2002. január 7.

Az én békémet adom neked, virágom. Szeretnél valamit kérdezni tőlem?

Igen, Jézusom, szeretnék valamit kérdezni. Valóban én vagyok a Te atlétád? ¹ Kérlek, ne vedd semmibe kérdésemet!

Nem hagyom figyelmen kívül kérdésedet. Szavaidból látom, végre megértetted, hogy téged valóban küzdelemre fogadtalak fel. Igen, te vagy az én atlétám. Én vagyok az edződ, és az egységre edzettelek.

Akkor engedd meg, hogy a Te házadért legyek akadályt nem ismerő, buzgó atlétád!

Úgy legyen, és visszhangozzanak Szavaim szájadból most és az eljövendő nemzedékek számára! Szavaim meg fogják fékezni az arcátlanoknak, az áltudósoknak és mindazoknak az istenteleneknek kijelentéseit, akik mind a mai napig nem fedeztek fel engem, hanem saját erejükre támaszkodnak. Hogy szónoki képességgel rendelkeznek, még nem jelenti azt, hogy az fel is emeli őket a Szentlélek rejtett misztériumaiba.

Ó Vassula, leányom, látod, hogy nem könnyű az egység keresztjét hordozni! Atlétává kellett nevelnem valakit, aki velem együtt fut, és megtagad magától minden vonzó dolgot, ami lassíthatná ezt a futást. Atlétává neveltelek, hogy képes légy szívedet és lelkedet átadni és békében lenni velem, nehogy lábad lassan haladjon.

Egykor megkérdeztem:
"Ki képes elviselni fájdalmat, rágalmat, kudarcot, köpéseket és üldözést?
Ki képes fáradhatatlanul táplálni népemet és Egyházamat mindazzal a tudással, amit a Szent Bölcsességtől kap, ugyanakkor ki tud mindenkinek rendelkezésére állni?
Ki engedelmeskedne akaratomnak és parancsolataimnak, és ki tudná megkülönböztetni a hamisságot az igazságtól és a jót a rossztól?
Ki tudná úgy kifejezni magát, ahogy én fejeztem ki magamat, és ki alkalmazkodna rendelkezéseimhez?
Ki tudná Szavaimat királyi és magával ragadó módon előadni, lángra lobbantva vele népem szívét?
És ki viselne el türelmesen minden megpróbáltatást és ostorozást, miközben tanúságot tesz a köztem és teremtményeim között fennálló misztikus egységről?
Mindezek elviselésére és végrehajtására egy kiüresedett lélekre volna szükségem, aki gyenge és törékeny. A szegénység e formájában megtalálom azt a szélességet és hosszúságot, magasságot és mélységet, amit csodálatos gazdagságommal betölthetek. Gyengeségében én leszek mindent felülmúló ereje és királyi tekintélye. Törékenységében én leszek az ő kimondhatatlan bőkezűsége."

Kegyes leereszkedésemben úgy tetszett nekem, hogy téged válasszalak, megeddzelek és atlétává neveljelek ! Most elégedett vagyok, mert lelkesnek látlak, amint tetszeni akarsz nekem, és készségesen indulsz a csata mezejére. Jöjj bármikor és keress önszántadból minden időben!

Én vagyok a te Bátyád, a rokonod. Én, aki az Atya dicsőségének vagyok ragyogó világossága és isteni természetének tökéletes mása, megáldalak téged.


Mutasd be nekik,milyen képtelenség megosztottnak maradni!

(A 2002. január 7-ki üzenet folytatása)

Uram, látogatásaid életre keltettek engem, és én dicsőítelek Téged végtelen irgalmadért! Uram, volna azonban még más kérdésem is.

Azt mondod, hogy Szavad az én szájamból fog visszhangozni és sok emberben megfogan, mégis hogy van az, hogy Szavad olykor alig ér el eredményt, bármily lelkesen lett is kimondva? Ha magától az Istentől származik, és ha az én szívemet isteni szeretettel tölti el, akkor miért nem érint meg mindenkit? Igen, és van néhány olyan lélek, aki mintha nem fogná fel Szavad mélységét és nem érdeklődik iránta. Vajon üres köröket fut a Te atlétád?

Ajkam várva várja, hogy hirdesse igazságosságodat, csodáidat, és azt reméltem, hogy megértő választ kapok, ami megvigasztal és kihoz Téged a Getszemáni kertből, és lehetővé teszi, hogy friss levegőt szívj a Getszemáni keserű és haldokló levegője helyett.

Némelykor úgy érzem, hogy atlétád kudarcot vall, és sok minden kárba vész munkájából. Azon fáradozom és az a küldetésem, hogy engedelmeskedjem parancsolatodnak, és a Szentlélek ereje által újból életre keltsem, szebbé tegyem, egyesítsem és újjáépítsem az Egyházat. Igyekszem hűségesen követni nekem adott parancsodat, csakhogy látod, kik jönnek az úton, miután sok izzadság és küzdelem árán újjáépítettem a ház egyik falát? Elnyomók! Elnyomók jönnek az éjszakában, hogy egyetlen ütéssel lerombolják az újonnan felépített falat. Tekintélyük fitogtatására magukra öltik jelképeiket, úgy csúsznak-másznak, mint a kígyók, és közben elvégzik munkájukat. Hiábavaló lett volna az izzadság és vér, ami az elmúlt években ki lett ontva?

Ha nem az ördögök választottak embereket ahhoz, hogy általuk vigyék végbe gonosztetteiket, akkor ki diktálja ezeknek az embereknek e förtelmes bűntetteket és ördögien őrjöngő támadásokat?

Mondd meg nekem, Uram és Uralkodóm, eleget tettem-e elvárásaidnak? Létrehoztam-e egyáltalán valamely látható építményt, ami méltó arra, hogy tiszteletet nyújtson Neked? Vagy csak hiábavalóságokon időz tekintetem? Láthatóvá vált-e az egység és haladt-e valamennyit? Azzal a sok kegyelemmel, ami kaptam, tettem-e egyáltalán valamit a Te tiszteletedre? Vagy csak egy helyben topogok? Lelkemet Te felruháztad prófétai adománnyal, de mit adtam én Neked, Uram, viszonzásul mindazért, amivel túláradó szeretetedben engem felékesítettél?

Miben bizonyultam gondatlannak?

Téged, aki királyokat emelsz trónra, úgy ismernek, hogy ha a királyok végtelen uralmukban önhitté válnak, akkor láncra vered és a kín kötelékeivel kötözöd meg őket.

Tanú vagyok és tanúságot tehetek arról, hogy láttam és megfigyeltem, amint nagy emberek elbuktak, amikor nem hallgattak Rád. Isteni igazságosságod villámcsapásként érte őket. Összetörte őket és gőgjüket. Irgalmad azonban mégsem vonakodott több ízben is eléjük tárni mindazt, amit tettek, és gőgjük minden bűnét, amit elkövettek.

Korábban azért kellett szenvednem, mert meg kellett tanulnom, hogy ne kószáljak el Tőled. Azután is szenvedtem, amikor láttam, hogy az öntelt emberek megbántanak Téged. E napokban is mindig szenvedek, amikor látom, mily közömbösséget mutatnak irgalmas felszólításoddal szemben. Szenvedés lett a mindennapi kenyerem.

Megadtam neked a prófétaság Forrását ², te pedig az Ő tanítása és jó tanácsa révén nekem adtad szívedet és akaratodat.

E kettő elég számomra.
Ami pedig kudarcaidat és hiányosságaidat illeti, betöltöttem a hiányt, amit okoztál, és irántad érzett túláradó szeretetem arra késztetett, hogy én magam gondoskodjak arról, amit te elmulasztottál.
Atyai irgalmamban eltekintettem figyelmetlenségeidtől, ahogy az apák is elnézik kis gyermekeik figyelmetlenségeit. Megértéssel és mindig segítségre készen, gyengéden szelíd, szeretetteljes szavakat suttogtam füledbe, nehogy elriasszalak, amíg újból megmutatom, miképpen gondoskodom rólad és fejlődésedről.

Nővérem, én katedrálisom, ne ess kétségbe a bajok miatt, amelyeket Egyházam érdekében és az én érdekemben szenvedsz el! Egyetlen pillantásommal felépítem azt, ami leomlott.
Egykor megmutattam neked kelyhemet, és meghívtalak követésemre, hogy saját ruházatomba öltöztesselek, kinyilatkoztatásommal felövezzelek és Szavamat rád bízzam.
Ó, gyönyörűsége az Atyának, aki készen állt arra, hogy ki legyen vetve a völgyekbe, a tengerekre és a hegyekre! Aki arra lett teremtve, hogy elhallgattassa a gőgősöket és az öntelteket, elhallgattassa mulatozásaik hangját, és csendre intse őket. Amikor megmutattam neked kelyhemet, te felálltál és ezt mondtad:
"Jézusom, engedd meg, hogy igyak belőle, és ezzel felajánljak mindent, ami Neked vigasztalást nyújthat."

És én, ajánlatodon meghatódva, nagy örömmel lehajoltam hozzád és átöleltelek. Egy szál kicsi nárciszt tartottam karomban. ³ Éppenhogy megszületett és kigyógyult betegségéből, de a szíve ép. Törékenységed sokkal inkább könnyekre fakasztott, mint valaha, és jobban megindított, mint bárki más az egész világon. Alighogy megszülettél, máris lemondtál akaratodról és fenntartás nélkül felajánlottad nekem testedet-lelkedet. Ezenfelül bátran kinyújtottad kelyhemért kicsiny kezedet, az oltár elé siettél, hogy ajkadhoz emeld és igyál belőle! Amikor láttalak eltökélt szándékkal az oltárhoz sietni, a mennyből átható énekszó hallatszott: "Alleluja! Dicsőség Istennek, aki meghódította őt!" Ezután ajkadhoz emeltem a kelyhet, meghagyva, hogy csupán ízleld meg, de ne idd ki tartalmát. Így szóltam:
"Hozd hozzám népemet, és állítsd egy oltár köré! Nevem tiszteletére beszélj minden nemzetnek a hitből fakadó engedelmességről! Mutasd be nekik, milyen képtelenség megosztottnak maradni! Mindig melletted leszek."

Hálát adok Neked, Uram, szeretetedért és hűségedért.

Szeretetet árasztok. Udvaraimban maradhatsz mindörökre. Fenségben uralkodom ott, és fejedelmi módon pártfogásba veszem vendégeimet, megmutatom nekik, milyen irányba haladjanak. Így vezetem őket, amerre én akarom… Légy erős, és a szíved legyen bátor, atlétám !