|
1998. május 29. Beszélnem kell lelkem elfojthatatlan fájdalmában, panaszkodnom kell lelkem keserűségében! Kérlek, jöjj, tekints rám! Megszüntetted velem a kapcsolatot? Gyökereim Benned vannak, csendemben most mégis azt mondom: "Az Úr biztosan haragszik rám, e napokban biztosan távol tart magától engem". Világosságot keresek, hogy megértsem ezt, de csak sötétséget látok. Talán érzéketlen voltam jóságod iránt? Talán csalódást okoztam Neked vagy semmibe vettelek? Talán ellopta szívemet Tőled a Nap dicsőségének látványa vagy az égen haladó Hold fénye, amint kezem csókot dobott feléjük? Hűséges jegyesem, engedd, hogy kiárasszam rád édes illatomat, és ne feledd, hogy én, Jézus Krisztus, Isten Igéje, mindig gondodat viselem. 1 Sok a hibád, de tudtam róluk, mielőtt üzenetemet jeleztem volna neked.  Irántad való felmérhetetlen szeretetemben helyet adtam neked magamban, hogy azon a kiváltságos helyen olyan tökéletessé tegyem lelkedet, ahogy azt szentjeimtől elvárom.Ó Vassula, én vagyok a túláradó könyörület, a végtelen szeretet, és te még mindig oly kevéssé ismersz engem, galambom! Miért vannak ily sötét gondolataid rólam? Minden a tied, amim van, és mindörökre a tied. 2 Légy azért vidám és kímélj meg engem ettől a felesleges kehelytől! Ingyen kaptad az Élet szavát, ezért te is ingyen add tovább másoknak! Művemben van egy bizonyos módszer, ahogy látod, s én azt akarom, hogy tartsd be, amit tőlem tanultál, és tedd meg az én Nevemben, amit neked tanítottam! Senkitől ne félj, amikor összegyűltök az én Nevemben, hogy kereszténnyé tedd ezt a kereszténységét feledő nemzedéket! Mindaz, amit teszel, az én tiszteletemre és dicsőségemre lesz. Én most éppen építek. Én vagyok, aki az építést elvégzem, és jaj annak, aki azért nyújtja ki kezét, hogy lerombolja, amit én építettem! Szenteld magad most az én ügyeimnek és ne feledd, hogy közted és köztem nincs határ. Mindig veled vagyok, kedvesem. Megáldalak. IC 1 Jézus a hanyagságaimra és a hibáimra gondol. 2 Urunk e szavakat igen lassan és szomorú hangon mondta, hogy még mindig félreérti őt teremtménye, akinek isteni jóságában oly sokat adott. |
