|
1987. szeptember 21. Istenem, mennyire kívánom, hogy minden ember szeressen Téged, Hozzád forduljon és ismerjen fel Téged! Ó leányom, mennyire kívánom én is ezt! Úgy tűnt, hogy Isten vágyakozik azután, hogy ez megvalósuljon. Mennyire kívánom, hogy a világ megtudja, hogy Te mindig ennyire jelen vagy közöttünk. Hogy ennyire szeretsz bennünket! Mennyire kívánom, hogy ráébredjenek arra, hogy csupán átmenetileg vagyunk a Földön, és hogy Te vársz ránk. Mennyire kívánom, hogy szeressék egymást, hogy véget vessenek gyűlöletüknek és önzésüknek, hogy egymásért éljenek, hogy törődjenek egymással, hogy imádjanak Téged, Atyánkat, hogy egyesüljenek. Mennyire kívánom, hogy higgyenek jeleidben, és ne rejtsék el azokat, azt gondolva, hogy ezzel kedvedben járnak. Mennyire kívánom, hogy belássák tévedésüket, és észrevegyék gazdagságodat!
Uram, terjesztem, amennyire tudom. Csatornákra van szükségem, hogy messzebbre is eljuttassam üzeneteidet. Vassula, szemtanúkat adtam neked. Barátaimra gondolsz, és Dávidra?
Az egyházi tanúkra gondolsz, a papokra?
Igen, Uram.
Jézus, eszembe jutott az az ember, aki egyáltalán nem hiszi, hogy Tőled való ez a lelki vezetés. Tudom. De miért?
Abból az egyszerű okból, hogy tudós. Ó Uram, oly sok kívánságom van!
Nyugodtan kérj! Nyugodtan kérjek?
Igen, kedvesem, kérj. Bármit?
Bármit. Azt kívánom Uram, hogy minden jóra forduljon. Azt kívánom, hogy az emberek szíve szeretettől lángoljon irántad, és milliók imádjanak téged térdreborulva. Azt kívánom, hogy azt érezzék, amit én érzek, hogy mennyire szeretsz bennünket, milyen közel vagy hozzánk és mi milyen meghitten lehetünk Veled, aki Atyánk, Barátunk, Istenünk, mindenünk vagy egyben. Nem vetnéd rájuk fényedet, hogy felébreszd őket, ahogy velem tetted? Szeretném velük megosztani azt a boldogságot és meghittséget, amit Veled élek át. Kérlek Atyám, ők is gyermekeid.
Igen Uram. |
Vassula, vágyaidat én adtam neked, beléd oltottam
őket. Örökre megőrzöm benned, oltárom, lobogó lángomat.