Tavasz az Egyházban

VASSULA BESZÁMOL skandináviai útjáról,
beszél az Úrral való bensőséges kapcsolatról és őrangyaláról
1995

Jó estét kívánok? Önök most otthonomban látnak engem 1995. októberében. Barátaim vették fel ezt a filmet. Lélekben önökkel vagyok, de a televízióra is gondolok.

Ma elmondom önöknek, mi történt utazásom folyamán, amit O'Carroll atyával együtt tettem meg. Először Skandináviában voltunk, azt hiszem Maggie már beszámolt önöknek Skandináviáról, de én magam is szeretném elmondani a jó híreket. Valóban megdöbbentő, ami ott történik, mivel Skandináviában túlnyomórészt protestánsok laknak. Svájcba visszatérve szerettem volna önöknek beszámolni arról, hogy milyen láthatóan és nyilvánvalóan, milyen erővel munkálkodik a Szentlélek a protestáns Egyházakban.

Első állomásunk Osló volt. A meghívást egy hölgytől kaptuk, aki azelőtt Genfben lakott, és férje a norvég követség diplomatája volt. Néhány nappal elutazásuk előtt valaki megmutatta neki az “Igaz élet Istenben" üzenet köteteit, amikor véletlenül én is Genfben jártam és találkoztam vele. Sohasem olvasott még arról, hogy Isten ilyen közvetlen módon beszélhet valakivel, és ez nagyon meghatotta. Elolvasta a könyvet, és annyira megtetszett neki, hogy néhány részt lefordított édesanyja számára, aki nem tud angolul. Így aztán lassanként lefordította az egész első kötetet.

Ezalatt a Szentlélek kegyelmében azon kezdett gondolkodni, hogy jó lenne, ha én magam is elmennék hazájába és tanúságot tennék Oslóban. Mindez ugyanakkor történt, amikor más Skandináv államok is meghívtak. Látható tehát, miként indít tettekre az Úr jó gondolatokat adva. Az Úr arra késztette a dánokat, a svédeket, hogy hívjanak meg engem, a norvég hölgy is megszervezte a találkozót a lefordított könyvet mindig magával vive. Megadtam neki a többi skandináv címet, és így össze tudták egyeztetni programjaikat.

Oslóban egy nagy teremben beszéltem, ahol a hallgatóság nagyrészt protestáns volt, de voltak katolikusok is, és olyan személyek, akik még nem hallottak látomásokról és jelenésekről, és mégis eljöttek, hogyazután alakítsák ki véleményüket, hogy meghallgatták tanúságtételemet, ami végül teljesen meggyőzte őket. A hallgatóság körében volt egy újságíró is, aki a találkozó után kérdéseket tett fel nekem, amelyekre válaszoltam. Nagyon jónak találta azt, amit tapasztalt, és ahogy elmondta, leginkább az döbbentette meg, hogy engem normális embernek ismert meg, aki éppen olyan mint a többiek, hogy külsőmben semmiben sem különbözöm másoktól, és senki sem gondolhatja rólam, hogy ilyen jelentős dolgok mentek végbe lelkemben. Végül mindezt összefoglalta egy cikkben, amit egy napilapban tett közzé. Pozitív tartalmára sokan felfigyeltek, azonnal Felhívták a szerkesztőséget, hogy többet is megtudhassanak az üzenetről és megkaphassák az “Igaz élet Istenben” köteteit. Isten valóban megnyitotta a norvég utakat.

Ezután vonatra szálltunk, mert Oslótól nincs messze Göteborg. Gyorsvonattal utaztunk oda, ahol találkoztunk svéd fiatalokkal és családokkal egy ebéd alkalmával. Volt köztük egy hat gyermekes család, akik mélyen hívőkatolikusok a legkisebbtől a legnagyobbig, komolyan részt vesznek az egyházi életben és rendkívüli hatást tettek rám. Ez a család más családok segítségével terjeszti egész Skandináviában az üzenetet. A találkozóra meghívták munkatársaikat, akiket szintén megragadott az “Igaz élet Istenben” üzenet és már aszerint élnek.

Ezek a családok segítik egymást a terjesztésben.

Göteborg az a város, ahová Svájcból költöztem, amikor férjhez mentem, majd egy ideig ott laktam. Újra láttam azokat a helyeket, amelyeket akkor láttam először, amikor még teljesen más ember voltam. Nem ismertem ki magamat eléggé, mert huszonöt éve nem jártam Göteborgban. Az a templom, ahová engem meghívtak, egy protestáns templom volt. Lelkipásztora igen kedves ember, nyitott lelkű és szelíd. Béke lakik benne. Ennek a templomnak a szomszédságában laktam egykor. Még elképzelni sem tudtam volna azt, hogy egy napon azért térek vissza oda, hogy tanúságot tegyek Jézusról. Ez hihetetlen történet.

A templomban protestánsok és katolikusok vártak. A lelkipásztor nagyon nyitott ember, hagyta, hogy beszéljünk, és minden jól sikerült.

Másnap újra vonatra ültünk és Stockholmba utaztunk. A város központjában lévő Szent Katalin templomba hívtak meg, ami székesegyháznak is beillik.

A lelkészt Hans-nak hívják, családi nevére nem emlékszem. Ő fogadott minket, és ő volt az, aki számunkra mindent előkészített. Meghívott ebédelni egy olyan helyre, ahonnan egész Stockholmot jól láthattuk. Nagyon meglepett magatartása, mert ismerem a svájci lelkészeket, sőt egyes papok véleményét is, akik nem szeretik a rózsafüzér imát. Kár, hogy így van, de ez az igazság. Természetesen sokan vannak a papok között, akik nagyra tartják a rózsafüzért és mindennap elmondják.

Szeretném elmondani önöknek, hogy mit mondott nekem legelőször ez a lelkész, amikor mellettem ült az ebédnél. “Azt hiszem, hogy nekünk protestánsoknak többet kellene gondolnunk a Szent Szűz fontos szerepére, és különösen a mi korszakunkban betöltött szerepére. Mert nagy a szerepe. ”

Szavai nagyon megleptek, és csodálkozva hallgattam, milyen szépen beszél a Szent Szűzről, és hogy a szívéből mondotta.

Ez volt az első meglepetés.

A második meglepetés akkor ért, amikor aznap este beléptem templomába, mely tele volt érdeklődőkkel. Voltak protestánsok és katolikusok, de mit láttam a templom közepén? A Rosa mystica szobrát, egy nagy szobrot rózsafüzérrel a kezében, amint ránk vár. Valaki odahozta és engedélyt kért a lelkésztől, hogy bevihesse templomba. És a Szűzanya ott fogadott mindenkit aznap este: Bevezetőül az “Ave Maria”-t énekelték és más Mária-énekeket, mielőtt beszélni kezdtem volna.

A harmadik meglepetés az volt, hogy a lelkész az egész gyülekezet szeme láttára egy dobozt hozott elém e szavakkal: “Egy személyes kis ajándékot szerettem volna önnek adni, egy kis emléket, hogy ne felejtse el ezt a szép estét, amit nekünk adott.” Majd kinyitotta a dobozi és kivette belőle a Szent Szűz szobrát, amit kaptam tőle. -- Maggie, ha ideadnád! -- Íme ez az. Ez az ő ajándéka, és saját elhatározásából adta, nem kért tanácsot másoktól. Nagyon kedves ember.

A negyedik meglepetésben akkor volt részem, amikor elutaztam Stockholmból. Másnap a “Dagbladet” nevű napilap, ami rangsorban a második legnagyobb újság, hatvan-nyolcvanezer előfizetővel, egy cikket jelentetett meg rólam. Találkozómon jelen volt egy úr, aki bemutatkozott nekem, ő írta a cikket. Előre azonban nem tudhattam, mit fog írni, lehetett volna negatív vagy kétkedő is a véleménye. A napilap is protestáns, és szokatlannak tűnhetett volna nekik, hogy a Szűzanya szobra áll a templomban, és magam is egy kis Mária szobrot kaptam ajándékba a lelkésztől. Alkalma lett volna arra, hogynevetségessé tegye az imatalálkozót. De nem így tett. A legnagyobb elismerés hangján írt, idézett egyes részeket az előadásból és Jézus üzeneteiből. A lap első oldalán fényképfelvétel volt látható rólam, amint a szobor mögött állok néhány gyertya mellett. De a perspektíva miatt a kép úgy alakult, mintha a szobor egymagasságú lett volna velem. Az egész cikk igen pozitív volt. Előtte Hollandiában jártam, és ott is minden nagyon jól sikerült.

Ezután Koppenhágába utaztam, az volt ennek az útnak az utolsó állomása. A hallgatóság túlnyomórészt protestánsokból állt, és volt köztük lelkész és teológiai professzor is. Itt is minden rendben történt, mindenről beszéltem, amiről szoktam, a Szent Szűzről is. Nem tapasztaltam negatív hangokat, inkább pozitív véleményt. Mielőtt elutaztam, a repülőtéren még interjút készítettek velem az újságírók. Azóta megjelent az újság, és szinte hihetetlen, hogy milyen elismerő hangon írtak a találkozóról. Nagyon szívesen fogadtak égész Skandináviában.

Alighogy elutaztam, utánam telefonáltak, és azt kérték, ha lehet forduljak vissza azonnal, mert éppen ilyen evangelizációra van szükségük. Megígértem, hogy újból elmegyek hozzájuk, de csak jövő tavasszal. Stockholmban már le is kötötték a dátumot, pedig az a legnagyobb város.

Néhány nappal skandináviai utam után Torontóba, Kanadába indultam, és onnan egy kis városba, amelynek Petersborough a neve. Torontótól két órányira van. Az autók nagyon gyorsan száguldanak az országúton. Aznap már nyolc órát töltöttünk repülőn.

Másnap kezdődött a találkozó. Abban a teremben más találkozók is voltak és más tanúságtevők is. Időnként énekeltek is. Ez volt a találkozók utolsó napja. A terem, egy hockey-stadion, teljesen megtelt. Mivel jegyeket adtak ki, tudtuk, hogy négyezren voltak. Az összejövetel nagyon jól sikerült, és másnap reggel interjút készített velem a petersborough-i rádió, ami szintén rendben történt. Onnan visszatérve már készülni kellett Cecile városába, ahová első ízben mentem. Cecilben négyszázan gyűltek össze, és őket látva feltettem a kérdést, hogy közülük ki az, aki nem ismeri az üzeneteket, aki semmit sem olvasott még belőlük, mert tájékozódnom keltett.

Meglepetésemre mindenki felemelte a kezét, tehát ez az üzenet teljesen új volt számukra. Megtudtam, hogy Cecilben még nem terjesztették az üzenetet, és ezért küldött oda az Úr. Tehát most négyszázan fogják olvasni, és ha mindenki továbbadja 4-5 személynek, akkor a kis hógolyókból lavina lesz Cecilben. Az Úr így gondoskodik a terjesztésről. A találkozón minden rendben volt, ott volt egy pap is Cecilből. Azután Ragusába utaztam. Ott most kezdődött az Úr művének terjesztése. Azután hazatértünk és néhány nap pihenőt tartottunk. Úgy emlékszem, hogy hat napot töltöttünk Cecilben, és így még van négy napom, mielőtt útnak indulunk Argentínába és Uruguayba. Argentínában három városba megyünk, Buenos Aires-be, Tucumanba és Mar de Plataba, majd Uruguayban Montevideoba. Ez négy találkozót jelent, remélem, jól fognak sikerülni.

Maggie éppen azt mondja nekem, hogy meglepetéssel hallja a nagy városokban és a különböző országokban tartott összejövetelek jó eredményét, és azt is meglepetéssel hallja, hogy senki sem akadályoz vagy üldöz.

Pedig sokan vannak. Önök is tudják, hogy Laurentin atyaszerint én vagyok az a misztikus személy, akit a legtöbb rágalom és üldöztetés ér azok között, akiket ma ismer és akikről eddig tudott. A kereszt hatalmas, amelyet hordoznom kell, de ahogy önök is látják, nem tör le. Hogyha ez a mű tőlem származna, volna okom a nyugtalanságra amiatt, amit ellenfeleim tesznek, akik nemcsak a művet, hanem engem is meg akarnak semmisíteni. Mostanában mondta nekem az Atya, hogy szinte el akarnak tüntetni a Föld színéről. Nagyon ingerlem őket, és különösen bosszankodnak az üzenet miatt, amit kapok.

Erről sohasem beszélek, és nem gondolok rájuk. Nincs időm a becsmérlőkkel foglalkozni, mert állandóan vannak olyanok, akik ellenem fordulnak. Már kezdettől fogva figyelem, hogy mi történik, és az eseményeket vizsgálva látom, hogy mindig voltak ellenfeleim.

Dehát én tudom, hogy ez a mű nem tőlem való, erről meg vagyok győződve, nem én tartom fenn, és nem én választottam. Ha ennyire támadnak engem, ez csak azért lehetséges, mert a gonosz lélek ismeri az üzenet értékét, és ezért nagyon zavarja őt. Ezért inkább békén hagyja a többi látnokot, és üzeneteiket, mert azt tartja, hogy már nincs ideje neki minddel foglalkozni, ezért az ellen fordul, ami legtöbb kárt okoz, ami a legtöbb lelket szakítja el tőle, mert megtéríti az embereket.

És ez nem más, mint az “Igaz élet Istenben” üzenet, tehát ezt kell célba venni és tönkretenni. Isten eszközét és művét. Azért vannak, akik becsmérlik az üzenetet.

Amikor ezt megértettem, örömömben felujjongtam, és arra gondoltam, hogy elég esztelen a vadállat, hogy üldözőimen keresztül láttatja meg velem Isten művének nagyságát. Akkor értettem meg igazán Isten művének végtelen nagyságát. Az üldözések nagyságából értettem meg, hogy milyen hatalmas ez a mű. Hatalmas és képes átalakítani az embereket. Ezért nem hagy föl üldözésével a Sátán. Nagyon sok ellenvetést sorakoztat fel.

Ma délután olvastam támadásokat egyik amerikai újságban, amelyik gúnyos cikkeket szokott megjelentetni rólam, a nevét nem akarom megemlíteni, mert nem érdemes. Sajnos vannak papok, akik írnak ellenem. Nem értem, miért közölnek rólam az újságok trükk-felvételeket, nem is vizsgálják meg, hogy kitől származnak. A számítógéppel mindent át lehet alakítani, egy arcképet csontvázzá, vagy fel lehet nagyítani a részleteket. Egyik fényképemről eltávolították szemeimet és lehetetlen grimaszképeket közöltek, a másik elhúzott szájjal, nagy szemekkel, pupilla nélkül mered a világba. Öt gúnyképet közöltek rólam egy sorozatban, aminek nem értem az okát. Nem értem, hogyan hihetik el az olvasók az oldalszámra kitalált történeteket. De vannak a katolikusok között is olyanok, akik olvassák. Én magam nem sokat törődöm ezekkel, engem nem érint. Imádkozom érettük, és különösen a papokért, mert nem tudom, mit fognak mondani azon a napon az Úrnak, amikor találkozniuk kell Vele. Hiszen számot kell adniuk cselekedeteikről, mert súlyosan megrágalmaztak. És a rágalom nem is engem ér elsőssorban, hanem Jézust, mert ez az Ő műve.

És nem hagyom abba, mert látom, hogy amellett, amit ellene tesznek, ez a mű növekszik, nem áll meg növekedése és folytatódik. Vannak teológusok, akik írnak róla. Ha jól összeszámolom, hány könyvet írtak az “Igaz élet Istenben” lelkiségéről, akkor azt mondhatom, hogy tíznél is többet. Teológiai műveket. Önök is láthatják, hogy ezért nem marad nyugton a Sátán. És a mű folytatódik.

Sokan mondják nekem, hogy imádkozz, férjemért, hogy megtérjen, imádkozz gyermekeimért, imádkozz értem, mert beteg vagyok. Most én magam kérem önöket arra, hogy imádkozzanak értem, mert amikor kéréseikkel körülvesznek engem az emberek, nincs időm megmondani, hogy magamnak is nagy szükségem van arra, hogy imádkozzanak értem!

Önök most azt a rajzot látják, amit legutóbb kaptam őrangyalomtól. Ez egy kis ajándék, amit az őrangyalok ünnepén adott nekem.

Ezért szeretnék most ezek után az angyalokról beszélni, mert októberben vagyunk, az angyalok hónapjában. Őrangyalom 1995. október 2-án üzenetet adott nekem, amit szeretnék önöknek felolvasni. Nem ő jött először hozzám, hanem az Úr volt az, és azt mondta nekem, hogy Szentlelkem hatalmával most elküldöm hozzád őrangyalodat, Dánielt.

Az Úr először egy igen szép imára tanított.

Erre allelujával válaszoltam és vártam. Mielőtt írni kezdtem, megkértem az Urat, hogy mutasson egy részt a Bibliából, amivel dicsőíthetem Őt, és ami a menny angyalairól szól. Mivel nem ismerem az egész Bibliát, sokszor megkérem az Urat, hogy mutasson egy megfelelő részt.

“Alleluja! Dicsérjétek az Urat a mennyből, dicsérjétek a magasságban!

Dicsérjétek angyalai mind, dicsérjétek égi seregek! ” (Zsoltár 148,1-2.)

“Dicsérjétek az Úr nevét, mert az Ő parancsára lettek! ” (Zsoltár 148,5.)

Ezek az idézetek a 148. zsoltárból valók. Először az első és a második vers, majd az ötödik vers következik.

És Jézus azt mondja nekem, hogy:

Én, Jézus, az én békémet adom neked. Jöjj és imádkozz velem!

És mondd:

“Hallgasd meg imámat, Istenem, ki kezdettől fogva uralkodsz mindenek felett!

Rád szomjazik lelkem és szívem. Tekintetem Téged kíván látni.

Nem nézek senki másra, mert nincs isten, ki olyan lenne, mint Te.

Semmi sem nagyobb Nálad, mert egyedül Te vagy csodálatosan nagy.

Gyűjtsd ezért egybe a nemzeteket, hogy hálát adjanak Neked,

és egyetlen tabernákulum körül dicsérjék Szent Nevedet, és egy hangon,

és ugyanabban a Lélekben, együtt mutassák be áldozatodat mennyei Atyánknak!

Lelkünk őrzője, Te csodálatosan erős és legyőzhetetlen,

egész teremtésed szolgáljon Téged a Szentháromságban! Add meg nekünk ezt az áldást!

Ámen.

Jöjj most! Lelkem hatalmával elküldöm neked őrangyalodat, Dánielt. ”

Akkor Dániel szólt hozzám:“Én, Dániel, megáldalak téged. Egység jele, maradj hűséges az Úrhoz! ”

A “jel” szóval egyidőben hallottam a “jelkép” szót is. Előfordul, hogy az Úr kimond egy szót és én kettőt hallok. Ezeket a szavakat mindig megjelölöm, mert egyidőben érkeztek.

“Benne növekedj, és senki másban! Egyedül Jahve jó. Imádkozz, hogy erőt kapj és megerősödj az Úrban, hogy újból életre keltsd házát és teljesítsd küldetésedet. Mindig őrizlek és mindenkor vezetni foglak, a te Dánieled. ”

Ahogy önök is tudják, szeptember 29-én volt az arkangyalok ünnepe, és ezen a napon Szent Mihály szokott nekem egy kisebb üzenetet adni. Ebben reménykedtem, de nem hívtam őt, mert nem számítottam rá, hogy Szent Mihály ad üzenetet, mialatt elmélkedem, és mielőtt az Úr fog hozzám szólni. Lehet, hogy Szent Mihály is eljön. Az Úr azonban látja szívünket, még ha nem is szól róla, de tudta, hogy szeretnék találkozni Szent Mihállyal. Így találkoztam Szent Mihállyal, ahogy tudják, és kaptam tőle egy rövid üzenetet. Valóban eljött.

Az Úr így szólt hozzám: “Fogadd békémet! Én vagyok az, Jézus. Arkangyalom, Szent Mihály szeretne köszönteni téged, mivel nem feledkeztél meg arról, hogy ma van az ünnepe. Viszonozni akarja figyelmességedet. ”

Akkor eltávozott tőlem az Úr, és átadta helyét Szent Mihálynak.

Szent Mihály így szólt hozzám: “Urunk barátja! Én, Szent Mihály, magasságbeli Ununk nevében köszöntelek. Tudod-e, hagy mi tartja vissza a mindenható Isten haragját? ”

Nem tudom mi az, válaszoltam neki.

“Megmondom neked: a kis lelkek, igen, a kis lelkek, akik kitartanak az imádságban és a bűnbánatban... ezeken keresztül sokan megmenekülnek. Ó Vassula! ”

Mert az Úr, a mi Atyánk örül ennek, lecsillapodik haragja, nem jön el azonnal, még vár egy keveset.

A kis lelkek azok, akik mindenütt megtalálhatók az imacsoportokban, alázatosak és magukról megfeledkezve imádkoznak. Tehát így szólt hozzám Szent Mihály:

“Ó Vassula, soha ne hagyd abba a rózsafüzért! Ne szűnj meg kémi közbenjárásomat! Adj tiszteletet és dicsőséget Istennek kimeríthetetlen türelméért! Hallgass mennyei Atyádra! Továbbra is Rá hallgass! Isten nem elérhetetlen, minden ember elérheti (emlékeztet minket erre). Hívd Abbádat, és Ő meghallgat téged. A Szentháromság azt akarja, hogy mindenki elérje a legmagasabb mennyet, és be is jusson oda. Boldogok, akik az Úrban halnak meg, övék a mennyek országa. Féld az Istent, és mindig dicsérd Őt! Imádd Alkotódat és mindenkor szeresd! Én, Szent Mihály arkangyal, megáldalak a Szentháromságnak és szent angyalainak jelenlétében. Szent Mihály.”

Ekkor abbahagyta üzenetét, elhallgatott, majd ezt mondta: “És folytasd imádat, mialatt dolgozol! ”

Vacsorát kellett készítenem u.i., ezért mondta Szent Mihály, hogy imádkozzak, mialatt dolgozom.

Elmondom önöknek, hogy valóban így is van. Amikor már nem térdelek imádságba merülve és az üzenetet fogadva, hanem a konyhában vagyok és ebédet főzök, folyamatosan mondom a üdvözlégyeket vagy a görögkeleti rózsafűzért: Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön! És állandóan imádkozom nem számolva az Üdvözlégyeket, hanem egy idő múlva a Dicsőséget is elmondom. Mert Szent Mihály azt mondta nekem, hogy munka közben is imádkozzam.

Most megmutatom önöknek ezt az oldalt (talán közelebb jöhetne a felvevőgép), mert érdekes megfigyelni, milyen rövidek voltak az üzenetek. Egy-két sor mindössze egy napra. Jól látható, hogy milyen rövidek, éppen csak néhány szó naponként. Érdekes megszámolni az üzenetekben, hogy őrangyalom hány alkalommal említi a Bibliát. Mert nagyon sokat beszélt a Bibliáról. Ha egész rövid volt az üzenet, akkor is hozzátette: “Ne feledkezz meg arról, hogy a Bibliát olvasd! Bízd magad a Bibliára! ”

Nagyon sokszor előfordult, nem tudom hányszor, meg kellene számolni; mert nagyon érdekes, mennyire szorgalmazta, hogy olvassam a Bibliát, és hogy mindennapi olvasmányom legyen. Ezért figyelmeztetett annyiszor, hogy ne felejtsem el a Bibliát, olvassam a Bibliát! Mindig arra tanított, hogy dicsérjem Istent.

Amikor üzenetet kaptam tőle, pl. 1986. június 27-én, így szólt hozzám:

“Béke legyen veled! Ki a te Atyád? ”

Meglepődtem ezen a kérdésen, és így válaszoltam: Isten az én Atyám. Erre figyelmeztetett:

“Dicsérd Őt! Szeresd és dicsőítsd Őt? ”

Sokat beszél nekem a dicsőítésről, hogy dicsőíteni kell Istent és olvasni a Bibliát. Ez volt a kezdet. És íme egy üzenet:

“Dicsérd Jézust! ” Ennyi volt az egész. Majd azt mondta: “Imádkozz, imádkozz és szeress! ” Ilyen röviden.

Megkérdezhetjük, hogy mit jelent ez az üzenet: “Imádkozz és szeress!” Valóban sokszor mondja: “Imádkozz!”, mert egyszer el kell kezdeni imádkozni. Meg akarta mondani nekem, hogy nem találkozhatok Istennel másképpen, csak az imádságban, csak ha Vele beszélgetek. Ezért mondta, hogy imádkozz, és ennél többet nem kellett mondania, csak annyit még, hogy szeress! A szeretet a legfontosabb. A mennyei Atya mondta egyszer nekem, a szeretet a tíz parancsolat gyökere, a szeretetbe vannak belegyökerezve, ami a legnagyobb a parancsolatok között: “Szeresd Uradat, Istenedet” és amit Jézus adott nekünk: “Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” Mert szeretet nélkül semmit sem tehetünk.

Előfordul, hogy az emberek, még lelkipásztorok is, megkérdezik, hogy miért nem beszél Isten többet a világ jelenlegi nyomoráról, az éhezőkről, a hajléktalanokról, a világ minden nyomoráról, miért nem ad Isten erről tanítást nekünk? Hogy nagylelkübbek legyünk irántuk. Ahhoz azonban szeretni kell, hogy ide elérkezzünk. Szeretet nélkül semmit sem szólhatunk vagy tehetünk felebarátaink érdekében. A Szent Szűz is emlékeztetett minket a Szentírásra: ha oda is adjuk testünket égő áldozatul, de nincs bennünk szeretet, mit sem használ nekünk. Pedig mi azt képzeljük, hogy az a legnagyobb áldozat. Szent Pál mégis azt mondja, ha szeretet nélkül tesszük, mit sem használ nekünk. Nem számít. Semmit sem jelent.

Megkérdezhetjük tehát azoktól, akiket szociális problémák foglalkoztatnak, hogy tudnak-e, szeretettel segíteni, mert anélkül semmit sem jelent segítségük.

Az Úr az “Igaz élet Istenben” üzenet kezdetétől fogva azt hangsúlyozza, hogy bensőséges, közvetlen kapcsolatban kell lenni Istennel ahhoz, hogy képesek legyünk szeretni Őt. Istent szeretve fogjuk megszeretni felebarátainkat. Másképpen nem lehet. Akkor valóban eleget teszünk a törvénynek, a szeretet törvényének. Szeretetből teremtett minket, azért, hogy szeressük Őt. Szeretet nélkül semminek sincs érteke, ezért életbevágóan fontos, hogy megtanuljunk szeretni. Ahogy már említettem, ahhoz, hogy szeressünk, bensőséges kapcsolatba kell kerülnünk Istennel. Csak ebben az állapotban szerethetjük Őt igazán, és ezen keresztül tudjuk felebarátainkat is szeretni. Mert akkor észrevesszük bennük Krisztust és szeretettel fogunk velük bánni. Egész lényünk meg fog változni ezáltal, mert a szeretet kegyelem, amit Isten megadhat nekünk. Ő szívesen adja, de kémi kell Tőle. Egyesek ajándékba kapják a szeretetet, míg mások nem kapják meg. Imádkoznunk kell érte.

Szívből kell imádkoznunk azért, hogy eljussunk az egységre, és megértsük, miképpen cselekedhetünk az Úr akarata szerint. Szeretettel kell imádkozni azért, hogy Isten szolgálatába állhassunk úgy, ahogy Ő akarja.

És amikor erről beszélek, tudom, hogy magamat ismétlem, szívesen ismétlem azonban magamat, mert igen fontos dologról, a szeretetről beszélek, amiről Isten azt mondja, hogy az a gyökere mindennek.

Azért beszélek a szeretetről, mert ahogy már említettem önöknek, sok mindent tehetünk azt gondolva, hogy a jó úton járunk. Böjtölhetünk, imádkozhatjuk a rózsafüzért, segíthetünk felebarátainkon, pénzt adhatunk jó szándékokra, de ha nincs bennünk szeretet, ha nem szeretetből tesszük, semmit sem ér.

Sokszor beszél erről az Úr, akik olvasták az “Igaz élet Istenben” üzenetet, visszaemlékezhetnek rá. Sokszor mondja, hogy kihűlt a világ nem szeret többé a világ. Azok sem szeretik igazán Jézust, akik azt állítják, hogy szeretik. Nem szeretik, mert Jézust szeretni annyit jelent, hogy sokkal messzebbre kell mennünk, Jézust szeretni annyit jelent, hogy állandóan Vele akarunk lenni, megvetjük a világot és a világias környezetet, mindazt, ami állandóan bánt minket, a világ dolgait. Már valóban a mennyben szeretnénk lenni, ott szeretnénk élni. Sokszor beszél arról Isten és a Szűzanya is, hogy elhidegült a világ, jegessé vált. Nincs benne szeretet, a szeretet már nem létezik. Azután megmutatja Szívét, amit tövisek vesznek körül a hiányzó szeretet miatt. Valóban feltűnő a szeretethiány. A háború, az éhség mind annak a következménye. Erről mondja a Szent Szűz, hogy ami a földből való, az visszatér a földbe. És ez a sok, valóban rettenetes dolog, a lázadás, a hitehagyás, az ördögi szekták, az emberek rosszakarata, az önzés és minden, ami rossz, ami a földből való, visszatér a földbe. Látjuk a sok katasztrófát, ami azt a benyomást kelti, mintha a természet ellenünk fordulna. Azért mert mi nem viselkedünk úgy, mint akiket Isten saját képére és hasonlatosságára teremtett. Pedig Ő alkotott minket, a Teremtő, a Szeretet. Megteremtett, szabadnak teremtett, és mi ezt a szabadságot úgy használjuk, mint a gyermekek a borotvakést, megvágjuk magunkat vele és fájdalmat okozunk magunknak. Nagyon rosszul használjuk fel szabadságunkat. Isten saját kezével teremtett minket, és ezek után mi hogyan élhetünk úgy, mintha nem hozzá tartoznánk, és nem tükrözzük az Ő képmását.

Mindez ma meglep engem, és azt mondom, hogy ma lep meg, és nem tíz évvel ezelőtt, mert tíz évvel ezelőtt nem éltem Isten közelében, nagyon távol voltam Tőle. Imádkozom azokért az emberekért, akik még nem tértek meg, hogy valóban térjenek vissza Istenhez.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy milyen fontos szerepet tölt be a nyelvünk. Mert az hozza ránk az ítéletet. Rágalmazunk vele, és mindenféle rosszat mondunk felebarátainkról, ítélkezünk vele, de nem gondolunk arra, hogy ugyanaz a nyelv, amelyik megformálja szájunkban a szavakat, fogadja az Úr Testét is a szentáldozásban. Hogyan merünk mi azzal a nyelvvel, ami Jézust fogadta, rossz dolgokat kimondani?

Azért is beszélek erről, mert tudom, hogy felettem is ítélkeznek sokszor olyan személyek, akik jónak tartják magukat. Meg is rágalmaznak és rosszat mondanak rólam, de tudom, hogy egyedül Isten az én Bírám és nem az emberek.

Most visszatérek a fő témánkhoz, a szeretethez, és ezzel szeretném befejezni, mert hosszú volt ez a videofilm. Azzal szeretném befejezni, amit az Úr írt nekünk, és ami nagyon fontos. Mert most szívesen hallgatjuk szavait, de azután fogjuk kabátunkat és odakint mindent elfeledve témát váltunk.

Csendet kellene teremteni magunkban ahhoz, hogy valóban átgondoljuk a hallottakat, hogy elgondolkozzunk életünkről. Mit tettünk lelkünkkel, miképpen éljük meg az “Igaz élet Istenben” üzenetet? Átalakított-e bennünket? Vajon ismerőseink is úgy látják, hogy megváltoztunk? Hogy már nem vagyunk ugyanazok, akik azelőtt voltunk? Mert mi nem látjuk magunkat, csak mások látnak minket. Jól el kell gondolkozni mindezeken, mert ma még itt vagyunk, de lehet, hogy holnap már nem. Akkor hová jut vajon a lelkünk? Az Úrmondta nekem, hogy szeretetünk mértéke szerint fog megítélni minket. Meg fogja mérni szeretetünket. Tehát mindennél fontosabb megismerni a szeretetet és megtanulni szeretni. Szeressük az embereket és vigasztaljuk meg Jézust! A szeretet által, a Felebarátaink iránti szeretettel megvigasztaljuk Jézust, nehogy mi is tövisek legyünk az Ő Szívében! Lehetünk tövisek, ha nem is tudunk róla.



Befejezésül felolvasok önöknek néhány üzenetet az őrangyalomtól. Hogy lássuk miképpen beszélt, hogyan kezdődött mindez. 1986. június 26-án így szólt angyalom: “Béke legyen veled! Ki volt melletted életed kezdetétől fogva? ”

És ezt mindenkinek mondja, mert mindenkinek van őrangyala. Anyám, természetesen -- mondtam -- és az orvosok, meg mások is...

“Én is ott voltam, -- mondta angyalom -- kezdettől fogyva. Mindenkor veled leszek. Menj és buzgón imádkozz Dániel. ”

A következő üzenet dátuma 1986. június 27.

“Béke legyen veled! Ki a te Atyád? ” (Ezt már olvastam.) Isten az én Atyám.

“Dicsérd Őt! Szeresd és dicsőítsd Őt!”

1986. július 1.

Megérkeztem Svájcba, és fel akartam keresni édesanyámat, nem a mennyei Édesanyámat, hanem a földit. Őrangyalom nem nevezte őt édesanyámnak, azért mondta így, hogy “Légy jó az özveggyel? ”

1986 . július 2.

“Imádkozz! (Újból ezt mondja.) Légy jó! Dicsősség Istennek! Fogadd a mennyei Atya és az Ő Fia, Jézus Krisztus áldását! ”

Ennyi az egész.

1986. július 8.

Ez kissé hosszabb.

Elmondtam őrangyalomnak, attól tartok, hogy ezek nem jó írások. Így válaszolt:

“Béke legyen veled! Fontold meg, miképpen gyógyultál meg bűneidből? Vassula, hogyan?” (Azt akarta, hogy gondolkozzak ezen.)

Az üzeneteken keresztül.

“Igen. Hogyan lehetnének tehát ezek az elmélkedések rosszak? Adj hálát az Úrnak és dicsérd Őt, hogy meggyógyított ... Hallottál olyan, virágokról, amelyek meggyógyultak ?”

Igen, mondtam.

“Én a te angyalod alakítottalak (ő tanított) Isten segítségével. Én virágoztattalak fel, én adtam illatot neked. Meggyógyítottalak Isten által. Isten megáldott téged, dicsérd Jézust! Mindent megtettem, amit Isten akart. ”

Ebből láthatjuk, hogy az őrangyalok Isten akaratát teljesítik: “Mindent megtettem, amit Isten akart. ”

“Ne félj, mert mindenkor veled vagyok. Támaszkodj a Bibliára? (Ismét a Biblia!) Mondd meg nekik, hogy meggyógyítom a betegeket. Ne félj, meggyógyítalak. A virágok meggyógyulnak... ”

Ezeket Jézus mondta, Ő lépett közbe. Majd visszajött őrangyalom, és így szólt:

“Jézus a te Gyógyítód. Gyönyörűségét leli benned, Jézus hozott virágzásba téged. (Majd később:) Imádd és szeresd Jahvét! Dicsérd Jézust és támaszkodj a Bibliára! (Megint a Biblia!) Elmélkedj! ”

1986. július 9.

“Béke legyen veled! Mindig szeretted Jahvét? Mindig? ”

Nem. Csak az írások óta szeretem.

“Békét élvezel-e, amióta megszeretted Jahvét! (Itt elgondolkoztam.) Válaszolj! ”

Boldog vagyok.

“Ne legyen két szerelmed! ”

Csak egy van.

“Virágoztass fel tehát másokat! ” (Segíts másokat a lelki életben!)

Angyalom imájával fejezem be: “Atyám! Bocsásd meg bűneimet! ”

Ennyi az egész, de éppen elég, mert mindennap bocsánatot kell kémi. Atyám bocsásd meg minden vétkemet! Amikor ezt imádkozzuk, dicsérjük Istent teljes szívünkből és gondoljunk szavainkra! Vagyis a szívünkből fakadjanak a szavak!

Most elbúcsúzom és imádkozni fogok ezért az imatalálkozóért, és önök se feledkezzenek meg arról, hogy értem imádkozzanak. Örültem, hogy e modern eszközök segítségével beszélhettem önökkel!