Tavasz az Egyházban

Vassula őrangyaláról, Dánielről beszél
- 1997. október 16-án Lausanne-ban -

Amikor önök e videót nézik, én újból messze leszek...ez alkalommal Brazíliában. A következő csütörtökön, kilencedikén utazom el Portugáliába, Portóba. Onnan Portugália északi részébe megyek, mert másnap, tizedikén imatalálkozóm lesz ott. Tizenegyedikén Isabelle nővérrel találkozom, aki az “Igaz élet Istenben” üzenetnek dolgozva a könyveket kinyomtattatja, és Milheiro atyával, az “Igaz élet Istenben” üzenet fordítójával. Ők kísérnek el Brazíliába, ahol a tervek szerint hat imatalálkozónk lesz tíz nap alatt. Brazília hat nagy városát látogatjuk meg, és mivel Brazília igen nagy, repülőgéppel kell utaznunk.

Most, hogy önök éppen együtt nézik a videót, kérem, mondjanak egy fohászt ottani küldetésünkért!

Brazíliából telefonálta egyik szervezőm, hogy stadiont bérel a találkozó részére. Egy stadiont? - kérdeztem, -- hát ily sok érdeklődőre számítotok?

Igen, húszezer vendéget várnak, de lehet, hogy harmincezren is lesznek. Nem tudjuk, majd kiderül. Előre semmit sem mondhatunk, mert előfordult már, hogy nagy termet béreltünk, és nem telt meg, és az is előfordult, hogy nagy helyet béreltünk, ahogy legutóbb Brazíliában egy stadiont, és megtelt, sőt huszonötezren kívül maradtak, mert oly sokan jöttek.

Majd meglátjuk, mi történik, mert az Úr nyitja ki előttünk az ajtókat, és Ő küld engem, hogy evangelizáljak és hirdessem, hogy az Ő Szava élő és eleven.



Most pedig térjünk vissza gondolatban az 1985-ös évbe! Küldetésem kezdeteiről szeretnék beszélni, amit az Úr készített nekem. A kezdet különösen fontos. Laurentin atyától hallottam egyszer, hogy különösen fontos a kezdet. Minden információ igen fontos, hogy aki megvizsgálja, Istentől való-e az üzenet, az megvizsgálhassa a részleteket is. Ahogy mondtam, igen fontos a kezdet. Hogy miért?

Amikor ilyen üzenetről, ilyen nagy üzenetről van szó, amit már szinte az egész világon ismernek, akkor kimondhatjuk, hogy az “Igaz élet Istenben” üzenetnek előre láthatóan el kell jutnia minden országba.

Olyan üzenet ez, ami hihetetlen erővel és gyorsasággal terjed.

Ezt mondom azoknak, akik talán úgy gondolják, hogy az ördög ügyvédjének szerepét vállalom, amikor megkérdezem, miképpen tudhatjuk meg, hogy az üzenet valóban Istentől van? Én is szerettem volna meg tudni, mert ha Istentől való, az csodálatos, az rendkívüli!

De miképpen ismerhetjük fel? Sok az olyan jel, amelyek alapján felismerhetjük.

Igen fontos jel maga a kezdet. Mert kezdetben, amikor valamely küldetés kezd kirajzolódni, azonnal ott terem a gonosz lélek, aki a jövőt ugyan nem ismeri, de találgatásokba kezd, mert kiváló számító. Figyeli a lelket annak születésétől fogva és mindent mérlegel. Amikor azt látja például, hogy Isten rendkívüli angyalt ad a léleknek (vannak ugyanis őrangyalok, de vannak magasabb rendbe tartozó őrangyalok is, mint az arkangyalok vagy a kerubok, de rendkívüli esetben kaphat a lélek egyszerre kettő vagy három őrangyalt), ami talán nem is olyan rendkívüli, de a gonosz lélek rögtön észre veszi, mondván, hogy figyelni kell a lelket, mert lehetséges, hogy küldetést bíz rá az Isten, aki nagyon jól tudja, miért ad kegyelméből újabb angyalt melléje.

Ezért közelről figyeli a lelket, mert nem tudja, mi történik, nem hallja, mit mond Isten a léleknek, hogy például mikor szól hozzá lokúcióban, de amikor megérzi, hogy a lélek Isten felé fordul, akkor megtámadja.

Megtámadja, mert felfogja, hogy ha a lélek Isten vigasztalásában részesül, egyszerre a javulás útjára térhet. Találgatni kezdi, hogy mi történt a lélekkel, és megtámadja. Azért támadja, hogy megtörje.

Ebben a könyvben, amely időrendben megelőzi a sorozat első kötetét, részletesen leírom, miként szólított meg Dániel őrangyalom. Leírom látogatásait, melyek során az első hónapok alatt felkészített.

Nem úgy történt, ahogy más esetekben. Tudom, hogy ma sok a hamis próféta, de vannak igaz próféták.

Nem akarom megnevezni őket, de tudom, hogy vannak igaz próféták, csak kevesen vannak.

A Szent Szűz diktálta nekem, hagy a hamis próféták úgy hullanak ránk ma, mint az eső.

Előfordul, hogy a lélek csak beképzeli, hogy rendkívüli kinyilatkoztatást kap, mert szeretné, ha kapna. Ezzel kapcsolatban mondja Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János, hogy a legkevésbé sem szabad arra vágyakoznia a léleknek, hogy ilyen kinyilatkoztatást kapjon, mert abban a pillanatban, hogy erre vágyakozik, ajtót nyit a gonosz léleknek; aki azonnal belép ezen vagy a már meglévő hasadáson keresztül, és úgy test, mintha Istentől jönne. És el is hisszük, hogy Isten szól, mert olyan jól majmolja Istent. Csakhogy elárulja magát, amikor hihetetlen dolgokat állít. Akkor rájövünk, hogy nem Istentől való.

Egyes emberek azt állítják, hogy otthonukban váratlanul meglátogatta őket Isten és így szólt: “Végy ceruzát és írj! Mától kezdve üzeneteket adok neked.” És attól fogva kapja az üzeneteket. Majd három-négy óra múlva újabb hívás érkezik, és olyankor türelmet kér, hogy leírhassa az üzeneteket.

Az üzenetek valóban így kezdődnek:

“Hívlak, mert te leszel küldöttem, és elmész mindenhova, hogy tanúságot tégy üzenetemről. Most pedig fogadd üzenetemet! ”

És azt állítják, hogy felkészítés nélkül kapnak üzeneteket.

Most elmondom önöknek, milyen volt az én felkészítésem, mert Svájcban kérdezte tőlem valaki, hogyan lehetséges, hogy ön minden felkészítés nélkül kezdett üzeneteket kapni.

Azt válaszoltam, hogy volt részem felkészítésben, nem kaptam rögtön üzeneteket, nem ment olyan egyszerűen, hogy mindennap kaptam volna üzeneteket amellett, ami ezen kívül történt.

Fontos, hogy ezt tudjuk, mert ez rávilágít arra, hogy mennyire nem volt könnyű, és hogy milyen hihetetlen támadásokon és tisztuláson estem át három hónap alatt.

Most felolvasok egy keveset a “Dániel, az őrangyalom” című könyvből, hogy megtudják, miként kezdődött.

(Meg tudná adni a dátumát?)

Nem írtam dátumot. Nem emlékeztem rá, november végén kezdődött. Isten csak később adta meg dátumát, de ez más történet.

Most inkább az őrangyalokról szeretnék beszélni, mert fontos tudni, hogy mindenkinek van őrangyala, esetenként két őrangyala is. Erről szeretnék beszélni, és arról, hogy mi az ő feladatuk velünk kapcsolatban.

Hogyan történt őrangyalom látogatása?

Úgy kezdődött, hagy őrangyalom egy szívet rajzolt a papírra, majd egy rózsaszálat, mely a szív közepéből hajt ki.

Sajnos az egy kis papírdarab volt, amit egy ideig őriztem, majd elveszítettem. Akkoriban még nem sejtettem hogy fontos lehet. Azt hittem, hogy csak engem érint, senki mást. És mivel én kaptam, megnéztem és azt gondoltam, hogy ezzel be is fejeződött. Nem szoktam megőrizni az emléktárgyakat. Amikor sok minden felgyűlik körülöttem, kiselejtezem őket.

Tehát a szív rajza volt az első, amit őrangyalom nekem adott. Rózsát is rajzolt, amint a szív közepéből hajt ki.

Azután legnagyobb meglepetésemre szelíden és csendesen bemutatkozott, hogy ő az én őrangyalom, Dániel. Nagyon felkavart, de nagy örömet is jelentett látogatása. Oly boldog voltam, hogy szinte repdestem a házban. Lábam alig érintette a földet és hangosan egyre azt ismételgettem: “Én vagyok a legszerencsésebb az egész világon, és talán az egyetlen ember, aki így tud érintkezni őrangyalával! ”

Másnap újból eljött hozzám őrangyalom. Végtelen sok boldog órát töltöttem vele beszélgetve. Harmadnap is visszatért, de nagy ámulatomra sok-sok más angyalt is hozott magával a különböző angyali karokból. Úgy éreztem, hogy hirtelen kitárult a mennyország kapuja, és angyalok érkeznek a magasból. Lelkesültnek és boldognak látszottak, mintha valamely csodálatos eseményt várnának.

Aznap többször megismétlődött látomásom az angyalokról, akik szüntelenül énekeltek és örvendeztek. Majd újból énekeltek és becsukták a menny ajtaját. Örvendezésükből megértettem, hogy ünnepet ülnek a mennyben. Majd együtt, ugyanazon a hangon ezt énekelték: “Örvendetes esemény következik!” Annyit tudtam, hogy bármi következik is, az kifejezetten velem lesz kapcsolatban, de bármennyire szerettem volna, nem tudtam kitalálni, mi lesz az.

Ez a kórus egész nap ugyanazokat a szavakat énekelte és csak néhány percnyi szünetet tartottak közben. Valahányszor megnyílt a menny, ugyanazt énekelték az angyalok. Istenről először csak annyit mondott angyalom: “Isten közel van hozzád és szeret téged. ”

Valószínűleg nagyon megbántottam abban a pillanatban az Urat, minthogy szavai nem voltak hatással rám. Emlékszem, hogy amikor őrangyalom Istenről beszélt, úgy véltem, természetes, hogy egy angyal így beszél, hiszen Isten közelében él. Nem válaszoltam azonban és angyalom sem tett hozzá semmit.

Néhány nap múlva angyalom megváltoztatta magatartását, és nagyon komollyá vált. Akkor mondta többek között, hogy szerezzek magamnak Bibliát.

Ezután következett tisztulásom, amiről már beszámoltam. Angyalom megmutatta bűneimet, melyekkel súlyosan megbántottam és megszomorítottam Istent, és mindezt Isten szemével engedte látnom.

Ez annyira megérintett, hogy napokon keresztül csak sírtam, mert nagyon fájt.

“Hogyan is tehettem ilyent?" - kérdeztem magamtól.

Így történt tisztulásom.

E tisztulás után Isten, a mi örök Atyánk fedte fel magát előttem.

Eljött tehát az Atya, és ahogy önök már hallották, azt kérte, hogy mondjam el azt az imát, melyet Jézus tanított nekünk: a Miatyánkot, mert az igen fontos a nap kezdetén.

Azután következett a Sátán támadása.

Mielőtt belekezdenék ennek elmondásába, idézem Marie Eugene atya írását, “Istent szeretném látni" című művéből, mely a Sátán támadásáról szól. Mindenkinek ajánlom , mert kitűnő ez a könyv. Ez volt vezetőm ahhoz, hogy megértsem a módot ahogy Isten bánik a lélekkel, minthogy én időnként rendkívüli kinyilatkoztatásokat kapok. Valóban sokat segített annak felismerésében, hogy mi származik a gonosz lélektől. Tudni kell, meg kell kissé ismerni, miképpen dolgozik.

Ezért ajánlom ezt a könyvet, mely a Parvis Kiadónál jelent meg: “Istent szeretném látni!” címmel, Marie Eugene atyától. Avilai Szent Terézt idézi és Keresztes Szent Jánost, aki világosan megmagyarázza ezeket az élményeket, hogy megértsük.

Felolvasok egy bekezdést:

“Az a tét, ami az isteni és az emberi, az Isten tisztasága és a lélek tisztátalansága közötti találkozás során kockán forog, túl fontos az ördög számára ahhoz, hogy ne lépjen közbe minden hatalmával és lehetőségével. Mert csak rövid időbe kerül, és a lélek a sötét éjszakában megtisztulva biztosan ellen tud állni támadásainak és rettenetessé válik előtte. ”

Az ördög éppen e tisztulás után támadott meg engem.

“Ezért az ördög kihasználja fölényét, amivel még rendelkezik a lélek fölött annak tökéletlensége és az érzékekhez való kötődése miatt.”

Mert egyáltalán nem vagyunk tökéletesek, különösen kezdetben. Még csak a tökéletesedés útján vagyunk, és a Lélek még igen gyenge az isteni kinyilatkoztatások kezdetén.

Ezért tesz meg a gonosz lélek minden tőle telhetőt a lélek megtámadására és kihasználja gyengeségeit, hogy elbuktassa. És természetesen tudja, hogy melyek azok.

“Ezért az ördög kihasználja fölényét, amivel még rendelkezik a lélek fölött annak tökéletlensége és az érzékekhez való kötődése miatt. Keresztes Szent János megjegyzi, hogy az ördög azon az úton veti meg lábát, amely az érzékektől a lélekhez vezet. E területek sötétsége, a lélek ziláltsága, szétszórtsága, élményének újdonsága és szenvedésének nagyságé igen kedvező feltételeket teremt a sötétség és a hazugság fejedelmének közbelépésére. ”

(Ez kezdetben volt természetesen, amikor már tudtam, hogy isteni kinyilatkoztatásban van részem, de senki sem volt, aki vezetett volna. Egyetlen pap sem volt, mert nem volt kapcsolatom velük. Bangladesben voltam, távol a templomoktól. Házunkkal szemben volt ugyan egy templom, de nem jártam benne és senkit sem ismertem onnan. És az ördög mindezt tudta. Tönkre akarta tenni Isten művét és engem is, hogy ne legyen mindennek folytatása. A kezdetekben akarta kitépni azt a kis hajtást, amit még könnyű kitépni.)

“Az érzékek nyugalmának és mély csendjének külső jeleiből ítélve az ördög azt feltételezi, hogy a lélek isteni közlésben részesül.”

(Amikor az ördög megtudja, hogy a lélek békében, nyugalomban és mély csendben van, ami azelőtt nem volt, rögtön találgatni kezd: Ahá, itt valamilyen kommunikáció folyik, másképpen ez nem lehetséges.)

Keresztes Szent János írja:

“Isten rendszerint megengedi, hogy az ellenség tudomást szerezzen azokról a kegyelmekről, amelyeket jó angyala által ad: részben úgy, hogy megteheti, amit az igazságosság mértéke szerint ellene tud tenni, hogy így ne legyen képes igazságban állítani, hogy nem kapott lehetőséget a lélek legyőzésére, ahogy Jób esetében mondta."

(Isten azért engedi meg, nehogy az ördög később panaszkodhasson, hogy Isten nem engedte ezt meg neki, nem tisztelte a szabadságot, amit mindenkinek megadott, még az ördögnek is. Itt valóban nagyon törékenyek vagyunk.)

“Ilyenek a lélek sötét éjszakája nyomán felmerült problémák és azok az okok, melyek előidézik. Találkozás vagy inkább valóságos ütközet ez az éjszaka, mely felett a szerető Bölcsesség rendelkezik. Isten csak akkor alapítja meg a lélekben tökéletes királyságát, ha alkalmassá tette az isteni dolgokra és legyőzte az ördög minden erejét, aminek hatalma volt felette.”

Ezek az idézetek megértetik a nézőkkel, miért engedi meg Isten a Sátán közbelépését.

A mennyei Atyával töltött gyönyörűséges nap után kitört a pokol egész haragja. A Sátán igen vad támadást indított ellenem. Nem hanghoz, hanem inkább a vadállat morgásához hasonlított az, amit először hallottam tőle. Mintha ez a morgás azt mondta volna: “Menj innen!” Úgy vélem, ez annyit jelentett, hogy ne érintkezzek többé őrangyalommal és Istennel.

Ijedtemben körülnéztem és angyalomat kerestem, de mintha a Sátán lett volna mindenütt, és nagy haraggal mindenféle sértéssel bántott. Ez olyan aggodalmat és félelmet keltett lelkemben, hogy bele is haltam volna, ha Istennek nem lett volna terve velem. Ilyen gyűlölettel még nem találkoztam. Megparancsoltam, hogy távozzon, de úgy tűnt, hogy ez még jobban felkeltette haragját. Olyan volt, mint amikor az őrültek dühöngenek. Gyűlölettől őrjöngve morgott, mint amikor magán kívül van valaki és nagyon durva hangon mondta:

“Takarodj innen, takarodj vagy a pokol tüze intézi el a többit? ”

Hallottam, amint így felelek: “Nem!”

Ezzel a “nemmel” arra utaltam, hogy nem hagyom el Istenemet és angyalomat. Felcsattanó hangon válaszolta, hogy átkozott vagyok, és mindenféle utálatos néven szólított.

( Ilyen pillanatokban valószínűleg különbséget tudnának tenni önök az angyal és az ördög között! Kiléte nem volt kérdéses. Mintha a láncáról megszabadult egész pokol ott lett volna. Nem volt nyugodtság, ami végül is nagy különbség...)

Nehéz megmagyarázni azt a félelmet, amit az ördög kelthet a lélekben. Olyan állapot az, ami miatt nem tudunk uralkodni magunkon, bár logikusan meggondolva nem vagyunk őrültek.

Ez a félelem olykor hullámokban érkezik, mintha maga a Sátán nem lenne elég és más gonosz lelkeket küldene, hogy rám támadjanak. Támadásuk alatt valamely belső ijedelem kerít hatalmába, aminek semmi köze a külső félelemhez. Olyan érzés volt, amitől nem tudtam megszabadulni.

E rettenetes pillanatokban, amikor azt hittem, hogy elvesztem eszemet, szegény őrangyalom csak egyetlen szót tudott mondani nekem:

“IMÁDKOZZ!”

Imádkoztam és angyalomat kértem, hogy segítsen ki ebből a helyzetből, ami úgy tűnt, hogy örökké tart.

A következő fejezet őrangyalom és a Sátán közötti küzdelemről szól, mert nagy küzdelem volt.

Azzal folytatom, hogy elmondom önöknek, hogy e küzdelem után még folytatódott tisztulásom, mielőtt Isten valóban üzeneteket adott volna nekem. Mindezt előbb átéltem.

A következő fejezet a Sátán különféle támadásairól szól. Módszert változtatott. Ha azt látja, hogy megértik módszerét, új tervet készít, hogy a lelket támadja.

E különféle támadások után forró olajjal égette meg ujjamat, mert időnként természetes eszközöket is felhasznál támadásaiban. Mindig a középső ujjamat égette meg ott, ahol a ceruzát tartom. Bekötöztem, de amikor meggyógyult és levettem a kötést, újból megégetett. Azelőtt sohasem égettem meg ujjamat.

A másik támadást a svábbogarakkal indította ellenem: Mert voltak svábbogarak Bangladesben. Még a leírásától is undorodom, de mégis megteszem, hogybemutassam, miképpen küzdött és küzd ellenem ma is a Sátán. Csakhogy nem ezzel a módszerrel, ezt már abbahagyta.

Most azzal támad, hogy személyeket küld, hogy azok támadjanak, sértegessenek és szórjanak rám rágalmakat. Ilyen támadásokat alkalmaz.

Az is megtörténik, hogy időnként személyek által szól hozzám, akik megrágalmaznak és azt állítják, hogy hamis próféta vagyok, ugyanis aki megrágalmaz, az azt mondja, hogyhazug vagyok, azaz hamis próféta! Bocsásson meg nekik az Isten, mert nem tudják, mit tesznek! Nem tudják, hogy azt támadják, amit Isten adott nekem.

Szinte látom a jelenetet, amikor Jézus megkérdezte tanítványait: “Ti kinek tartotok engem? Simon Péter válaszolt: Te vagy a Messiás, az élő Isten fia.” Jézus nagyon megörült a válasznak, és így szólt: “Mondom neked, te Péter vagy, és én erre a kősziklára építem Egyházamat... Neked adom a mennyország kulcsait.”
De már másnap így korholta Pétert: “Takarodj tőlem, Sátán! ” Kinek mondta? Péternek. Mert a Sátán Péter száját használta mondván: Nem engedem, hogy Jeruzsálembe menj, mert ott rád támadnak, talán meg is ölnek: És Jézus azt mondta: “Takarodj tőlem, Sátán! ” (Mt 16, I 623.)

Ezen el lehet gondolkodni, mert ez a szentírási rész azt mondja el, hogy Péter, aki nagyon szerette Jézust, aki őszinte volt Jézushoz, azt a Pétert, akinek utódja minden pápa, egy pillanatra felhasználta az ördög. Másképpen nem mondta volna Jézus, hogy “Takarodj, Sátán!” Hanem azt mondta volna, “Hagyd abba, Péter, hiszen nem tudod, mit beszélsz!”

Így a Sátán ma is felhasznál egyes személyeket arra, hogy rosszat mondjon általuk.

Folytatom: Egyszer, amikor kiléptem szobámból, becsuktam magam mögött az ajtót. Akkor valami az arcomra csurgott, mintha meghintettek volna vele. Nem tudtam, honnan jön. Majd hirtelen meghallottam a Sátán kacaját és gúnyolódását: “Én ily módon keresztelek! Te ilyen szenteltvizet érdemelsz! ”

Akkor észrevettem, mi történt. Az ajtókeretben összenyomtam egy hatalmas svábbogarat: Szinte belehaltam az undorba. Megdermedtem.

Nem szívesen írok ennyit a Sátán támadásáról, de szeretném bemutatni, mennyire küzdött ellenem, hogy megakadályozza ennek az üzenetnek a terjedését és feltartóztasson küldetésemben, amit az Úr készített szánomra.

A támadások után következik a “Pusztaság” című fejezet, majd “A teljes ráhagyatkozás”.

Átmentem a pusztaságon, hogy ki tudjam mondani “igenemet”, hogy teljesen rá tudjak hagyatkozni Istenre. Erre készített fel. Mindez csak felkészítés volt. A küldetésemre való felkészítés.

Végül ahogy áthaladtam a pusztaságon, Jahve, az Atya azt kérte tőlem, hogy nyissam ki a Bibliát. A Miatyánk megtanítása után is azt kérte, hogy nyissam ki a Szentírást és olvassam. Őrangyalom is azt mondta: Vedd a Bibliát és olvasd!

Elmondhatom, hogy az angyal üzeneteiben, melyek igen rövidek, csak két-három sor naponta, mert lelkem még nem volt felkészülve a diktálásra, még nem voltam érett és szükségem volt vezetésre. Az újszülött első lépései voltak, bár ők még nem tudnak járni, de később megteszik az első lépést.

És ezek voltak az első lépések Jahve katekizmusának és lelkiségének megismerésére. Tehát, ha önöknek “felnőtt” gyermekeik vannak, 15-16-17 évesek, nem kell erőltetni őket, hogy mindennap menjenek misére, mert még nem tudják feldolgozni magukban. Kis adagokkal kell kezdeni, ahogy az Úr vezetett engem lelkem képessége szerint. Azt mondom tehát, vigyázat!

Mindent csak a lélek befogadóképessége szerint! Ne többet!

Amikor Isten azt mondta, hogy olvassam a Bibliát, már az első rész könnyeket fakasztott szememből és egy csapásra megtérített, mert magával ragadó módon tárta fel előttem Isten Szívét.

“Ha embertársad köntösét zálogba veszed, napszálltakor add vissza neki! Az az egyetlen takarója, amelybe beburkolja testét. Különben mi alatt hálna? Ha hozzám kiált, meghallgatom, mert irgalmas vagyok. ” (Kiv 22,25.)

Így térített meg egy villámcsapásra az Atya. Nem hiába olvastatta el velem ezt a részt, tudta, hogyan vezesse kezemet.

Ezután következik az a fejezet, melyben elmondom, hogy kapcsolatom megerősödik Istennel, és amelyben a pap elítéli az üzeneteket… Mert őrangyalom elküldött a szemináriumba, és ott találkoztam egy pappal, akiről azt hittem, hogy ő majd tudja, ő felismeri, hogy mi történik velem. Pedig ott támadásokat éltem át, elítélte az üzeneteket. Meglepődtem, mert ártatlan voltam. Nem tudtam, hogy ez így történik.

Ez most már nem bánt annyira.

A következő fejezet a pap üldözéséről szól. A pap, akiről szó van, megtért.

Azután következik az “Akarsz- e nekem szolgálni” fejezet. Jézus kérdezte ezt tőlem, de én féltem, mert ha kimondom a “szolgálok” szót, az már nem lesz a meghitt beszélgetés többé, és nagyon jól esett Istennel lennem. Ő és én, meg a családom, és nem több.

Amikor a “szolgálni” szót hallottam, úgy gondoltam, hogy amiatt majd el kell mennem családomtól. Bizalom hiányában megijedtem.

Felolvasom önöknek ezt a részt:

Egyszer meglepett kérdésével. Azt kérdezte, akarok-e Neki szolgálni? (E küldetésben.)

Félelem vett erőt rajtam és haboztam. Nem engedtem, hogy ez le legyen írva, (azért emeltem fel kezemet, hogy ne írja le), mint a többi üzenetet. Féltem, hogy azt mondja, csomagoljak össze, hagyjam ott otthonomat, csatlakozzak egy szerzetesrendhez és legyek apáca. Erre nem voltam felkészülve és nem is akartam ezt. Bizalmatlanságom bántotta Őt, és szomorúsága nem kerülte el figyelmemet. Érezni lehetett hangjának tónusából, amikor így szólt:

“Benned lakozhatok félelmetes gyengeséged ellenére is."

Nagyon boldogtalan voltam, mert bánatot okoztam Neki, másrészt féltem az ismeretlentől. Így szólt:

“Ha engem szolgálnál, semmi mást nem nyilvánítanék ki általad, mint szenvedést. "

Megismételtem: “szenvedést”, de nem értettem. Erre mondta:

“Igen, szenvedést. Akarsz szolgálni engem?"

Felemeltem kezemet, hogy ne kelljen leírni, de mindent hallottam. Egész éjjel ezen gondolkoztam. Majd elhatároztam, hogy beleugrok az ismeretlenbe és alárendelem magam akaratának. Így az Ő kérdésével tértem vissza Hozzá:

“Akarod-e, hogy szolgáljak Neked? ” Rögtön megéreztem örömét. Így szólt:

“Igen, nagyon szeretném, Vassula! Jöjj, megmutatom, hegy miként és hol szolgálhatsz nekem...
Úgy dolgozz és úgy szolgálj engem, ahogy most! Légy olyan, amilyen vagy! (Vagyis: Ne légy apáca!) Olyan szolgákra van szükségem, akik képesek ott szolgálni nekem, ahol leginkább szükséges a szeretet. Dolgozz keményen, bár ott, ahol vagy, gonoszok és hitetlenek között vagy. A bűn undok mélységeiben vagy. Ott fogod szolgálni Istenedet, ahol sötétség uralkodik. Nem lesz pihenésed. Ott fogsz nekem szolgálni, ahol minden jó gonosszá torzult. Igen, szolgálj nekem a nyomorság, a gonoszság a világ bűnei között! Szolgálj nekem az istentelen emberek között, akik gúnyolnak engem, azok között, akik átdöfik Szívemet! Szolgálj azok között, akik megostoroznak, azok között, akik elítélnek! Szolgálj azok között, akik újból keresztre feszítenek és leköpnek ...Ó Vassula, mennyire szenvedek! Jöjj, és vigasztalj meg! ... Akik szeretnek engem, velem együtt küzdenek és szenvednek, osztoznak velem keresztem hordozásában ... " (1987. május 24.)

Íme, ez volt a kezdet, amikor őrangyalom megtisztított.

Két-három kis üzenetet szereznék önökkel megosztani, hogy lássák a különbséget a mai és az akkori üzenetek, az első lépések között.

Őrangyalom mondta:

“Béke neked! Én vagyok a te őrangyalod. Mindenkor én foglak vezetni és őrizni téged. Jézus megtisztít. Isten szeret téged. Imádkozom érted. Dicsérd Jézust! ”

Akkor ezt mondtam neki:

“Azon tűnődöm, hogy nem fog-e valami csodálatos dolog történni?”

“Lehet, hogy máris történt valami csodálatos.” - felelte angyalom.

“Arra gondolsz, hogy megváltoztam?”

“Igen. Dicsőség Istennek, hogy közelebb vitt magához! ”

Ez egy rövid üzenet.

Most egy másikat olvasok fel: “Béke legyen veled! Jöjj Jézushoz és szeresd Őt! Dicsőség legyen Istennek! ... Jöjj Jézushoz, Ő meghalt érted. Áhítsd Őt! Vezetni foglak, hogy közeledj Jézushoz. (Az őrangyalok feladata, hogy Jézushoz vezessenek minket.) Jöjj és vágyakozz arra, hogy megtanuld a jó dolgokat! ”

Itt arra késztet, hogy adjam oda festménykiállításom bevételét a szegényeknek... pedig megtérésem előtt már megígértem, hogy 25%-át nekik adom. Az elnöknek akartam odaadni, hogy ő adja át. De valaki megkérdezte, miért nem teszed meg te magad? Megveszed a szárikat, a ruhákat, amelyeket Bangladesben hordanak, érintkezésbe lépsz az Egyházzal és ők továbbadják valamelyik falu polgármesterének, ahol éppen szükség van rá, különösen az orkán sújtott vidékeken.

Tehát Dániel őrangyalom itt ígéretemre emlékeztet, és azt mondja: “Erősebben Istenhez foglak kötni. E kötelékek meg fogják erősíteni lelkedet és békét adnak lelkednek. Támaszkodj Istenre! Szeretlek. Szeresd Istent! Helyet készítek számodra. (Őrangyalunk azért imádkozik, hogyhelyet készíthessen számunkra a mennyben.} Várok rád. Istenhez viszlek. Gyűjts pénzt és add oda a szegény rászoruló lelkeknek! Adj nekik jobb ruhákat! Légy nagylelkű! Dicsőség legyen Istennek!”

És ezzel eltávozott. Ez még nem tükröz mély lelkiséget.

A következő üzenet 1986. május 30.-ról való: “Béke legyen veled! Élj tiszta életet! imádkozni fogok érted. Szeresd Jézus Krisztust! Ő szeret téged. Ne félj, mert közel vagyok. Jöjj hozzám, itt vagyok! ”

(Figyelmen kívül hagytam ezt a mondatot, mert féltem a megtévesztéstől. Továbbra is angyalommal beszéltem, mintha semmi sem történt volna. Kérdéseket tettem fel angyalomnak.)

Mivel a pap határozottan közölte velem: “Lehetetlen, hogy Isten szóljon hozzád a stílusod és az életmódod miatt. Töröld ki ezt gondolataidból, ez csak a Sátán lehet.”

Ezért, amikor Jézus jött, azt mondtam Neki, “Menj el!” Mintha a Sátán lett volna.

Három hónapon keresztül folyamatosan elküldtem Jézust. (Tudtad te ezt? -- kérdezik a háttérből)

Nem tudtam. Féltem. Azt mondta a pap, ha mégis Jézus az, Ő majd megérti, hogy félelemből küldöm el. De angyalom, az én angyalom, az más volt...

Jobban el tudtam fogadni angyalomat, mint Istent. Azt mondtam, talán igaza van a papnak. Ki vagyok én, hogy Isten szóljon hozzám? De őrangyalommal minden jól ment.

Amikor azonban felfedeztem a különbséget, hogy másik hang szól hozzám... hogy az Úr szólt:

“ Ne félj, mert közel vagyok. Jöjj hozzám, itt vagyok! "

akkor úgy tettem, mintha semmit sem hallottam volna. Teljesen figyelmen kívül hagytam Jézust, és őrangyalom felé fordulva megkérdeztem:

“Hol vagy általában? ”

(Teljesen megfeledkeztem arról, amit Jézus mondott, mert nem akartam válaszolni.)

“Ahol te vagy. ”

“Engem is olyan tisztán látsz, mint a tárgyakat? ”

“Igen.”

“Hol vagy, amikor lefelé igyekszem a lépcsőn? ”

“Veled vagyok.”

“Hol vagy most? ”

“Közel vagyok hozzád.”

“Hol leszel, ha meghalok?”

“Találkozni fogsz velem, melletted leszek.”

“Mondj nekem valamit!” Akkor azt mondta:

“Szeretem Istent. Dicsőítsd Istent! ”

Most még egy rövid üzenet következik, majd elmondom, miképpen adott nekem angyalom igazi virágokat.

1986. augusztus 6. Ekkor kezdtem megérteni, hogy Isten szólni akar hozzám, méghozzá szelíden, lassanként... Angyalom tudta, ha Jézus jön hozzám, Őt elküldöm. Azt hittem, hogy helyesen teszem, mivel a pap meghagyta, hogy küldjem el, mert nem az Úr az. Ezért elküldtem. És mit tett Isten?

Őrangyalomnak mondta meg, amit Jézus akart mondani. Angyalom eljött és szólt:

“Íme Jézus ezt meg ezt mondta. ”

Akkor már felfigyeltem arra, amit mondott, mert ha ők kapcsolatban állnak egymással, akkor rendben van minden. És így angyalom elmondta Jézus üzenetét. Lassanként elfogadtam az üzeneteket, melyek egyre hosszabbak lettek.

Azt mondta őrangyalom, vedd diktálásomat, mert szeretném elmondani, amit Jézus rám bízott. Akkor elfogadtam diktálását, azt az üzenetet, amit Jézustól vagy az Atyától kaptam.

Egy napon Jézus mondott nekem egy mondatot, és akkor megdöbbentem. Őrangyalomra nézem és azt kérdetem: “Most mit csináljak? Kiradírozzam? ”

“Nem, ne radírozd ki! Valóban Jézus szólt hozzád. ” - válaszolta.

Akkor meggyógyultam félelmemből és megértettem, hogy Jézus az, aki hozzám szól, és kész voltam elfogadni.Rövid mondatokban szólt hozzám, melyek békét hoztak. Már nem emlékszem rájuk. A következő napon két mondatot mondott, majd ötöt, és így egyre többet. De nem adott egyszerre egy egész hosszú üzenetet, mert még nem voltam felkészülve rá.

Tehát augusztus 6-án, jóval azután, hogy kezdtem 6-7 soros üzeneteket kapni, így szólt hozzám Dániel:

“Béke legyen veled! Dicsérd a magasságbeli Istent, Jahvét! ”

És én bevallottam neki:

“Félek attól, hogy megmutassam az üzeneteket. Mélyen szeretem Istent, de félek megmutatni az üzeneteket. Éjjel nappal erre gondolok. ”

“Isten meg fogja adni neked az Ő békéjét és az Ő erejét, amikor elérkezik annak az ideje, hogy megmutasd az üzeneteket. Isten azt akarja, hogy add tovább őket az embereknek. Imádkozz! Érezd, hogy szeret az Isten és segíteni fog neked.”

Majd másnap:

“Béke legyen veled! Át kell adnod Dominus (az Úr) üzeneteit!” (Latin szót hallottam tőle, pedig sohasem beszéltem vagy imádkoztam latinul.)

Azt mondtam neki:

“Lehetséges, hogy ez az egész nem is igaz”. Meg akartam szökni: “Talán tréfa az egész!'” Mert lehetetlen, hogy Isten szóljon hozzám. De őrangyalom igen türelmes volt:

“Mi indít arra, hogy tréfának gondold?”

“Mert szokatlan.”

Valóban szokatlan dolog üzeneteket kapni és ilyen kapcsolatban lenni Istennel.

Tudni kell ehhez, hogy Bangladesben éltem, teljesen elzárva az üzenetektől. Sohasem hallottam, hogy Isten üzeneteket ad. Ezért számomra ez olyan volt, mintha a Biblia lett volna, és mintha számomra más nem létezne. Képzeljék a helyembe magukat! Egyszerre üzeneteket kaptam Istentől. Valóban kavarodás volt a fejemben és megdöbbenés... Időről időre hullámokban érkezett... Akkor azt mondtam, lehet, hogy tréfa az egész. Mert mindez igen szokatlan.

“Igen! ” mondta angyalom.

Tehát elismered, hogy ez nem mindennapos?

“Nem mindennapos. De lépj tovább!” (Ennyi volt az angyal pszichológiai tanácsa.)
“Hittél azelőtt Istenben? ” (őrangyalom visszatekint a múltba, hogy elgondolkozzak azon, miképpen történt, hogy hinni kezdtem Istenben és megszerettem Őt. És mily nagyon!)

“Hittem”-válaszoltam, de nem szerettem Őt. Nem éreztem iránta semmit.

“Isten mindent érez.” - mondta angyalom. (Szerettem volna másról beszélni, ezért megkérdeztem):

“Beszélgethetnénk?

“Igen” - válaszolta.

“Miért kezdődött mindez? ”

“Isten akarta, hogy szeresd Őt.”

“Ez szokatlan, úgy értem, hogy ez az érintkezési mód. Ugye te is így gondolod? ”

“Igen. ” (Éreztem, hogy angyalom mosolyog ezen, ugyanakkor tele van szeretettel, miként a szülők, amikor gyermekük játszik.)

Dániel egy szívet rajzolt.

“Miért rajzolsz szívet? ” Támadóan kérdeztem, mert féltem a jelenségtől.

Akkor még mindig mosolyogva, békésen és nem törődve lehetetlen kérdéseimmel, nagyon kedvesen így szólt:

“Gyönyörködöm benned. ”

“Tudod, hogy időnként megrémítesz? ” - kérdeztem.

“Igen. De nem kell félned Jézus Krisztussal fogsz dolgozni. Másoknak fogsz segíteni, hogy, fejlődjenek a lelkiekben. ”

“Én, az Isten, magamhoz kötlek léged! (Egyszerre Isten szólt hozzám. Megijedtem.)

“Mondd meg a neved! ”

“Jahve.”

Azt mondtam Neki, hogy nem tudom megérteni, miért van szükségünk üzenetekre, amikor van már Bibliánk. Angyalom közbeszólt:

“Tehát érzed, hogy minden benne van a Bibliában? ”

“Igen. Ezért nem látom az üzenetek értelmét. Úgy értem, hogy semmi új sincs bennük. ”

“Isten akarja, hogy legyenek üzenetek” -mondta őrangyalom. “Van-e különleges oka annak, hogy éppen nekem adja? ”- kérdeztem.

“Nincs. Isten mindannyiatokat szeret. Ezek az üzenetek csak emlékeztető üzenetek, hogy el ne feledd, miképpen vetette meg életed alapját. Add át üzenetemet! ”

“Dániel, ki vagy te? ” - kérdeztem.

“Isten szolgája. ” És aláírta nevét.

Ehhez a könyvhöz 1993-as üzeneteket is csatoltam, hogy mindannyian lássák utamat. Hogy honnan kezdtem. A semmiből.

Mindenki végigjárhatja azt az utat amit én megtettem, hogy az “Igaz élet Istenben” lelkisége szerint éljen. Mindenki megteheti, mindenki tanúságot tehet, ahogy én tanúságot teszek, mert egyedül az “Igaz élet Istenben” üzenetekből és a Szentírásból tanultam meg mindent. Most befejezem, csak szeretném önöknek megmutatni, hogy milyen szobrot kaptam ajándékba.

Egy angyalt. Ez Dániel. Belfastban kaptam Mrs Chrys Lynchtől. Nagyon szeretem, mert hasonlít őrangyalomhoz. Különösen a szeme.