1987. szeptember 11.

Vassula, hadd mondjam el neked, hogy a Bölcsesség nem csak azért tanított téged, hogy békét lelj. A Bölcsesség nem csak azért takart be téged mirhával, hogy magasztos szeretetétől illatozz. A Bölcsesség nem csak azért vezetett téged kanyargós utakon, hogy félelmet keltsen benned, próbára tegyen és most elhagyjon. Nem Vassula. Azért vezettelek, hogy ott légy, ahol akarom, hogy légy! Amit elkezdtem és megáldottam, azt be fogom fejezni. Jöjj, pihenj meg vállamon!

Később:

Kicsim, ritkán találok hűséget az emberekben. Figyelmeztetni akarlak az emberek gyengeségére, a hűtlenségre. Szeretlek téged, és támogatlak, mert tudom, milyen törékeny vagy. Engedd meg, virágom, hogy megcsókoljalak.

Isten felé hajoltam és Ő homlokon csókolt, mint gyermekét.

Szeretlek. Megszenteltelek. Megszabadítottalak. Jöjj, én és te, te és én, mi ketten, tisztelj úgy, hogy forrón szeretsz.

Szeretlek Szent Atyám. Megcsókolhatom kezedet?

Csókold meg mindig, leányom.

Megcsókoltam csuklóját.