|
1998. november 28. Ma betelik a felkent üzenetek tizenharmadik esztendeje. Gondolataimba merültem egész napon át. Eltűnődtem azon, hogy miként kaptam a sok ki nem érdemelt kegyelmet. Úgy éreztem, hogy "azok közül, akik hozzám hasonló nyomorúságos állapotban voltak, senki sem kapott Istentől olyan nagy kegyelmet, mint én. Nagy volt Isten irgalma az én lelkem iránt. A királyok Királya vitt be engem királyi udvarába. Ő szólított engem nevemen, és hívott meg nagy lakomájára. Királyi bőkezűséggel bánt velem. És hogy még jobban kedvezzen nekem, irántam való, mindent felülmúló és túláradó szeretetében a királyok Királya megadta, hogy kiváltságos módon mindenkor királyi jelenlétébe léphessek. Hogy szabadon meglátogathassam és elhagyhassam királyi udvarát. Úgy tűnt, hogy nyomorúságosságom és semmiségem megnyerte tetszését. Megmentésemre felfedte előttem a mennyet és a Földet, és mindazt a csodát, ami az ég alatt van. És hogy dicsérjem Szent Nevét, a mi Urunk és Istenünk megtanított arra, hogy miképpen foglaljam himnuszokba Nevét."
Ó Uram, bár rám tekintett a halál,
a Te nagy hatalmad megmentett engem. Kinyújtattad királyi jogaradat a nemlétező felé. 1 Bárcsak megemlékezne mindenkor Neved és jogarod hatalmáról minden ember! Örömmel mutattad meg nyomorúságos lelkemnek gazdagságodat és országod végtelen fenségét. Sohasem bántál velem úgy, ahogy hibáim szerint megérdemeltem volna, hanem parancsot adtál angyalomnak: "Vedd fel, hozd hozzánk haza 2 biztonságban és sértetlenül a mi házunkba!" És ő így is tett... (Ezután angyalom vonta magára a figyelmemet. Megkértem, mint régen, hogy rajzoljon nekem valamit...)
(Az Atya lehajolt a mennyből és meglátogatott engem...) Vassulám! Semmi sem szerez nekem nagyobb örömet, mint az, ha összeszedett vagy jelenlétemben. Magasztald fel Szavamat! Én, az Isten, letekintek a mennyből a szobádba, virágom. Te láttad dicsőségemet, megízlelted édességemet, és elnyerted jóindulatomat. Még mielőtt létrejöttek a hegyek, mielőtt bármi kisarjadt a Földön, én már kiválasztottalak téged, szeretett gyermekem, hogy dallamos éneket zengj háromszorosan Szent Nevem tiszteletére, és Szavammal életet adja megholtnak. Én bíztalak téged, gyermekem, születésedtől fogva angyalom gondjára, hogy őrizzen, és hozzám vezessen. Látod? Mondhatja-e valaki: "Isten nem nyilvánította ki isteni hatalmát. Isten megfeledkezett teremtése iránt való szeretetéről és hűségéről." Ó Vassula! Tizenhárom balzsamos év telt el, a rád bízott, felszentelt üzenetek tizenhárom éve, hogy kijelentsd a népeknek akaratomat. Én szóltam, és te hittél... Én adtam neked ezt a mérhetetlen kincset, és eltöltöttem nemzedékedet illatom áradatával. Kívül-belül illatossá vált minden lélek, aki kinyitotta előttem szíve ajtaját. Édességem behatolt a csontvelőkbe... Nem tudtad, hogy ha megígérek valamit, azt be is tartom? Gyermekem, hajolj most arra a Szívre, amelyhez Fiam, Jézus Krisztus van a legközelebb, és ne feledd: meg fogom munkálni ezt a nemzedéket, és megértetem velük, hogy a halhatatlanságnak a Háromságos Istennel való rokonság az alapja. Az a szándékom, hogy minden lelket a szeretetnek isteni és bensőséges egységébe vigyek, és átistenítsem őket a mi egyetlen lényegünkben és egyetlen akaratunkban...
Dicsőség a Háromságos Istennek,
a menny és a Föld Istenének, akinek hatalma alatt minden teremtmény meg fogja hajtani térdét! Dicsőség Neki nemzedékről nemzedékre az Egyházban! Mondjuk mindannyian: Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindent átjár és mindenben benne van. Egyetlen igazi teológia van, Isten szemlélése az Ő háromságos dicsőségében és isteni misztériumában! Légy áldott! Én, a te örök Atyád az egész menny színe előtt megáldalak téged homlokodon isteni szeretetem kenetével.
1 nem léteztem addig, amíg Jézus életre nem hívott 2 a Szentháromsághoz |
