|
1997. december 17.
Bűnével terhelten Hozzád kell sietnie
minden embernek. Bár vétkeink ránk nehezednek, Te megbocsátod őket. Boldog, akit kiválasztasz, akit meghívsz, hogy udvarodban éljen. Tölts el minket házad javaival, templomodnak szentségével! 1 Vassulám, hadd vegyem igénybe füledet, hogy hallj engem! Hadd vegyem igénybe kezedet, hogy leírd beszédemet! Majd hadd vegyem igénybe elmédet, hogy megtöltsem tudásommal, és megtöltsem egész lényedet a Bölcsességtől való tanítással! Fogadd el ajánlataimat, szeretett barátom, és akkor olyan mértékben fogsz haladni, ahogy elterveztem. Szeretném irgalmam örökké tartó emlékét hagyni e nemzedék és az eljövendő nemzedékek számára, Vassulám. A Szívem kincstárából származó gazdagságot nem fogják neked tulajdonítani, mert te semmit sem tudtál kezdetben, amikor az emberiség Szerelmese meghívott téged, mivel egész tested még a sötétségben feküdt. Én a szentek Ura vagyok, de a nyomorultaké is. Rád tekintettem és megszerettelek... Engem irgalmamról és Szívem gyengédségéről ismernek. Arról ismernek, hogy a gyermekek az én gyengéim. Örvendj ezért leányom, mert királyod leszállt trónjáról, hogy háromszor adja lelkedre a feltámadás csókját. Csókjaim édességétől megmámorosodva lelked most dicséreteket énekel nekem, dicsőítve Szerelmesedet. Tudtam akkor, hogy egyetlen rád vetett pillantásom azonnal megpuhítja saját akaratod keménységét és összetöri szíved kérgét. És így tettem... Ó, mit meg nem tettem volna egy ilyen törékeny lélekért, hogy tökéletes lelki egységre vigyem istenségemmel és velem egy lélekké tegyem! Megkértelek, kedvesem, hogy építs magadban szent templomot, oltárt abban a városban, melyben mi 2 felverjük sátrunkat, annak a szent tabernákulumnak mását, amelyet kezdettől fogva előkészítettünk. És te így tettél, hűséges kis barát. Ezért volt képes a Bölcsesség segíteni neked és rajtad keresztül ezer más léleknek. A Bölcsesség nevelt téged és sok más embert, ez isteni mű által csodálatos útra vezetve mindenkit. Ez a mű túláradó szeretetem bizonyítéka.
Ó Jézusnak áldott és kegyelemtől túláradó Szíve,
isteni jóság! Te, aki egyetlen pillantásoddal királyokat és királyságokat döntesz meg, elbódítasz városokat, felfoghatatlanul megmámorosítod a szíveket, a szeretet foglyává teszed őket, hogy mindörökre beleszeressenek istenségedbe. Édenkert a Te szemed, Uram, csodálatosan szép! A Te Szíved a kegyelmek kegyelmének mindensége. Lényed olyan, mint az elefántcsonttorony, és csillogó drágakövekkel van kirakva fala. Örök Világosság! A Te két természeted élteti a mi szívünket. Ó Istenem, nem vagyok elég ahhoz, hogy egyetlen megfelelő szót írjak, ami megközelíthetne ily Uralkodót és ragyogást, amilyen Te vagy, Uram. Ó Vassula! Vigaszom! Elhatároztam, hogy megosztom veletek országomat. Ez a szeretet, ez a lelkek iránti szomjúság a Szívemben ég! A szeretet vitt engem a keresztre, nem törődve a szégyenével. Szeretetem visz hozzád most, nemzedék! Az egyik legalkalmatlanabb teremtményt hívtam meg közületek, aki nemcsak a Szentírást nem ismerte, hanem akaratomat sem. Botrány volt ő annak idején szentjeim és angyalaim szemében. Ily nyomorúságos lelket felkelteni a halálból, isteni Szívemre emelni és királyi udvaromba vinni olyan jel, amit nem kellene figyelmen kívül hagynotok! Jel ez a ti maradékotok számára, hogy növekedjék bizalmatok. Tanuljátok meg, hogy én minden lelket meghívok, hogy hagyjon fel helytelen életmódjával, forduljon felém teljes szívével, és részesülni fog dicsőségemben. Jöjj kedvesem! Én, Jézus, szeretlek! 
1 vö. Zs 65,3-5. 2 a Szentháromság |
