1987. szeptember 26.

Vassula, mentsünk meg egy lelket, aki igen kedves számomra. Nagyon közel van a Sátán lángjához. Nem veszi észre, hogy milyen ravasz játékot űz vele.

Ki ez a lélek Uram?

Jegyeseim közül való.

Szerzetesnő?

Igen, szerzetesnő. Elhanyagolt engem, mert hiúsága lefoglalta. Kedves, hozd vissza hozzám őt szereteteddel. Szeretem őt. Szeress engem, és ő megszabadul. Vassula, e művek el vannak rejtve előtted, és mások előtt. De higgy nekem, én vagyok Jézus, én vagyok a Bölcsesség. Most dicsőíteni fogsz engem. Érezz engem, az megdicsőít. Tervem szerint történik minden.

Jézus! Olyan csodálatos így Veled lenni!

Vassula.

Csodálatos, hihetetlen!

Vassula, vajon elhagynálak téged valaha is?

Valahányszor ezt mondja nekem, szinte belehalok. Egyedül csak Istennek van ilyen hangja.

Szeress engem! Engesztelj másokért, akiknek szíve jéghideggé vált irántam. Oltárom, értem élj! Lángodat töltsd fel oltáromról! Soha ne feledkezz meg arról, mennyire szeretlek. Lángolj és gyújtsd meg a szíveket, csillapítsd szomjamat!

Édes Jézusom, tarts magadnál, mert nélküled elveszek.

Mellettem maradsz, elfeledted kötelékeinket? Örök kötelék köt hozzám.

Köszönöm Uram, hogy gondomat viseled, aki a nullák nullája vagyok, aki megtagadtalak.

Péter is megtagadott, mégis ő lett Egyházam alapköve. Elfelejtetted? Én vagyok az Úr, aki kimondhatatlanul szeret téged, és lelkedbe véstem Szavaimat. Én vagyok a te erőd. Őrizz meg szívedben most és mindörökké!

Megteszem Uram, hűséges maradok.

Jöjj, osszuk meg egymással ezt a napot, légy társam!