KÖZBENJÁRÓNAK VÁLASZTOTTALAK A KELETI
ÉS A NYUGATI HÁZ SZÁMÁRA
2000. március 8.
Lelkem őrizője,
mirhával szórtad meg lelkemet,
és édesen áradó illatba
borítottad fejemet
jelenléteddel.
És most újból Veled vagyok.
Közelséged gazdaggá teszi
lelkemet, elmémet és szívemet.
Királyi bőkezűséged közelsége
megerősít és arra késztet,
hogy megérintsem a legyőzhetetlen szentséget...
Szeretlek. Örömömet lelhetem még az ilyen nyomorúságosságban is, és Szavam benned lakozhat természetfelettiségem révén. Nemcsak hozzád és ehhez a nemzedékhez szólok, üzenetemet az eljövendő nemzedék számára is lejegyeztetem, hogy majd ők is dicsérhessenek engem, a te Istenedet. Látod, mennyire lehajolok szentélyem magasából ?...
Ó Vassula, sohasem hajolt le ily közel a menny a Földhöz, mint most. Azelőtt még hallottam egy-két sóhajt a Földről, de most már semmit sem hallok.
Ez indított arra, hogy megkegyelmezzek neked, nemzedék.
Hallom, amint a holttestek kérkedő hangon mondják: "Lásd, meg tudok élni a pusztaságban, akár a pelikán. Meg tudok élni a romok között, miként a kuvik. Megélek én Isten nélkül is!"...
Akkor elfordítom a szemem; és saját házam népére tekintek. Gőgös pillantásokat, büszke szíveket, bizalmatlanságot, rágalmazást látok. Bíborost bíboros ellen, püspököt püspök ellen...
Uram, azt mondod,
nem ér el minket a kezed, hogy megszabadíts?
Hirtelen nincs több erőd,
hogy megments minket?
Téged késedelmesnek ismernek a haragban,
de abban sohasem,
hogy közbelépj és megments minket!
Miért várakozol?
Miért nem lépsz közbe? Most!
Bölcsességemet merészeled kihívni? Mindenhatóságomat akarod próbára tenni?
Ó Uram, életemet adom és adtam
házad megbékéltetéséért,
de felemészt a házad iránt érzett buzgóság.
Amikor házadat meg kellett támasztani,
hogy romba ne dőljön,
lelkemet és testemet adtam érte
nem törődve a következményekkel.
Vért izzadtam és olykor vért köptem
az ostor miatt, ami összetört engem.
És Te tudod ezt.
A tieid adtak ki engem,
kik úgy üldöztek, mint vadat,
de panaszt nem hallottak tőlem.
Ok nélkül tartottak hitehagyónak,
kiálltam a bajokat,
mert hatalmas kezed támogatta törékenységemet.
Napjaim kavarognak, miként a por,
hogy porrá legyenek ismét,
és nem látom szent kínszenvedésed végét.
Egyre azt kérdezem:
"Sokáig kell-e még élnem azok között,
akik gyűlölik a békét?"
Meddig kell még látnom,
hogy a menny gyászol
háza népe és szent városa miatt?
Tétlenül kell-e néznem,
hogy Téged hasztalan feszítenek meg újból?
Te ismersz engem, Uram!
Te tettél hasonlóvá az egyiptomi szikomorfához,
hogy menjek el minden országba
akár kúszva is, ahogy parancsolod,
és vessem el mindenhol Szavad,
mit Te adtál nekem.
Jussak fel a hegycsúcsokra
és szálljak le a szakadékokba is.
Te ismersz engem, Uram,
szájam nem keres érveket
bölcsességed és mindenhatóságod ellen
sohasem!
Csakhogy a menny oszlopai
rémületükben beleremegnek abba,
amit házadban látnak.
Az angyalok reszketnek
az eljövendő napokban ránk váró
roppant ostorcsapás miatt.
Miként őrizzem meg nyugalmamat e zűrzavarban?
Vassula, nemsokára el fogok mondani neked valamit, amit még nem tudsz, de hadd mondjam el máris a következőket:Napjaitokban olyasmit készülök tenni, amit nem hinnél el, ha hallanád... 1
Tehát a következőket kell tudnod: Mondottam, hogy házam népéből megtartottam magamnak egy kis maradékot, akiket nem jótetteik miatt, hanem kegyelmem szerint választottam ki. Ők az én hangom suttogó visszhangja. Én ne hallanám meg ezeket az elsuttogott kiáltásokat?
(Oldalról Jézust néztem és ezt mondtam:)
Kovakő gyanánt ellened fordítottam-e arcomat akár egyetlen pillanatra is?
Életet adtam neked, megnyitottam értelmed szemét, hogy megérts és láss engem, és lásd a láthatatlan dolgokat.
Megnyitottam füledet mirhacseppekkel, hogy tanítványként figyelj, és megajándékoztalak a beszéd képességével. Lábadat arra az útra helyeztem, amelyen akartam, hogy járj az arkangyalok legmagasabb rendjéhez tartozó egyik fejedelemség oldalán. Felkínáltam, hogy igyál kelyhemből, így vajon keményen fog-e bánni veled kezem?
Te életed ajánlottad fel nekem az Egyházamban lévő lázadás és megosztottság jóvátételére. Buzgóságod és házam iránt mutatott figyelmed meghatott engem. Örömömre szolgált, hogy nem hallottam a következőket tőled:
"Hagyd el ezt a helyet, mert szemed túl tiszta ahhoz, hogy azt nézd, amit látsz. Hagyd sorsukra őket, és ne érints itt semmi tisztátalant!..."
Bátorságod ámulatba ejtett, ezért tüzet csiholtam belőled. Megnyitottam a szájad...
Kedvesem, régebben már mondottam neked, hogy mélyen meghat teremtményeim legkisebb igyekezete is düledező házam helyreállítására!
Vassulám, én nemcsak arra jelöltelek ki, hogy légy a hírnököm, hanem arra is, hogy légy a nyugati ház őrszeme!
Amikor meghallod szájam hozzád intézett Szavát, nekem adott hűségfogadalmad szerint köteles vagy figyelmeztető Szavamat átadni azoknak, akikhez küldelek! Felelősnek tartanálak azért, ha nem akarnád átadni Szavamat!
Ha azonban átadod nekik Szavam, és mégsem tartanak bűnbánatot, ők meghalnak bűneik miatt, te viszont sértetlen maradsz, nem terhel felelősség miattuk, és nem is halsz meg.
Nemcsak keleti házam részére választottalak közbenjárónak, hanem a nyugati ház számára is. Amikor hallod, hogy haragra lobbanok hajlíthatatlanságuk miatt, ami távol tartja őket egymástól, és ezért bűnben is, közben kell járnod értük, ahogy tetted.
Királyi tekintélyem akkor kiméletesen fog bánni házam népével. A büszkét azonban, aki nem mutat bánatot, gyökerestől kitépem, és helyébe alázatost ültetek. Engem úgy ismernek, hogy legyőzöm a büszkéket. A büszkeség nem tőlem való, hanem az ördögtől...
Tehát a szegénységben légy gazdag, és öntözd meg ezt a kiszáradt földet neked adott próféciáimmal! Az öntözőt a Király maga öntözi meg. Akkor a Király maga fog elismeréssel adózni neked, költeményekben és himnuszokban fog hozzád szólni. Szájadat mézzel tölti meg, és te az Ő kedvéért fogsz beszélni a nemzeteknek.
Kegyes leszek hozzád, és még többet adok barátságomból neked. Légy boldog, leányom! Királyod megkedvelt és brokátba öltöztetett, saját jelenlétével, a ruháiból áradó mirhával tett illatossá téged. Megengedte, hogy házába lépj, és bejárást adott menyegzős szobájába.
Mondom neked, leányom: házamban veled együtt fogom megtenni lépésemet. Én és te együtt fogunk belépni szentélyembe az egek legfelsőbb rendjeihez tartozó különböző fejedelemségek kíséretében. Belépünk szentélyembe, jelenlétem pedig úgy fogja beragyogni őket, miként a hajnal.
Ezért ne ügyetlenkedj a sarlóval, hanem tartsd erősen, markold meg jól és arass, Vassiliki, arass! Arass ott, ahová angyalaim ujjai mutatnak, és le fogod aratni az erény jutalmát.
Adj Királyodnak annyit, amennyit Ő adott neked!
Szél-fuvallat vagyok csupán,
miként adjak Neked annyit,
amennyit Te adtál nekem?
Hiszen Te adtad az életet nekem!
Soha, de soha nem leszek képes
annyit adni Neked,
amennyit kegyes leereszkedésedben
Te adtál nekem.
Tudom ... csupán annyit adj, amennyit körülményeid megengednek. Vedd számba mindazt, ami tőlem való és ami jó, és kínáld fel nekem!
(Megértettem tehát, hogy Urunk nemcsak azt kérte tőlem, hogy kínáljam fel Neki szolgálataimat, hanem azt is, hogy álljak az emberek rendelkezésére, lépjek kapcsolatba velük, és ne sajnáljam a fáradságot, álljak az emberiség szolgálatára és tőlem telhetően segítsem őket. Szolgáljam a "felebarátot", gyakoroljam az erényeket, és ne tartsak meg magamnak semmit.)
Igen, adj! Adj mindazoknak, akik várnak tőled valamit! Tégy tanúságot jó művem mellett, és én veled leszek. Ugyanazt mondom, amit Atyám mondott nemrég neked: "Reád omolhatnak a szakadékok, és betakarhatnak a fekete felhők, göröngyök hullhatnak rád, de megígérem, én veled leszek, és te sértetlen maradsz." Ne feledd, te és én közöttem nincs határ! Mindenkor veled vagyok, kedvesem.
IC
1 Alig két héttel az üzenet dátuma (2000. március 8.) után, zarándoklatunk alatt a Szentföldön Jeruzsálem görögkeleti pátriárkájától engedélyt kaptunk arra, hogy két alkalommal részt vegyünk az előre megszentelt adományok görögkeleti liturgiáján a Szent Sír templomban és a Tábor hegyen, és meghívjunk minden jelenlévőt a szentáldozásra. Négyszázötvenen voltunk tizenegy felekezetből, és nem volt megszorítás vagy tilalom, mindenki áldozhatott.
Lehetséges, hogy ez volt az első eset a történelemben a nagy egyházszakadás után, amikor a görögkeletiek MINDENKIT meghívtak, hogy vegye magához Jézus Szent Vérét és Szent Testét? Jézusom, bizony aligha hittem volna el, ha ezt előre elmondják nekem! Dicsőség Istennek!
|