|
1998. október 19
Istenem, segíts meg!
Segíts elégtételt adnom népedért, Egyházadért, áldozatot és imát felajánlanom, hogy békéltető illattal tömjénfüstként szálljanak a mennybe az Atyához, szent olajként a Fiúhoz és felajánlásként a Szentlélekhez. Ó Szentháromság, lelkem ékessége, szívem fenséges dísze, lelkem kitüntetése, hangom csengése, lényem őre, ennél többet mit mondhatnék, ami Hozzád méltó? 1 Mi körülkerítettük területünket. Egy lényegünkben, egy hatalmunkban és egy tudásunkban egyedül mi vagyunk az Isten. Igen, mi egy akarattal és egy uralommal körülkerítettük birtokunkat 2, hogy megadjuk neki a tanítvány nyelvét, felkenve ezzel isteni művünket 3. Éltető nedvként áradtunk ki rád hatalmunkban 4, tavaszi napsugárként ragyogtunk rád, megerősítettük városunkat és szentélyünket, még mielőtt elnyomóid bántalmazhatnának téged. 5 Tudásunkban megjelentünk neked, közöltük magunkat veled, tanítottunk téged és rajtad keresztül másokat azzal a tudással, amit a bölcsek kapnak. Irgalmunk ünnepe! 6 Háromságos Szentségünk gyönyörűsége, gyökerezz a mi akaratunkba, és légy olyan, mint a tömjénágacska nyár idején! Továbbra is nyilvánítsd ki az igazságot, és fejtsd ki még világosabban a neked adott kinyilatkoztatást! Elárasztunk téged világosságunkkal, hogy jobban megértsd Szavunkat, belenyomtatjuk isteni képmásunkat minden Szavunkba, amit adunk neked. A mi fenségünk kiegészíti azt, ami még belőled hiányzik. Mert
"...mint az olajfa, amely tele van gyümölccsel,...
...mint az izzó tömjén a füstölő parazsán, mint az aranyos edény, amit sokféle drágakő ékesít ..." 7 úgy fogsz te elégtételt adni méltósággal a fájdalmas hitehagyásnak ebben az órájában. Mint az énekes, aki dicsérő himnuszokat zeng, úgy fog a te gyenge hangod velünk együtt, a mi szavunkkal, a mi tudásunkkal és a mi akaratunk szerint érvelni. Királyi bőkezűségünkben és ölelésünkben adtunk szívednek bölcsességet, hogy továbbadhasd ennek a nemzedéknek, és tanuljon belőle. Ezért, kicsim, folytasd utadat, amelyet zafírokkal raktunk ki számodra, és légy a mi Háromságos Istenségünk hírnöke és apostola! Hints meg vetőmaggal minden országot, hogy tengertől tengerig terjedjen királyságunk. Hegyek és dombok fognak meghajolni megmentő igazságosságunk előtt. Hatalmunkban életre keltjük azokat a dolgokat, amelyek nem léteznek 8, és azokat, amelyek már vannak. Én vagyok az élet és a feltámadás, és én életre keltem a holtat. Maradj hűséges hozzám és virágozz! Ne nyugtalankodj! Légy olyan, mint a folyóparton növő rózsa! Légy áldott, és árassz Megváltód felé édes illatot, miként a tömjén, és terjeszd el házamban illatodat az én illatommal együtt! Mámorítsd meg házam népét, hogy megtérjenek, és egy legyen a szívük! Megoltalmazlak a haragtól és az irigységtől. Ezt mondd: Igen, dicsérd műveimet, és légy ily módon az én Paradicsomom, Paraskevi "µou" 10! Ó, Uram! Segíts, hogy emlékezetemben tartsam tanításodat, és ne engedd, hogy a feledékenység fölém kerekedjen! Szilárdítsd meg lábamat, dicsőséges Uram, tarts ébren a Te szolgálatodra!... Gyermekem, a bölcsesség kicsiny lángként kigyúlt lelkedben és szüntelenül felfedi előtted titkainkat, de minket-magunkat is, mert életre kelti és megerősíti ezt a nemzedéket, amely a mi ragyogásunkban növekedve méltóvá válik arra, hogy belépjen a Paradicsomba. Szabad akaratunk szerint a mi Háromságos dicsőségünkben úgy tetszett nekünk, hogy bensőséges módon pártodat fogjuk, a gyönyörűségek és a vigasztalások bőséges áradatát öntsük rád. Olyasmit fedtünk fel előtted, amiről Egyházam megfeledkezett: ezt a túlcsorduló édességet, igen! A mindenható Isten isteni édességét, ami az angyalok sokaságát vonzza trónom köré, és számtalan lelket hív, hogy imádjanak engem és legyen gyönyörűségükre ez a mennyei lakoma. Kimondhatatlan édességünkben átöleljük az egész mennyet. Egyházam, az én jegyesem, elfelejt, sőt megvet engem, igen... Ruhátlan marad és nem mutat érdeklődést isteni édességem iránt. "Hogy van az, menyasszonyom, hogy te hátat fordítasz nekem, amikor én kinyitom Szívemet feléd és beszélgetni akarok veled? Szívem tele van kimondhatatlan édességgel, ó, de te nem értetted meg, mi hozza hozzám teremtésemet..." Meghitt társam, vedd le tekintetedet környezetedről, fordítsd szemedet, értelmedet és lelkedet szent szemlélődésben az én Szívemre, és engedd, hogy folytassam veled édes és bensőséges beszélgetésemet! A te életed, amit szabad akaratod szerint nagylelkűen velem töltesz, elbűvöl engem, a te isteni Társadat. Könnyekig meghat engem egy olyan élet, amely sértést és rágalmat szenvedett értem. Szívem öröme, te még nem értetted meg teljesen, hogy irántad való hő szeretetemben elválaszthatatlanul egyesültem veled, hogy egy lélekké légy velem. Maradj ezért az én békémben! Hűséges szeretetem sohasem fog elhagyni téged!
Ó, én Királyom!
Nemes Szavad megindította szívemet, mámorossá válik, ha szólsz hozzám. Harmatként van rajtam a Kegyelmesség,' beárnyékoz hatalmas ölelése, maga az Isten az én erősségem, az Isten, aki hűségesen szeret. ' Az Isten Látod, szerelmem, hogy minden épület 11 összekapcsolódik bennem, szentté és tisztává válik istenségemben. Vassulám, te is így épülsz bennem szent edénnyé, amelyben én lakozom, amely tiszta és szent lakóhely a mi Háromságos Szentségünk számára a Lélekben, és amelyben magunkat szemlélhetjük. Örvendezz ezért, és légy boldog Vőlegényed előtt, aki mindenkor nagylelkű irántad. Maradj feddhetetlen, és én sohasem foglak elhagyni. Most pedig, Szívem öröme, visszatérhetsz más feladataidhoz. Fogadd Megváltódtól isteni szeretetének csókját homlokodra! Én, Jézus Krisztus, megáldalak téged. IC 1 A Szentháromság szól: 2 engem 3 az én teremtett lényemet 4 Engem a Szent és Isteni Háromság saját szabad akarata szerint tulajdonává tett. Eljött, hogy bennem lakozzék, mert ezt Ők határozták el és senki más. 5 Mi vagyunk Isten városai és szentélyei, és Ő mibennünk lakik. 6 Isten így szólított meg: ünnep. 7 (Sir 50, 10; 50, 9) 8 lelki feltámadást hozva e nemzedéknek 9 (Sir 39, 33) 10 én Paraskevim - görögül 11 ember |
