teszem előttetek Nevemet, hogy bennetek éljen irántatok való szeretetem, és így én is bennetek éljek. De papi lelkeim közül sokan megtagadtak engem az emberek előtt.

Hogyan Uram?

Megtagadták jeleimet, és ezzel megtagadtak engem, Istenüket. Nem mondtam-e, hogy azt az embert, aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom angyalaim jelenlétében? Nem mondtam-e, hogy továbbra is ismertté akarom tenni előttetek Nevemet? Miért kételkednek abban, hogy köztetek vagyok, és hogy irgalmamból jeleket és csodákat adok nektek, amelyeket ők alig becsülnek meg. Ezért hadd mondjam meg leányom, ők elvetették a megismerés kulcsát! Ők maguk sem jutnak be és másokat sem engednek be, akik be akarnak menni!

Istenem! Olyan haragosnak látszol, Uram!

Vassula, elérkezett az idő, hogy dicsőítsenek engem. Légy éber és maradj mellettem! Szeretlek téged kicsim, légy egy velem!

Igen, Uram.

"Mi ketten?"

Igen, mi ketten.

Jöjj!