|
1997. február 18. Zsoltárom és Himnuszom,
én Amenem, Bátyám, Nővérem és Barátom, Atyám és Anyám, én édes Illatom és Tömjénem, Napfényem és Világosságom, tündöklő, soha meg nem szűnő Lángom, Lakomáim sorozata, erőm és biztonságom Sziklája, Kibontakozásom és Gazdagságom, az örökkévalóságba vezető Kapum, mi késztet Téged arra, hogy örömtől repess az előtted lévő porhalom láttán? Tökéletes semmiséged indítja Szívemet arra, hogy repessen az örömtől és vonja magára körülöttem álló angyalaim figyelmét. Te vagy, egyedül Te
az én Kelyhem... Mit nem adnék meg annak, aki ily gyenge... Legyen áldott futásod, melyet velem teszel meg a világban, mert sok lelket fog megmenteni. Hajoljanak meg még a hegyek és a dombok is, amikor hallják békeénekemet, melyet népemnek adok. Emlékeztesd őket arra, hogy megvédem a legszegényebbet. 1 Mondd meg nekik, hogy napjaitokban fel fognak virágozni az erények, és teremtésemre hamarosan egyetemes béke fog kiáradni, mert birodalmam tengertől tengerig fog kiterjedni. A vadállat rettegni fog színem előtt, és ellenségeid, akik az én ellenségeim, a porban fognak csúszni. Az Amen útban van, hogy emésztő tűzzel megtisztítson minden népet, mert iszonyodom a hitehagyók tetteitől. Munkához látott a menny, ezért hordozz engem mint ruházatot, hogy hirdesd találkozóinkon az Amen szavait! Kövesd lábnyomaimat, melyek vértől áznak! Szeretlek, gyermekem, fordulj meg és nézz rám, azután mondd, hogy te is szeretsz engem  .! A köztünk lévő szeretet nem ér véget, szeretetem örökké tart. Igyekezz követni engem! Töltekezz szeretetemmel! Én, Jézus, megáldalak téged.
1 A lélekben szegényeket. |
