Stockholm, 1987. július 25.
Mennyei Atyád vagyok, aki szeret téged. Megteszem kívánságaidat a Te segítségeddel. Légy az én világosságom, aki vezet engem! Később:
Nyugtalanít az a gondolat, hogy hamarosan megjönnek a "Jehova tanúi". Mit mondjak nekik? Írd! Jézus kezével a füzetre mutatott.
Szeresd őket. Tedd azt, amit kérek tőled! Szeresd őket, mindannyian a gyermekeim! De félek, hogy rossz tanácsot adnak nekem. Úgy tűnik, azt akarják mondani, hogy egyedül ők képviselik az egész világon az igaz vallást, és a többiek, mint a katolikusok, protestánsok, mohamedánok, zsidók, stb. 100%őban tévednek. És hogy csak az ő hitük szerint lehet eljutni a mennyországba. Jézus hajthatatlannak látszott. Kedves, szeresd őket! Rendben van, de mi lesz, ha kezdenek félrevezetni engem? Vajon tétlen maradnék-e, ha látnám, hogy félrevezetnek téged? Nem. Leányom, ne félj! Én vezetlek téged. Boldog vagyok, hogy Veled lehetek Istenem. Miért? Úgy tűnt, hogy Jézus vágyódik arra, hogy hallja ennek okát. Örül neki! Mert Te vagy boldogságom, örömem, mosolyom, Te vagy az én boldog életem. Ez az oka.
![]()
|