|
1999. január 20. Vassulám, mondd, van-e a világban vagy körülötted valami, ami tisztább és teljesebb örömet adna, mint az, hogy velem vagy, csak velem egyedül? Mit nyújt neked az én jelenlétem? (Míg szavakat kerestem gondolataim kifejezésére, megéreztem a Szentlélek jelenlétét...) - A boldogság látásának előízét; - a Te dicsőséged szemlélését; - bennem lakozó gyönyörűséget, amit a szentek kapnak érdemeikért, bár nekem nincsenek érdemeim; - annak tudatát értelmemben, hogy természetfeletti világosságodban Te, az Isten, aki mindeneket betöltesz, de Téged semmi sem szoríthat határok közé, bennem lakozol; - jelenlétedben örömöt, fényt, vágyódó sóhajokat érzek. Vágyom arra, hogy mindinkább belemerüljek a szemlélődésbe és láthassam, amit szem nem látott és fül nem hallott... Leányom, tarts ki mellettem, és mi együtt, karommal a karodban, miként a menyasszonyt vezeti apja vagy rokona az oltárhoz, hogy ott találkozzon vőlegényével, úgy vezetlek majd én is országomba, hogy velem uralkodj 1! Az örvendező angyalok körében, végtelen örömben vezetlek be az örök dicsőségbe. Az egész menny újból felkiált örömében, és így énekel: "Isten munkálkodik! Hangosan kiálts, te Föld, odalenn! Örömmel kiáltsatok, hegyek! Királyi kegyében a királyok Királya örömét találta választottjában. Dicsérjük az Urat, aki őt teremtette! Magasztaljátok az Urat dicséreteitekben!" Igen! Megengedtem neked, hogy halljad hangomat. Megengedtem, hogy szemtől szembe láss. És miért? Miért kedveztem neked? Hogy üzeneteiddel megmentsd nemzedékünket? Hogy megmutassam nektek végtelen irgalmamat, és hogy azon keresztül, amit rád bíztam, a te szájaddal zengjek költeményeket minden lépésednél e nemzedék megmentésére. Szívem tömjéne és békéltető illata, nem vagy egyedül! Én, a te Urad és Szabadítód, veled vagyok. Egyházam ékessége, emeld fel hozzám a szemed, 2 és légy áldott! 
Teremtése iránt érzett szeretetében
Kedvesem egyetlen dallá tette a Szívét. Hárfákat állított, hogy zengjék az egész világon, Őbenne éljünk igaz életet! Betölt minden ínséget isteni irgalmának bőséges kiárasztásával. Szent Istenem, a Te tiszta Neved eljutott már a távoli népekhez. Igen! Isteni édességeddel lángra lobbantottál egész nemzeteket, megóvtad az embereket a bűntől és elhallgattattad ellenfeleid dohogását. Megfosztottam-e valaha egy lelket szeretetemtől és irgalmamtól? Sohasem... Eleshet-e a város 3, ha én élek benne? Nem olvastad? "Van egy folyó 4, amelynek kiáradása felüdíti Isten városát és megszenteli a Magasságbeli lakóhelyét." Isten vagyok.
Ó lelkünk Tavasza!
Miképpen méltassam, hogy meglátogattál nyomorúságosságunkban minket? Itt vagy, szeretetedet és irgalmadat kínálod. Megerősíted lábunkat, mint ezüst talapzaton álló arany oszlopokat. Szemed egyetlen pillantásával átváltoztatod arcunkat: olyan lesz, mint a szent lámpatartón ragyogó lámpás. Igen, valóban csak az élet folyója -amelynek kiáradása felüdíti Isten városát szenteli meg azt Isten számára. A Szentírás, a Te Szavad mondja, emberiség Szerelmese: ha valaki szeret Téged, megtartja Szavadat, Atyád is szeretni fogja őt, és eljöttök Hozzá, hogy vele lakozzatok 5. Én vagyok a kimondhatatlan gyönyörűségek Forrása. Végtelen irgalmam által Édenné szeretném változtatni lelketeket, alkalmassá akarom tenni Háromságos Szentségünk számára. Vissza kívánok vezetni minden lelket magamhoz, hogy eljuthassanak pihenőhelyükre. Ezért Vassulám, készülj fel arra, hogy kedvemért megőrizd és megóvd tanításaimat. Látod? A Föld megadta termését, a hegyek 6 és a völgyek meghajolnak átvonulásom előtt. E kinyilatkoztatáson keresztül az én hangom hallatszik. Ne törődj a büszke szívűekkel! Ne feledd, kedvesem, nekem hatalmamban áll, hagy legyőzzek királyokat és országokat, ha azok akadályt jelentenének számomra. "Miért nézitek irigykedve, ti magas kúpok azt a hegyet, 7 amit Isten lakhelyül választott? Igen, az Úr ott lakik örökre". 8 Szentlelkem olyan szavakat mondott fülednek, melyek édesebbek a méznél, még a lépből csorgó méznél is. Ezek a szavak életre keltettek téged és másokat is a halálból. Látod? Tőlem való a szabadítás. Légy példakép mások számára, kedvesem, és szeresd Lelkemet, mert egy napon megadja fáradozásod bérét és ... ne félj azoktól, akik azt hiszik, hogy hatalmuk van arra, hagy mindent leigázzanak, mert én veled és melletted vagyok. Vassulám, újból arra kérlek, hogy légy olyan, mint kertemnek 9 lilioma, és árassz el illatoddal! Végy körül illatoddal, választottam! Sóhajtozva várok szeretetedre, rám hagyatkozásodra, pártatlanságodra! Ó te, akire rábíztam ezt a Szívemből fakadó kincset! 10 Marad most karjaim között, hadd érezzem semmiséged illatát! És én neked adom az én illatomat, hogy te légy az én mennyországom! Tarts ki mellettem és amellett, amit ingyen adtam neked! Soha ne fáradj bele az írásba! Veled vagyok. IC 1 vö. 2Tim 2,11 2 Amikor megtettem, megláttam Őt, akit szívem szeret, amint mosolyog, és látni engedi Arca gödröcskéit... 3 Isten a "lélekre" utal 4 a Szentlélek 5 vö. Jn 14, 23 6 jelképes értelemben: a nagyhatalmú emberek és a jelentéktelenek is meghajoltak, alázattal elfogadva Isten közbelépését 7 Zsolt 68, 17 8 Isten arra utal, hogy senkinek sincs joga megítélni azt, akit Isten kiválaszt, mégpedig azért választ ki, hogy belé helyezze lakóhelyét. 9 Urunk Szívének 10 Ezt hangosan és szenvedve mondta az Úr, mintha sóhajtott volna. |
