RenéLaurentin atya a második Vatikáni Zsinat szakértője, egyike a világ legkiválóbb mariológusainak. A jelenések/lokúciók terén a legszélesebb tapasztalatokkal rendelkezik, egy egész könyvet írt Vassula védelmében, az írásainak hitelességéről és a tanításának hibátlanságáról: 'Amikor Isten ad egy Jelet' ('When God gives a Sign') címmel és amely válasz a Vassula elleni kritikákra. Köztudott, hogy René Laurentin atya igen jó kapcsolatban van a Szentatyával. Itt épp egy kép látható amint megajándékozza II. János Pál pápát egy másik könyvével amelynek a címe 'Kicsoda Vassula?'.

„Vassula az egyik legkiegyensúlyozottabb és legátlátszóbb látnok, akit valaha is ismertem.  Sőt, azt is megkockáztatom, hogy kijelentsem, a legmegynyugtatóbb módon még normálisabb és kiegyensúlyozottabb is, mint legtöbbünk.“

Így ír Rene Laurentin „Amikor Isten Jelet ad“ (When God gives a Sign) című könyvében, mely válasz a Vassula ellen emelt kifogásokra. Az alábbiakban a könyv két kivonatát közöljük, melyek a leggyakrabban ismételt kifogásokkal foglalkoznak.

(Részletekért és a könyv beszerzési forrásért kattintson ide ...)

Laurentin atya egy másik tanúságtétele ...

Vassula házassági állapota

„Elvált, majd újra férjhez ment. Úgy tűnik, ez okozza a legnagyobb gondot vele kapcsolatban. Tényként megállapítható, hogy házas állapota ma a legnagyobb rendben van. Egyházi házasságot kötött egy evangélikus férfivel (1966) egy olyan időben, amikor egyáltalán nem gyakorolt még semmiféle vallást. Polgári válás után (1980) 1981. június 13-án újra férjhez ment. Akkoriban úgy vélte, házasságkötésük férje vallásának megfelelően evangélikus szertartás szerint történt, de az valójában csak polgári volt. Mivel csak névleges keresztény volt, akinek semmilyen kapcsolata sem volt görögkeleti egyházával, nem tudta, hogy házassága problémák forrása lehet. Amikor egyházánál megjelent, hogy házasságát rendezze, az első pap akivel beszélt úgy tűnt, nem látott problémát, mivel vegyes házasságról volt szó. Ő azonban kitartott abban, hogy teljes összhangban legyen a görögkeleti egyház szabályaival. Ezután küldték el a házassági problémákkal foglalkozó paphoz. Ő vette kezébe az ügyet az egyház tönkrement házasságokra vonatkozó „üdvrend törvényét“ követve.

„A házasságkötésre 1990. október 13-án került sor a lausanne-i görögkeleti egyház szabályai szerint. Tehát az egyház törvényei szerint állapota nem problematikus.“


Teológiai tévedés

„A legsúlyosabb támadások a Szentháromság kérdését érintik. Ezek olvasása megdöbbentő hatást gyakorolt rám. Lehet, hogy rosszul olvasom Vassulát? - kérdeztem magamtól. Feltételezett tévedések miatt lealacsonyítható lenne a kettős értelmezhetőség, mely valamennyi prófétai, költői vagy misztikus szövegben, így a bibliai szövegekben is fellelhető? Sok időt veszítettem azzal, hogy megpróbáltam gyanúra okot szolgáló kifejezésekre bukkanni. Ezek a kifejezések teljesen másnak tűntek szövegösszefüggésükben, lehántva róluk a torzításokat és megváltozott természetüket, melyek alapján az indulattól fűtött eretnekség- keresők beállították őket.

„Vassula ellenfelei közül a legnevesebb teológus úgy vélte, megtalálta benne az ókori eretnekséget, Noet, Epigoné, Cleomene és Praxas „patripasszionizmusát“, akik számára maga az Atya testesült meg és szenvedett kínhalált; Ő csak egy személyben létezik, és nincs Háromság.

„Az eredeti kéziratban - melyben a kiadó törölte az utalásokat, hogy megnehezítse a vádak ellenőrizhetőségét– , a szerző négy utalást ad meg az eredeti angol szöveghez az első kiadás szerint. NB10:18+ (géppel írt szövegében Vassula ellenfele mindig az első angol kiadást idézi: a kézirat ofszet nyomtatását – és nem a másodikat, sem a tipográfiai változatot); NB18:10+; NB54:29+; NB48:38+.


1. 1987. április 7-én nem az Atya beszél, ami nagyon ritka is Vassula számára. Itt Jézus szól, akit ő és az olvasók mindig fel is ismernek, és az a szövegösszefüggésből is kitűnik. NB10:18

Az zavarta meg a szerzőt, hogy Vassula néha „Atyának“ szólítja Jézust, Izaiás 9:10 (9-6) alapján, aki a „Messiás a Király“ címet adta Jézusnak. És ha Ő fívérünk mint ember, akkor Atyánk mint Isten; létünk Szerzője! Ezért is hívja tanítványait „kis gyermekeinek“ (János 13:33).  Vassula e gyermeki kapcsolatot egyidejűleg fívéri és hitvesi kapcsolatnak tekintette. E két különböző aspektust nagyon világosan elkülöníti egymástól ez a férjes asszony. Nem keveri össze az ember tervét a misztikus tervvel. Még szerencse, mert ha az Énekek Éneke nyelvezetét használná: „Csókoljon engem szája csókjával“(1:3), vagy akár bizonyos misztikusokét, akik hitvesi kapcsolatukat ünneplik Jézussal, a bírálatok iszonyú áradatát kapná. Azon egyszerű oknál fogva, hogy Krisztus iránti szeretete vagy Krisztus irántunk való szeretetének kihangsúlyozásánál az „érezni“ igét használja, gáncsoskodói szentimentalizmussal és érzékiséggel vádolják, teljesen indokolatlanul.

Vassulánál a félreérthetőség ki van zárva. Ha Jézus megcsókolja, az a homlokán történik, atyaként. Minden úgy van, ahogy lennie kell, a vélemény és a teológia tartományában egyaránt. A kereszténység sohasem ruházta fel bűnnel sem a szívet, sem az érzelmeket.


2. Második kifogásolt bekezdés:

1987. novemer 8-án a mennyei beszélgetőtárs ezt mondja: „Keresztem van rajtad, viseld szeretettel! Keresztem az igaz élet kapuja, öleld át jó szívvel! Az önmegtagadás és a szenvedés vezet a szentség és az erény isteni ösvényére.“ NB18:10

Jézus beszél, ez világosan kiderül, mivel első szám első személyben mondja: „Én, a te Jézusod.“ Akkor miért tulajdonítják ezt az Atyának, miért lövik ki Vassulára a „patripasszionizmus“ mérgezett nyilát?


3. A harmadik kifogásolt bekezdésben Jézus a keresztjéről beszél, mely az adott szövegösszefüggésből egyértelműen kiderül. Ezen a bizonyos napon egyedül csak Jézus beszél hét oldalon keresztül. NB54:15+

Ami az inkvizítornak lehetővé tette, hogy keresett eretnekségre bukkanjon, az az előző sorok miatt van, ahol Jézus Jn 12:23-25-öt idézve az Ő „órája“ elközelgésére emlékeztet (Jn 12:23); és  ahol az Atya hangja dicsőítette Őt (Jn 12:24-25). De Ő az, aki az Atya hangját idézi, és nem az Atya beszél oldalakon át.


4. A vádló azt hitte, a negyedik bekezdésben megtalálta a tévedést, mely az Atyának tulajdonította volna a Passiót. Ebben a bekezdésben azonban Vassula egymást követően hallja az Atyát, aki azt mondja: „Gyermekem“, azután a Fiút: „térj be sebeimbe, edd az én Testemet és idd az én Véremet…“ (NB48:38)

Kérdőjelek, csillagok és a lap alján levő kézírásos megjegyzés is jelzi a beszélőtárs-váltást:

„Most a Fiú beszél“ mondja a megjegyzés.

A túl gyorsan olvasó teológus az Atyának tulajdonítja azt, amit a Fiú mond. Kétségtelen mentségéül szolgál, hogy ő a kézírásos szövegen dolgozott, a legnagyobb pontosságra törekedve. De ezután a legapróbb részletekre is ügyelnie kellett volna, hogy ne torzítson a szövegen.

Laurentin atya egy másik tanúságtétele ...