|
1997. szeptember 25.
Segítségül hívlak,
én Jahvém és Atyám, mert tudom, ha hívlak, Felséged eljön ragyogásban a mennyből és dicsőségben leszáll a szobámba. Érthetetlen és nagyszerű, hogy látlak Téged, Istenem, végtelen isteni világosságod megközelíthetetlen dicsőségében. Te, a hatalmas Isten megnyilvánulsz előttem, egy akarsz lenni velem, és azt kívánod, ismerjelek meg Téged. Csak Te, egyedül Te tudsz elérni engem, hogy a szakadék, a közöttünk lévő ontológiai mélység többé ne válasszon el minket. Uram, Te mindeneket betöltesz, de Téged semmi sem képes határaival vagy lényével átkarolni. Míg Jahve Nevét szólítottam, hirtelen csodálatos alakot láttam, amint dicsőséges színeváltozásában az Emberfiához hasonlóan megjelent előttem. Alakot öltött az Alaktalan. Ki tudná felfogni vagy megérteni Őt, aki magában hordoz minden teremtményt? Bár a látomás nem volt tökéletes, felismertette magát, és tudom, hogy Ő volt az. A láthatatlan Isten megengedte, hogy lássam és úgy beszéljek Vele, hallgassam Őt, mint barát a Barátot, aki láthatatlan, mégis szemtől szemben áll. Jahve, az Urak Ura, megjelent nekem ragyogásba öltözötten. Mennyei ruhája tündökölt, bár nem volt színe. Úgy csillogott, mintha gyémántok és drágakövek borítanák. Míg álmélkodva és megdöbbenve csodálkoztam a kegyelem és egyedüli szépség magával ragadó látomásán, Jahve méltóságteljesen és oly fenségességgel lépett ki a felhőkből, hogy szívem felujjongott. Fenségessége a vőlegényére emlékeztetett, amint termeiből lép ki. Jelenléte oly végtelen fenséget sugárzott, hogy bármennyire szeretném, sohasem tudnám leírni. Jelenléte szeretetet, sok kedvességet és gyengédséget is árasztott, amitől lelkem elalélt. Szépséges fejét kissé jobbra hajtotta, miként a Szentséges Szív szobrain. Mily csodálatos vagy, Istenem! Bár csak fátylon keresztül nézhetlek, látom válladra omló szép fürtjeidet, és szemet gyönyörködtető, elefántcsontszínű, szépséges Arcodat. Jahve testtartása tartózkodónak tűnt, de ne értsenek félre, nem tartózkodás volt az, hanem a kegyelemnek és fenségnek megjelenése. Ó, Jahve, aki felülmúlsz minden nagyságot és teljességet, Te, az Isten, aki felfoghatatlan módon alakot öltöttél, hogy megmutatkozz a méltatlannak, miképpen tudná a nyelv szavakba önteni, amit szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív fel nem fogott? Ó jöjj, lehelj rá kertemre, és áraszd szívembe édességedet! Mondd, ki vagyok én, hogy szemlélhetlek Téged? Miképpen lehetséges, hogy Te, dicsőséges ragyogásodban vonzódol a mi nyomorúságosságunkhoz? Elkápráztattál, és én megmámorosodtam szépségedtől, Uram. Milyen lehet az, amikor a mennyben naphosszat Téged szemlélhetünk? Hogyan és hol keressek megfelelő szót fenségességed és szépséged leírásához? Nincs kifejezés arra a könnyed mozdulatra, ahogy a felhőkből kiléptél. Talán új dicséretet kellene találnom kimondhatatlan szépséged magasztalásához? Emberi dicséret nem képes kifejezni , amit mondani szeretnék. Tiszta szépségeddel rabul ejtettél, kedvességeddel elbűvöltél, magadhoz ragadtál, és virágba borítottad szívemet, mint tavasszal a természetet. Elég egyetlen tekinteted és lelkem úgy érzi, hogy egybekelt Teremtőjével. Egyetlen tekintetével megszabadított és megadta Teremtőm, hogy hirdessem menyegzős énekét. Őrzöl engem, és ha útra kelek, zafírokat szórsz lábam elé. Úgy őrzöd lelkemet, mint szemed világát. Átkelek a tűzön, és sértetlenül lépek ki belőle. Amikor a bántalmak özöne az ördög saraként zúdul rám , jobb kezed felemel engem. Méznél édesebb, bornál bódítóbb szavakkal becézel, áldásokkal borítod fejem és mint királynőt, felékesítesz. Amikor elnyomóim rosszindulatot és rágalmat szórnak rám élvezettel, Felséged villámként küldi hozzám a kerubot, hogy felemelje lelkem és a szelek szárnyára vegyen. Akkor a Te békédben és derűdben tekintek a magasból azokra, akik dühtől és haragtól reszketve halálomat kívánják, de nem érhetnek utol. Nincs olyan ellenség, aki kijátszhatná Istenemet, mert Ő meg fogja törni elnyomóimat. És most Feléd nyújtom kezemet, tudja meg mindenki, hogy jóságos és kedves, a mi háromszorosan Szent Istenünk! 1 Közöttetek vagyok. Tudd, kicsi Vassulám, hogy a szegény többet fog kapni a Bölcsességtől, mint a gazdag, aki saját dicsőségének örvend, ami nem is dicsőség. Megkentelek téged olajommal 2 , hogy ebben a keresztségi olajban győzelmeket kapjak tőled az én dicsőségemre és a te megszentelődésedre. Jóságodban hadd kapjak irgalmat Tőled! Én, a dicsőség Királya és a te Vőlegényed eleget adok a szegénynek. Te pedig irgalmat kapsz és ugyanazt a jóságot, amit Fiamnak adtam.  . Jöjj és halld, mit súg füledbe az Uralkodó! Jöjj, írd le Szavaimat és fontold meg! Én vagyok lelked Őrzője. Az én ajkamról nem hallasz hízelgést, csak őszinte szót. Jöjj, és hajtsd fejedet a Szívemre! Ebben a közelségben, a szeretet kemencéjéből 3 kapod a kinyilatkoztatást. Amikor meghallasz engem, Fiam választottja, lelked nem fog késlekedni, hanem követni fogja az igazságosság és a jóság útját. Az út . végén megleled boldogságodat. Nem hallottad, gyönyörűséges gyermek, hogy én, Jahve, a ti Teremtőtök, eljegyeztem teremtésemet és mindenkinek Jegyese lettem? 4Éjt nappallá téve botorkálsz, teremtés, és árnyékokat kergetsz. Még egyetlen egyszer sem próbáltál behatolni ebbe a misztériumba. Azért vesztek el oly sokan, mert tömegesen elvetettétek tanításomat. Elfelejtettétek tanításomat. . Ivadékaimra tekintettem és megkérdeztem: "Mit tegyek velük? Beásták magukat álnokságukba. Hogyan értessem meg ezzel a sokasággal, mely nem tudja melyik a jobb és melyik a bal keze, hogy én vagyok a Vőlegényük, és csak szeretetet kérek tőlük, nem áldozatot! Ismerjék meg Szívemet, azt kérem, nem égő áldozatot és emlékezetes ünnepet." Ó, én királyi házam népe, szégyenre váltottad dicsőségedet! Nem hallottátok, hogy lehozhatom hozzátok a mennyet? Nem emeltem-e fel eléggé a hangomat, teremtés, hogy meghalljátok? Még meddig kergetitek a szelet? Még meddig kell néznem, hogy árnyékokat követtek? Jöjjetek hozzám! Szívem lámpásként világít lábatok előtt. Ajkam a kegyelmet és az istenség harmatát hullatja. A kegyelem folyamai és az irgalom mérhetetlen hívásai áradnak belőle. Szeretteim, ti, akik az árnyékokkal együtt botladoztok éjjel és nappal, jöjjetek hozzám, megérintem szíveteket, és eltunik romlottságotok. Majd pedig irántatok való határtalan szeretetemben harmatként szállok le rátok, és istenségem elárasztja nyomorúságotokat. Alkalmassá teszlek arra, hogy mindenkor ragyogásomban éljetek. A világosság edényeivé teszlek benneteket, és egyesítem lelketeket az enyémmel. Féltékeny szeretettel szeretek minden lelket (Folytatás) Ó Vassula! 5 Szíved valahányszor ostoba asszonyként elhagyja Szívemet és isteni hatalmam helyett hiábavalóságokkal törődik, féltékenység lángol fel Szívemben miattad, akit megáldottam Nevem kenetével. Mondom neked, kedvesem, tartsd meg Vőlegényed tanítását és vésd jól a szívedbe! Felmelegíti a szívedet és figyelmeztet, hogy maradj Vőlegényed jelenlétében, mert Ő csak arra vár, hogy kegyes lehessen hozzád, akit örök szeretettel szeretek. Azért kértelek, hogy tedd ismertté menyegzős énekemet 6, és írd le, mert féltékeny szeretettel szeretek minden lelket és azt akarom, hogy szeretteim elegendő táplálékhoz jussanak, míg keresztül jutnak ezen a sivatagon... Képessé tettelek arra, hogy tömegeket hozz hozzánk 7. Helyesen cselekedtél. Buzgóságodban megmutattad hűségedet, hogy örömet szerezz nekünk. Ezért most térj be hozzánk lelkigyakorlatra! Térj be lelkigyakorlatra a Szívembe, és ízleld meg, ahogy korábban is, Szívem bensőséges örömét! Folyóként áradjon szeretetem a szívedbe, mossa el kisebb hűtlenségeidet, melyek miatt összevontam szemöldökömet. Íme, most sok bűnös megmentésére beléd vésem szavaimat. Szelíden jöttem hozzád, menyasszonyom, Fiam misztikus Testének megújítására. Íme, most én, a te Teremtőd, hívlak, mert eljegyeztelek magamnak, és egységünkben tetszésem szerint felékesítettelek hűséggel és buzgósággal. Igen, ebbe a törékeny agyagba, beléd véstem Nevemet azon a napon, amikor lelked így kiáltott hozzám: "Abba!" És attól fogva egyengetem utadat a földön, és tanítalak, miképpen örvendezz bennem, és játszadozz mindenkor előttem. Tudd Vassulám, hogy mennyire vágyódtam arra, hogy teljes szívedből szeress, és mennyire akartam, hogy egész életedben szüntelenül óhajts engem és szomjazz rám, a te Istenedre! Meg akartam mutatni neked királyságomat és menyegzős szobámat, ahol félrevonulva, a csendben örvendezhetnénk egymásnak. Én, a te Vőlegényed, szeretetre gyúlva bensőséges módon beszélgetnék veled, és szent dolgok ismeretére tanítanálak. És te egészen közel hajolva a Szívemhez oly kegyelmet kapnál a Mindenhatóság leheletéből, hogy ne szűnj meg létezni. A mi bensőséges egységünk, választottam, nem csak egy napra szóló meghívás... Nem akarok szívednek fájdalmat okozni azzal, hogy megvonom tőled bensőséges egységünket. Tekintettel leszek törékenységedre, Vassulám. Látod kedvesem, minként a szerelmes, magamhoz akartalak vonni a bensőséges együttlétbe. Én, az emberiség Szerelmese, teremtésem Jegyese, magamhoz akarlak vonni téged... végezz lelkigyakorlatot bennem! 8 ... Bizonyára hallottál arról, hogy a Vőlegény szeretne egyedül maradni menyasszonyával a menyegző után. Ezt a kegyet kínálom fel neked mint előjátékot ünnepünkhöz. 9 Nem tud a lélek úgy szeretni engem, ahogy én akarom, ha távol marad tőlem (Folytatás) Igen, azon a napon, amikor válaszoltál isteni akaratomra, és mivel hívásomra megnyitottad szívedet, gazdaggá tettem az enyémből, hogy később vetőmagként mindenütt elvethesd a kincseket. Vetőmagok ezek a kincsek, melyeket azért kapsz tőlem, hogy vesd el minden országban, ahová küldelek. 10 Azon a napon, amikor isteni akaratomnak átadtad magadat, és megengedted, hogy irányítsam életedet, szeretettel álltam előtted és e szavakkal hívtalak: "Nem tud a lélek úgy szeretni engem, ahogy én akarom, ha távol marad tőlem. Közeledj hozzám, és ízleld meg gyönyörűségeimet! Lépj bensőséges kapcsolatba velem! Ha távol maradsz ölelésemtől, képtelen leszel megismerni engem." . 11 Bensőséges egységünkben és szeretetem kenetében tudással ékesítettelek: annak tudásával, hogy miképpen találj meg és ismerj meg engem. . Mivel ezrek közül választottalak ki, nem kellene többé kételkedned! Alázatban munkálkodj, hogy mindinkább magamhoz emeljelek! Megmostam kezedet és szájadat, hogy tiszta kézzel írd le Szavaimat és gondozd könyveimet. Szájad által jó illatot árasztok minden nemzetre. Kegyelmem az én erőmbe öltözteti lelkedet 12Mindenekfelett azonban, Vassulám, a bölcsesség csodálatos műveivel ékesítettelek fel, hogy kedvesem ajkáról, melyet korlátlan hatalmammal kentem fel, Háromságos Szentségünk dicséretét és tiszteletét halljuk. 13 A feltámadt Krisztust hirdesd továbbra is, és áraszd el gyümölccsel az egész világot! 14 Mondd meg nekik, hogy isteni szeretetében Krisztus lehajol az égből, hogy jelenlétével életre keltse kezem munkáját. E bátorító hír által a nemzetek sokasága fog megismerni minket ebben a bensőséges kapcsolatban. Mondd meg nekik, leányom, mennyire örülünk, ha Szent Társuknak tekintenek mindennapi életükben.... Beszélj mint az én küldöttem, és emlékeztesd népemet arra, hogy én, Jahve, élek és cselekszem. Azután menj azokhoz a papokhoz, akik már nem keresnek engem, és kérdezd meg tőlük: Miért nem kérditek sohasem: "Hol van az Isten?" 15 Az én napomon ítéletet mondok a pásztorok felett, akik nem ismernek engem és sohasem ízlelték meg bensőleg az én édességemet. Ezek a pásztorok ma felcserélnek engem olyasvalamire, aminek nincs értéke és hatalma. . Azzal kellene törődniük, hogy megemlékezzenek jelenlétemről, de nem törődnek velem... miképpen mondhatom: "Ők az én Fiam tömjéne, amikor a halál bűze árad belőlük?"Tizenkét éven keresztül kimondhatatlan kegyelmeket adtam neked, teremtés, és nem akartam siettetni haragomat. E kegyelmi években azért szóltam hozzátok, hogy megerősödjetek. Bekötöztem sok megtört szívet, és békét adtam nekik. Az én Szívem az élő víz Forrása, mely e kegyelmi években elárasztja a kiszáradt földet, és életet fakaszt ott, ahol azelőtt csak salak volt. Mindenkor vágytam arra, hogy a magaménak tekinthesselek benneteket! E napokban mondom nektek én, aki teremtésem Vőlegénye vagyok, hogy mindenkit hívok közületek: Hitvesem, miért vetsz rám rosszalló tekintetet, és miért fenyegetsz szájamnak édessége miatt? 16 Boldogtalan kicsi teremtmény, mily távol vagy attól, hogy ismerj engem! Jöjj! Hívlak, hogy jöjj Vőlegényed ölelő karjába, és megmutatom, hogy én, Jahve, felékesíhetem lelkedet. Bőségben kínálom isteni szeretetem folyamát, hogy te is viszonozd e szeretet-folyamot. Csak várj és látni fogod! Azon a napon, amikor Szívem menyegzős szobájába viszlek, ki fogsz nyílni, mint a patak mellett növő virág, hogy Nevem nagyságát hirdesd, és "Atyámnak" fogsz szólítani engem. Szívem menyegzős szobájában szíved dicséretre nyílik, és ahogy a vőlegény örül a menyasszonyának, úgy fogok örülni neked, te pedig nekem. Hatalmas kezem megtart majd téged, és te soha többé nem akarsz elválni tőlem. Minden nemzetnek kiáltja majd az én Lelkem édességével és teljességével gazdaggá lett lelked: "A mi Teremtőnkben van a szépség és a dicsőség! Ő a mi reményünk és Ő a mi Urunk!" 1 Jahve szól 2 az olaj itt jelképesen "Nevet" jelent 3 Isten Szívéből 4 vö. Iz 54,5. 5 Isten hirtelen felém fordította tekintetét. 6 az "Igaz élet Istenben" üzenetet 7 a Szentháromsághoz 8 Ezt meghívásként mondta, de nagyon ünnepélyesen. 9 1997. november 11-én írtam le e szavakat. 1997. november 28-án van az "Igaz élet Istenben" üzenet tizenkettedik születésnapja. 10 Amikor Isten a "vetőmagok" szót kimondta, zafírokat láttam magam előtt. 11 Isten megismerésének titka: a bensőséges kapcsolat. 12 jelen időben mondta, mert folyamatosan adja kegyelmét 13 A Szentháromság hallja. 14 Isten apostolságomra figyelmeztetett. 15 "Azokhoz" a papokhoz azt jelenti, hogy nem mindegyikhez. 16 Isten előre látja egyes lelkek negatív válaszát. |
