|
1997. január 7. Uram? ÉN VAGYOK. Én adtam neked ezt a kegyelmet, hogy hívj és légy társaságomban. Így most megadom neked békémet. Gyönyörűségemet lelem e pillanatokban. Légy okos és támaszkodj rám! Mondd, kicsim, boldog vagy-e hogy ily módon lehetsz velem, mint most?
Hogy is ne lennék boldog?
Mellettem van Jahve és jóságos hozzám. Mellettem vagy Te, így semmitől sem félek . Mellettem van a Szentlélek mint ragyogó Nap. Ő az én vezetőm és biztonságom. Magasztallak Téged, Uram, hálát adok Neked mindazért a jóért, amit velem teszel. Boldog vagy, amiért ezt az adományt kaptad az Atyától! megszabadít téged és egész családodat. Sok embert megszabadít… Engedd meg, hogy most megpihenjek benned, és te is jöjj, kedvesem, és pihenj meg énbennem! Ne hagyd, hogy bármi megzavarjon! Semmi ne vegye el a te békédet és a te örömödet! Azért mondom így, hogy a "te" örömödet, mert felkínáltam neked az én békémet mint ajándékot és ugyanígy felkínáltam örömömet is. Tartsd meg, értékeld őket és vigyázz rájuk! Jöjj, én és te folytatjuk házam helyreállítását. Légy okos! Őrizni foglak. Mi ketten? Sohasem vagyok távol tőled. Veled az Isten és megáld téged. |
