" A megváltás harmadik évezredében Isten a keresztények nagy Tavaszát készíti elő, amelynek kezdete immár előre látható. "  ( II. János Pál pápa - 1999 Pünkösdjén )

Az egység fogalma
a II. Vatikáni Zsinat és Vassula Ryden szerint

  Vassula Rydent, az Igaz Élet Istenben szerzőjét az egység apostolának nevezik. A jelek szerint fő küldetése Krisztus egyházszakadásoktól megtépázott Egyházának egyesítésére irányul. Leginkább ez körvonalazódik ki az üzenetekből.
  Nemrégiben azonban Vassula Rydent az a vád érte, hogy állítólag hamis ökumenizmust hirdet, melyet a katolikus Egyház elutasít. Tanítását ezért érdemes összevetni a II. Vatikáni Zsinat tanításával, mivel ez utóbbi mondja ki az egységről szóló hittételt, melyet minden katolikus köteles elfogadni.

    I. HOL KERESENDŐ AZ IGAZ EGYHÁZ?

A II. Vatikáni Zsinatnak, mely arra keresett választ, hogy az Egyház egyesítésének folyamatát miként lehetne felgyorsítani, először is egy olyan problémát kellett megoldania, mely egyszerre volt fontos is és nehéz is. A kérdés az volt, miként határozza meg a kapcsolatot a Jézus által alapított egy és egyetlen Egyház és napjaink sok egyéb egyháza között.

Krisztus Egyháza és a sok más egyház

  E nehéz kérdés megválaszolása érdekében a Zsinat a Krisztus Egyháza fogalom meghatározásából indult ki, mely a katolikus, az ortodox és a protestáns egyházakat érinti. A Zsinat az alábbi magyarázattal szolgál:
  "Ez az Egyház e világban mint alkotmányos és rendezett társaság a Péter utóda és a vele közösségben élő püspökök által kormányzott katolikus Egyházban létezik, jóllehet szervezetén kívül is megtalálható az igazságnak és a megszentelésnek több eleme, melyek mint Krisztus egyházának saját ajándékai, a katolikus egységre sarkallnak." (Lumen Gentium, 8.)
  Ez az állítás képezi az egységről és az ökumenizmusról hozott zsinati hittétel alapját. Ezt a következő példával tudjuk jobban megvilágítani: tételezzük fel, hogy az egyes országokban több könyvtár működik, van köztük néhány nagy, és néhány kicsi is. Összehasonlítva őket azt mondhatnánk, hogy bizonyos könyvek mindegyikben megtalálhatók, bizonyos könyvek azonban csak a legnagyobb könyvtárban.

A katolikus Egyház és más egyházak

  A II. Vatikáni Zsinattal összhangban azt mondhatnánk, hogy a katolikus Egyház hasonlítható a legnagyobb könyvtárhoz; az ortodox egyház már egy kicsit kisebb, a többi pedig még kisebb. A könyvtárakhoz hasonlóan az egyházak sem egyenlőek, mivel nem mindig rendelkeznek Krisztus ránk hagyott valamennyi üdvözítő eszközével. Azonban valamennyi egyház tagja egyenlő abban, hogy minden ember Isten teremtménye. Ez ugyanígy van a könyvtárak esetében is: noha a legkisebbben is találhatunk értékes könyveket, maguk a könyvtárak mégsem egyenlőek a birtokukban lévő kötetek mennyiségénél fogva. Azonban az emberek, akik a könytárakból kikölcsönzik a könyveket, emberi méltóságuknál fogva mind egyenlők.
  A Zsinat ezért egyrészt kifejezi meggyőződését, hogy Krisztus Egyháza teljességében a katolikus Egyházban valósul meg, másrészt megérti és méltányolja a megszentelés és az igazság számos olyan alkotóelemét, melyek ugyan egyedül Krisztus Egyházához tartoznak, de a nem-katolikus Egyházakban is fellelhetők.

Ami Krisztustól és a Szentlélektől való, az megszentel és üdvözít

  A Zsinat kijelenti, hogy a megszentelés és az igazság valamennyi alkotóeleme - beleértve a katolikus Egyházon kívülieket is, amennyiben azok Krisztustól és a Szentlélektől valók - megszenteődéshez és üdvözüléshez vezetnek. Az Unitatis redintegratio 3. dekrétuma ezt így magyarázza: "Ezenfölül azokból az alkotóelemekből vagy javakból, melyeknek összességéből az Egyház épül és él, nem egy, hanem nagyon sok és nagyon kiválóak létezhetnek a katolikus Egyház látható keretein kívül: Isten írott igéje, a kegyelmi élet, a hit, a remény, a szeretet és a Szentlélek többi benső ajándéka, valamint látható alkotóelemek is: mindezek, melyek Krisztustól valók és őhozzá vezetnek, joggal tartoznak Krisztus egyetlen Egyházához. A keresztény vallás szent cselekményeinek nagy részét különvált testvéreink is végzik, melyek az egyes egyházak vagy közösségek különbözősége szerint más és más módon kétségtelenül meg tudják szülni a kegyelmi életet, és alkalmasak arra, hogy kaput nyissanak az üdvösség közösségébe."
A Zsinat tanítását így is magyarázhatnánk: a kisebb könyvtárakból sok könyv hiányzik, de a meglévők jól hasznosíthatók, mert ki lehet őket kölcsönözni és hasznot hozóan el lehet őket olvasni.

Jó alkotóelemek de torzítások is

  A fent idézett zsinati hittétel nagyon optimista, elismeri Krisztus egyetlen Egyházának alkotóelemeit valamennyi egyházban és gyülekezeti közösségben. Sajnos azonban a probléma egy bizonyos része továbbra is megmarad, melynek a Zsinat nagyon is tudatában van. Az üdvözülés olyan eszközei hiányoznak többé-kevésbé a nem-katolikus egyházakból, mint például a felszentelés és a bűnbánat szentsége, Szűz Mária és más szentek csak részbeni tisztelete, míg valamennyi nem-katolikus egyház elutasítja azt a rendkívül értékes ajándékot, melyet Krisztus az Ő Egyházának az egység, a hit és az igazság megóvására adott: Róma Püspökének szolgálatát.
  Ismét a könyvtárak példáját felhozva azt mondhatnánk, hogy egyes egyházak olyan könyvtárakhoz hasonlítanak, melyekben tűz pusztított, mely ugyan nem pusztította őket teljesen el, de sok könyvet teljesen vagy legalábbis részben megsemmisített. Ezeket a tönkrement könyveket tehát pótolni kell, nincs értelme kikölcsönözni őket, mivel olvashatatlanok.
  A Krisztus Egyházáról szóló zsinati hittétel megmutatja az igazi ökumenizmushoz vezető utat és több gyakorlati lépést tűntet fel az Unitatis redintegratio 5-12. dekrétumában.
Vizsgáljuk meg ezeket és vessük egybe azokkal, melyek a Vassula Ryden asszony által közvetített üzenetekben is hangsúlyt kapnak.

II. AZ EGYHÁZ EGYSÉGE FELÉ VEZETŐ ÚT

  A Zsinat és az Igaz élet Istenben üzenetek is olyan egységre mutatnak rá, melyet párbeszéd, szeretetteljes és alázatos magatartás útján lehet létrehozni, és mely tiszteletben tartja a másik méltóságát és egyenlőségét. Ezt az egységet a Krisztustól és a Szentlélektől való sok jó teremti meg. Ez az egység az igazságon alapul, melyet tisztelni kell, és melyet sohasem szabad elutasítani.

Őszinte párbeszéden alapuló egység

  "Igazi ökumenizmus nincs a szív megtérése nélkül." jelenti ki az Unitatis redintegratio 7. Valóban, az egységnek hitelesnek kell lennie; nem korlátozható csupán egy megállapodás aláírására, egy nyilatkozatra, mely nem érinti meg a szívet és a lelket.
  Az egységnek tehát mindenek előtt a szívben kell megszületnie: szeretettel és megbecsüléssel kell odafordulni minden fívérhez és nővérhez Krisztusban. Ezért beszél a Zsinat elsősorban lelki ökumenizmusról, mely a gondolkodásátalakítás, életszentség és ima által jön létre. "E szívbéli megtérést és életszentséget a keresztények egységéért mondott magán és nyilvános könyörgésekkel együtt az egész ökumenikus mozgalom lelkének kell tekinteni, és jogosan nevezhető lelki ökumenizmusnak is" (Unitatis redintegratio 8.). A lelki ökumenizmus tehát a szívből indul ki és mások iránti szeretetben, tiszteletben, valamint a mély, őszinte megtérésben nyilvánul meg.

Jézus Vassula által adott üzenete is "lelki" ökumenizmusról beszél, amely a szívben jön létre. Íme néhány példa:
1991. szeptember 23.: "Isten Országa a szívekben levő szeretet, béke, egység és hit: az az Úr Egyháza, amely a ti szívetekben válik eggyé. Esedezve kérem gyermekeimet, hogy egyesüljenek szívükben és szavaikban, és a szívükben építsék újjá Fiam ősegyházát. Azért beszélek Fiam ősegyházáról, mert annak alapja a szeretet, az egyszerűség, az alázat és a hit volt. Nem arra gondolok, hogy új épületet kell létrehoznotok, hanem arra, hogy a szívetekben kell újjáépítenetek. Arra gondolok, hogy le kell bontanotok szívetekben a régi téglákat, a széthúzás, a türelmetlenség, a hűtlenség, a kiengesztelhetetlenség, a szeretetlenség tégláit, és újjá kell építenetek Fiam Egyházát a kiengesztelődés által. Arra van szükségetek, hogy igen szegények legyetek lélekben, és igen gazdagok a nagylelkűségben."
1991. október 13.: "Az igazi keresztény bensőleg keresztény. Az igazi egység a szívben van, a szívben jön létre. Az egység nem betűkből áll, hanem lélekből."
1992. október 14.: "A szívben fog létrejönni az egység… és nem aláírt egyezményekben."

A szeretet és az alázat teremti meg az egységet

  A szeretet hiánya, a büszkeség és a hajthatatlanság megosztást idéz elő. Ezzel szemben a szeretet, a gyengédség és az alázat a teljes egység felé vezeti az Egyházat és az emberiséget. A II. Vatikáni Zsinat az alázat fontosságára emlékeztet. "Ezért kérnünk kell a Szentlélektől az őszinte önmegtagadás, az alázatosság, a szelíd szolgálat és a mások iránti testvéri szeretet kegyelmét." (Unitatis redintegratio 7.)
Hogy az Egyház egységének megteremtésében milyen kiemelkedően fontos szerepe van az alázatnak, az az Igaz élet Istenben üzetenetekből is erőteljesen kitűnik. Ezekben olyan nagy hangsúlyt kap az alázat fontossága, hogy tulajdonképpen a zsinati dekrétumok tökéletes kommentárjának is tekinthetők.
"A szeretet az egyik, és az alázat a másik kulcs, mely az egységhez vezet. Vegyétek ezeket a kulcsokat és használjátok! Használjátok szeretteim, és legyetek eggyé, legyetek egyetlen szent néppé!" (I.É.I. 1989. augusztus 9.)
  Az alázat nem tűri a büszkeséget és merevséget, mely túlzott becsvágyból fakad. Az alázat meghajlítja az embert és a körülötte levők szolgájává teszi. Ezáltal kell tehát építeni az egységet: "Amíg meg nem értitek, hogy meg kell hajolnotok, nem lesztek képesek egyesülni." (I.É.I. 1991. szeptemer 23.)
  "Boldogok, akik nem tesznek különbséget egymás között az én szent nevemben, hanem alázatuk és szeretetük által mutatják ki egységüket. Így fogják nevezni őket: Isten szentélyének oszlopai és alapja." (I.É.I. 1991. április 14; vö. 1991. augusztus 4.)
"Ameddig alázattal ki nem engesztelődtök egymással, és úgy nem szeretitek egymást, ahogyan én szeretlek benneteket, megmarad megosztottságotok." (1992. március 27.)
"… én Egy vagyok, mégis mindegyikük saját krisztust alkotott magának. Én vagyok Testem Feje, mégis csak az ő fejüket látom, a magamét nem. Mondd meg nekik, hogy hajtsák meg fejüket, akkor majd meglátják az enyémet! Mondd meg nekik, hogy váljanak kicsivé, hogy magamhoz emelhessem őket!" (I.É.I. 1991. október 7.)

Ismerjük el mindnyájunk egyenlőségét és méltóságát!

  Bár az egyes emberek más és más felekezetbe születnek bele, mindenki Istené, aki minden egyes lelket lelkiismeretesen és szeretettel formált meg. "Minden értelmes lélekkel rendelkező és Isten képmására teremtett embernek ugyanaz a természete és ugyanaz az eredete; s mert Krisztustól megváltottan ugyanaz a hivatása és isteni rendeltetése, egyre határozottabban el kell ismerni, hogy minden ember alapvetően egyenlő." (Gaudium et spes 29.1)
  Ha ezt az egyenlőséget nem ismerjük el, nem tudjuk megteremteni az Egyház hiteles egységét. Ezért szükséges, hogy valamennyi protestáns, ortodox és katolikus először is emberi méltóságát nézze: azét a teremtményét, aki Istentől származik és Őhozzá is tartozik. Ez az alapvető igazság lelhető fel Krisztus Vassula Ryden asszony által adott üzeneteiben: "Ortodoxok! Katolikusok! Protestánsok! Mindannyian hozzám tartoztok! Mindannyian egyek vagytok szememben! Én nem teszek különbséget…" (I.É.I. 1987. október 27.) "... nem vagytok-e mindannyian hasonlóak, akiket saját kezemmel alkottam?… Sokan beszélnek közülük egységről és testvériségről, de szavuk félrevezető, üres." (I.É.I. 1991. november 25.)
  Mi ‚egyetlenek' vagyunk Isten szemében, Ő egyformán szeret mindenkit, akármelyik valláshoz is tartozik. Ezért a más felekezethez tartozókat is tisztelnünk kell, ha meg akarjuk teremteni az egyesült egyházat.
  Egy másik ok, amiért a Zsinat a valamennyi keresztény közötti egyenlőséget hangsúlyozza, az a keresztség. "A keresztség tehát az egység szentségi kötelékét hozza létre, mely mindazok között érvényesül, akik általa újjászülettek." (Unitatis redintegratio 22.)
  A keresztségnek köszönhetően a katolikus és nem-katolikus közösségek képezik Krisztus Misztikus Testét; azaz Krisztus Egyházát. Ezért is jelenti ki Jézus a keresztény közösségekre vonatkozó üzenetében: "Az én szememben mindegyik egyforma." (1987. október 27). Az "egyformák" kifejezést úgy is érthetjük, hogy mindenki egyforma abban a Misztikus Testben, melyet az emberek szétszaggatnak és megosztanak és ma is gyakran megfosztják azoktól az eszközöktől, melyeket Teste gyarapodása érdekében Krisztus nekünk adott.
  Vassula írásai gyakran jelzik, hogy bár bizonyos közösségek és felekezetek "egy és ugyanazok," amennyiben Krisztus Misztikus Testének részeit képezik, a történelem folyamán azonban szétforgácsolódtak, melynek következtében gyakran szegényítették el magukat az igazság egy részének vagy az üdvözítés bizonyos eszközeinek elutasítása által, melyeket Krisztus az Ő Egyházának ajándékozott. Ezek a közösségek és felekezetek olyan könyvtárakhoz hasonlíthatók, melyek ugyan továbbra is könyvtárak maradtak, de közben hagyják, hogy könyveik egy része elpusztulhasson.

Méltányoljuk és osszuk meg Isten ajándékait!

  A Zsinat emlékeztet, hogy "azokból az alkotóelemekből vagy javakból, melyeknek összességéből az Egyház épül és él, nem egy, hanem nagyon sok és nagyon kiválóak létezhetnek a katolikus Egyház látható keretein kívül…" (Unitatis redintegratio 3). Mivel a Krisztustól és a Szentlélektől való igazság és javak alkotóelemei építik fel és éltetik az Egyházat, ezeket meg kell osztani. A dogmatikus konstitúció (Lumen Gentium 15) megemlít néhány ilyen nem-katolikus egyházakban is jelen lévő értéket, mint a Szentírás tisztelete; vallási buzgóság; a Mindenható Atyaistenbe és Krisztusba, Isten Fiába, a mi Megváltónkba vetett hit és az irántuk tanúsított szeretet; a keresztség kegyelme; ima, a Szentlélek ajándékai és kegyelmei; valamint tanúskodás egészen a vértanúságig. Az Unitatis redintegratio 15. pontja a Keleti Egyházakban is megtalálható értékeket sorolja fel: a valódi szentségeket, mindenek előtt az Eucharisztiát, Szűz Mária és a szentek tiszteletét; a lelkiélet gazdag hagyományait, melyeknek főleg a monasztikus szerzetesség a tanúja, a liturgikus örökséget, stb.
  A Zsinat nem csak rámutat a Szentlélek munkálkodására a nővér egyházakban, hanem egyenesen ajánlja is a katolikusoknak, hogy merítsenek abból. "Nagyon ajánlatos tehát, hogy a katolikusok minél gyakrabban merítsenek a keleti atyák lelki gazdagságából, amely az Isten dolgainak szemlélésére emeli föl az egész embert." (Unitatis redintegratio 15)
  A II. Vatikáni Zsinat szerint az Egyház egysége érdekében nagyon hasznos tehát, ha elismerjük és osztozunk mindabban, ami Krisztustól és a Szentlélektől való a katolikus Egyházon belül és kívül egyaránt. Fontos azonban, hogy csak Isten műveiben osztozzunk, mert az ember által eltorzítottak már nem alkalmasak a személyes gazdagodásra, növekedésre.
  Az egységhez vezető útnak ugyanezen módjait - a kölcsönös gazdagítást és megosztást - találhatjuk meg az Igaz élet Istenben üzenetekben is. Jézus ezt mondja:
"Az egység, gyermekem, az, hogy átadjátok egymásnak gazdagságotokat." (I.É.I. 1991. április 13.) Jézus Vassulán, egy ortodoxon keresztül nyilatkoztatja ki a katolikus Egyházban rejlő gazdagságot. Azt tanácsolja neki, fogadja el ezt a gazdagságot és merítsen belőle.
Sőt azt is kéri tőle Jézus, hogy olyan dolgokat is gyakoroljon, melyek nincsenek meg ortodox egyházában. Ilyenek például a keresztút (pl. I.É.I. 1987. május 29.) és a rózsafűzér (pl. I.É.I. 1987. december 28.); Szent Szívének és Édesanyja Szeplőtelen Szívének tisztelete (pl. I.É.I. 1988. január 25.)
Jézus vágyik arra, hogy Vassula példája alapján minden keresztény gazdagodjon a katolikus Egyház lelki javaiból. Ilyen például a Keresztút járása közben való elmélkedés, mely mindenki számára kegyelmi forrás.
"…Tovább kell adnod, és meg kell mutatnod mindazoknak, akik tanúságot tesznek mellettem, miképpen kell Isten tetszése szerint járni Keresztútamat." "Minden kereszténynek, Uram?"
"Igen, mindazoknak, akik szeretnek engem. Én, az Úr, semmiféle megosztottságot nem akarok Egyházamban!"(I.É.I. 1988. március 19.)
  Ugyanígy, a Rózsafűzér is gazdagabbá tehet lelkileg minden keresztényt. Ezért kéri Vassulát Jézus: "…az én kedvemért, Vassula, megtanulnád-e a Rózsafűzért? Üdvözöld Édesanyámat minden időben! Megteszed ezt értem Vassula?"
"Uram, sohasem tanítottak rá!"
"Hiszen tudom, Vassula. Azért jövök, hogy megtanítsalak rá téged és mindazokat, akik még sohasem hallottak a Rózsafűzérről." "Igen, Uram, kész vagyok megtanulni. Segíts megtanulnom!"
"Ezt szeretném mindenkitől hallani, aki nem ismeri a Rózsafűzért. Ugyanezeket a szavakat: "Igen, Uram, kész vagyok megtanulni, segíts megtanulnom!"(1987. december 28.)
Szentséges Szíve mély tiszteletéről szóló tanításával Jézus meg akarja tölteni Vassula és minden példáját követő ember szívét kegyelmekkel, örömmel és békével: "…jöjj, és időzz Szent Szívemben, ott mélységes békére lelsz és megérzed lángoló Szeretetemet, melyet mindnyájatok iránt érzek. El tudod majd mondani nekik, mennyire szeretem őket." (1987. január 24.)
Jézus arra vágyik, hogy a közösségükért felelős lelkipásztorok ne utasítsák vissza azokat az eszközöket, melyek segíthetnek abban, hogy jobban fel tudjuk fogni az Ő felfoghatatlan szeretetét. Mivel azonban ez nem mindig van így, Jézus figyelmeztet minket: "Meg fogom tisztítani Egyházamat. Elsöpröm mindazokat, akik az isteni szeretet és…az én Szent Szívem útját állják."(I.É.I. 1987. december 2.)
"…a Szeretet szól az ellenséges világhoz. A Szeretet zörget minden zárt ajtón. A Szeretet szólít a bennünket elválasztó fal másik oldaláról, amelyet ellenségeim építettek. A Szeretet az, aki koldusként kéri a szeretet viszonzását,…egy mosolyt,…bűnbánatot,…. egy sóhajt. Én vagyok a Szeretet: a Szentséges Szív! Újból jövök, hogy a gyengédség és a szeretet emésztő tűzévé élesszem a szívetekben pislákoló lángot. Leszállok, hogy bőséggel árasszam rátok Szívem minden kincsét, emberiség, és hogy világosságot adjak azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában élnek…Ó, teremtés! Mit meg nem tennék érted!" (I.É.I. 1990. szeptember 12.)
  A Vassulán keresztül kapott üzenetek nemcsak a katolikus Egyházban ismert ima és hódalati formákat közlik, hanem azokat a hitigazságokat is, melyek már feledésbe merültek vagy melyeket nem fogadtak el a nem-katolikusok, és sajnos napjaink sok katolikusa sem.

Az ilyen elvetett igazságok között a pápa primátusa és tévedhetetlensége is szerepel. Az Áldott Szűz Mária az 1991. március 18-i üzenetében ezért emlékeztet minden katolikust és nem-katolikust a Róma Püspökével való egyetértés és az együttműködés fontosságára: "Minden pap kegyelmet kapott Istentől arra, hogy cselekedjék és képviselje Fiamat. Így, imádkozom azokért, akik még nem vetették alá magukat alázatosan az Egyház helytartójának, hogy tegyék meg, és legyenek készségesek. Jézus hűséges, és igaz."(I.É.I. 1991. március 18.)
  Az Igaz élet Istenben üzenetek több helyen figyelmeztetnek arra, hogy az Egyház a pápa köré egyesüljön. Ez az írások egyik fő témája. (pl. I.É.I. 1987. december 12, 1988. május 5., 1988. május 16., 1988., 1988. június 3., 1988. június 4., 1988. június 21., 1988. november 8., 1988. december 3., 1989. február 9., 1993. március 17., stb.)
  A Vassulának adott üzenetek nemcsak Róma Püspökének szerepére emlékeztetnek, hanem más olyan igazságokra és hagyományokra is, melyeket nemcsak a nem-katolikus egyházak, hanem sok ma élő katolikus is elfelejtett. Ilyen legfontosabb elveszett értékek:
  - hit Krisztus jelenlétében az Eucharisztiában (pl. I.É.I. 1989. június 3, 1991. április 13.),
  - hit Krisztus Örök Eucharisztikus Áldozatában (pl. I.É.I. 1989. január 30., 1990. október 22., 1990. május 2., 1991. június 2., 1991. június 6., 1991. július 16., 1991. november 25., 1992. április 19., 1993. május 27., 1993. június 1., 1993. december 13., 1993. december 20., 1993. december 22., 1994. augusztus 23., 1994. október 14., 1994. október 24.),   - a gyakori szentgyónás értéke (pl. 1987. február 15., 1990. november 3., 1991. március 20.),
  - Szűz Mária tisztelete (pl. 1987. december 12., 1987. december 22.), valamint a szentek tisztelete (pl. 1987. szeptember 27.),
  - Istent és szenteket ábrázoló képek és szobrok használatának hatékonysága (pl. 1987. október 26., 1988. augusztus 6.).
  Vassulát az általa kapott üzenetek arra bátorítját, hogy ne csak néhány értékes imát és hódolatot fogadjon el, hanem valamennyi katolikus Egyházra bízott hittételt is, beleértve a pápa elsőségét.
Jézus azonban nem kötelezi Vassulát arra, hogy szakítson az ortodox liturgiával és imákkal. Éppen ellenkezőleg, arra kéri, hogy a többi kereszténnyel is ismertesse meg az ortodox egyház legértékesebb dolgait. Arra kéri például Vassuslát, hogy tanítsa meg a nem-ortodoxokkal is az ortodox Rózsafűzért, "Jézus imáját": "Minden nap kérjetek: ‚Urunk, Jézus Krisztus, Isten Fia könyörülj rajtam, bűnösön!' Leányom, tanítsd meg bátyáidat erre az imádságra!"(I.É.I. 1990. január 18.)
  Tehát az Igaz élet Istenben által hirdetett egység arról szól, hogy a Szentlélek valamennyi sugallatát értékeljük az egyházakban és hogy ezeket az értékeket osszuk meg egymással, egymás gyarapítására.
Ez az egység-koncepció megegyezik a II. Vatikáni Zsinat egység-koncepciójával. Az ökumenizmusról szóló zsinati dekrétum (Unitatis redintegratio 16) kimondja, hogy az Egyház egysége nem követeli meg a liturgiák, imák, szokások és ruhák különbözőségéről való lemondást. "A Szent Zsinat minden kétség eloszlatására kinyilvánítja, hogy a Kelet Egyházainak - nem feledve az egész Egyházra kötelező egységet - joguk van a saját egyházfegyelmük szerinti kormányzathoz, hiszen ez felel meg jobban híveik adottságainak, és ez szolgálja alkalmasabban a lelkek javát." (Unitatis redintegratio 16).
  A Zsinat hangsúlyozza továbbá, hogy a Szentlélek által támasztott bizonyos különbözőségek gazdagítják az Egyházat: "Az Egyház egységének a legkevésbé sem árt, sőt nagyobb dicsőségére válik, és nem csekély mértékben segíti küldetésének teljesítésében az erkölcsök és szokások bizonyos különbsége." (Unitatis redintegartio 16.)

Sohase utasítsuk el az igazságot, fogadjuk el teljes mértékben!

  Míg a Zsinat valamennyi keresztény egyháznak, valamint a Szentlélek bennük megnyilvánuló munkálkodásainak tiszteletére szólít fel, nem hagyja figyelmen kívül azokat a különbségeket sem, melyek megosztják e közösségeket. Mindenek előtt a kinyilatkoztatott igazság eltérő értelmezéséről van szó. A protestáns egyházakra vonatkozóan az Unitatis redintegratio okmány az alábbiakat jelenti ki:
"Tudjuk, hogy nem jelentéktelen dolgokban térnek el a katolikus Egyháznak még attól a tanításától is, amely Isten megtestesült Igéjéről, Krisztusról, valamint a megváltás művéről, ennek következtében az Egyház misztériumáról és szolgálatáról, továbbá Máriának az üdvösség művében betöltött szerepéről szól." (Unitatis redintegratio 20.)
Nem egyesíthető az Egyház, ha eltávolítják Krisztus Igazságától, éppen ellenkezőleg, csak ha közelebb viszik hozzá. A hit körében nem lehet engedményeket tenni, hanem azt szeretni és keresni kell, ahogy a Zsinat is erre emlékeztet:
"Ezenfelül az ökumenikus dialógusban az Egyház tanításához ragaszkodó katolikus teológusoknak, amikor elkülönült testvéreikkel vizsgálják Isten misztériumait, igazságszererettel, szeretettel és alázattal kell eljárniuk." (Unitatis redintegraito 11.)
  Az Egyház egysége tehát az Isten által adott teljes igazság elfogadásán alapszik. Ez a Zsinat tézise, de az Igaz élet Istenben üzenetnek is tézise, mely sürgős kérésnek is tekinthető a hívek felé, hogy kövessék az igazságot, egy felhívásnak, mely mind a nem-katolikusokhoz, mint a mai katolikusokhoz szól: "Mindhalálig védelmezd az igazságot!" mondja Jézus nemcsak Vassulának de minden tanítványának.(I.É.I. 1991. szeptember 23.)
  Ezekben az üzenetekben szó sincs hamis ökumenizmusról, mely úgy akarná egyesíteni a kersztényeket, hogy közben elvetné az igazság egy részét, csak azért, mert az valamely egyháznak nem tetszik; ilyen például Mária rendkívüli szerepe a megváltás művében, vagy a pápáé az Egyházban. A hamis ökumenizmust egy olyan abszurd helyzethez hasonlíthatjuk, amelynél a könyvtárak teljesen egyformák akarnak lenni egymással, és ezért az összes olyan nagy értékű könyveiket megsemmisítenék, melyektől a többi könyvtárat megfosztották, vagy ha a tűz miatt teljesen tönkrement és elszenesedett könyvekből küldenének példányokat, csak azért, hogy ezáltal a többi könyvtárat "gazdagítsák." A hamis ökumenizmus tehát olyan egységet sugall, mely az Egyház számára a lehető legkevésbé jó és legkevésbé értékes csere árán jönne létre, mint pl. a Szent Szűz tiszteletének megszűntetése árán. A hamis ökumenizmus kész feláldozni az igazságot, sőt még Isten parancsolatait is, csak azért, hogy az egyházak közötti különbségeket leküzdje. Ez megengedhetetlen! Nem adhatók át másoknak olyan hibák és torzítások, melyek emberi hitványság miatt keletkeztek évszázadok folyamán!
  E hamis ökumenizmusnak nyoma sem található Vassula írásaiban. Ezek a teljes igazság elfogadására szólítanak fel, melynek egyetlen része sem utasítható el! E hozzáállásra jó példa az alábbi komoly párbeszéd Jézus és Vassula között a protestánsokról, akik elutasítják a Szent Szűz méltóságát és a pápa szolgálatát.
Vassula: "Istenem! A protestánsok meg fognak ütközni ezen!"
Jézus válasza: "Vassula, évekig vártam, hogy megváltozzanak. Most hagyd, hogy szabadon leírjam kívánságaimat (…) Figyelj rám. Miért csak akkor hallanak meg, ha kedvező számukra, amit mondok és miért fogják be a fülüket, amikor nem tetszik? (….) Azért jöttem, hogy egyesítselek benneteket. Vajon tanítványaim közül visszautasítaná egy is elhívásomat?"
"Nem, nem Uram, ha őszinték."
"Ebben a megállapításban rejlik a lényeg: ‚ha őszinték', akkor meghallgatnak. Azért jövök, hogy felragyogjak felettetek, hogy megvilágosítsalak és így egyesíthesselek benneteket. Nagy szomorúságomra azonban lesznek olyanok, akik jobban szeretik a sötétséget a világosságnál, mert cselekedeteik gonoszak. Azért fognak fényemtől tartózkodni, mert félnek, hogy kiderülhetnek tetteik. Akik azonban hűségesek hozzám, őszintén elfogadják műveimet és követnek engem. Világosságomban lesznek, és félelem nélkül cselekszenek, mert be akarják bizonyítani, hogy amit tesznek, azt bennem, Istenükben teszik. Egykor azt mondtam, ha befogadjátok az Igét, akkor valóban tanítványaim lesztek. Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket. És most ezt mondom nektek: ha hitelt adtok mai szavamnak, valóban az én tanítványaim lesztek. Az Igazságban őszinteséget fogtok tanulni, és az Igazság szabaddá tesz." (1987. ecember 23.)
  Ez a párbeszéd nyilvánvalóvá teszi, hogy nem teremthető meg az Egyház egysége sem az igazság elvetése, sem pedig a "diplomácia" útján, mely kikerüli a különbségekről való párbeszédet. Egység csak az Evangélium valamennyi igazságával szemben tanúsított őszinte nyitottság alapján jöhet létre. Az Egyház teljes egysége érdekében a teljes igazságot kell elfogadni, tehát nem csak Krisztus, a mi Megváltónk Szentháromságát, hanem Valós Jelenlétét is az Eucharisztiában, azaz Örök Áldozatát is; Isten a Szent Szűzre bízott rendkívüli szerepét; a pápa primátusát és tévedhetetlenségét; a gyakori személyes gyónást, stb.
  Az Egyház egysége tehát megkívánja, hogy mindenki fogadja el a teljes igazságot: mindenképpen árulás, ha azt valaki visszautasítja, akár katolikus, akár nem-katolikus. A tévedéseket, a racionalizmust és az erkölcsi relativizmust egyforma mértékkel kell visszautasítania minden hívőnek Krisztusban.

Fogadjuk el Krisztus Valóságos Jelenlétét az Eucharisztiában!

  A Zsinat azt tanítja, hogy az ökumenikus erőfeszítéseknek tökéletes eucharisztikus közösségben kell kiteljesednie. "Ennek eredményeképpen, fokozatosan legyőzve a tökéletes egyházi közösség akadályait, a keresztények összegyűlnek az egy Eucharisztia ünneplésében, s az egy és egyetlen Egyház egységébe…" (Unitatis redintegratio 4.)
Sajnos jelenleg bizonyos akadályok még útját állják annak, hogy a tökéletes egyházi közösség az egy Eucharisztia asztala körül gyűlhessen össze. Ezek között szerepel az a téves tan is, mely tagadja Jézus Kriszts Valós Jelenlétét az Eucharisztiában, és elveti Örök Áldozatát. Ezeket az akadályokat le kell küzdeni ima és ökumenikus párbeszéd újtán.
  A Vassula által közvetített üzenetek is az Eucharisztia fontosságát bizonyítják. Az egység megteremtésének legfontosabb feltétele az Ő Valós Jelenlétének elfogadása az Eucharisztiában, Jézusé, aki mindnyájunkat maga köré akar gyűjteni. (I.É.I. 1989. június 3.; vö. 1991. április 13.; 1991. október 14.)

Higgyetek az Euchariszttikus Áldozatban!

  Egy másik igazság, melyet minden kereszténynek el kell fogadnia, az Krisztus Kálvárián hozott egyedülálló áldozatának megjelenítése. Ezt az igazságot, melyet mindig is tanított a katolikus Egyház, sajnos nem csak nem-katolikus egyházak, hanem egyes katolikus teológusok is tagadják.
Ezért emlékeztet minket Jézus 1991. november 25-i üzenetében a következőkre: "Egyházam nagysága fölülmúlt mindent, és minden földi teremtményt, mert az Oltáriszentség volt Egyházam élete. Ha Egyházam ma elvesztette ragyogását, az azért van, mert sok egyházam megszüntette Örök Áldozatomat."
  Az Egyház teljes egysége azon a napon válik lehetővé, amikor minden ember Jézus köré fog gyűlni, aki valóban jelen van az Eucharisztiában, és amikor minden ember hinni fog az Ő egyedülálló üdvözítő áldozatában: "Egyetlen nyelvet beszélnek majd a nemzetek, és egyetlen Tabernákulum körül fognak engem imádni, az Áldozati Bárány és az Örök Áldozat Tabernákuluma körül, amelyet ellenségeim meg akarnak szűntetni és a vészthozó undoksággal akarják helyettesíteni." (I.É.I. 1991. május 2) (Dániel 11:31)
  Ez a vészthozó undokság kifejezetten a Sátán és olyan emberek műve, akik hagyják magukat általa vezetni. Ez az undokság többek között Krisztus Eucharisztiában való valóságos jelenlétébe és az Ő Örök Áldozatába vetett hit hiányából származik, mely Örök Áldozat minden kor generációját üdvözíti. Undokság az is, hogy szívünk templomából hiányzik a lelki áldozat. Az Isten akaratával szembeni engedelmes gyermeki magatartást- mely pedig az összes lelki felajánlás legfontosabb elemét képezi - egyre inkább felváltja a lázadás, az engedetlenség és a hitetlenség. A lehető legvégzetesebb undokság azonban az, ha kiiktatjuk életünkből az Eucharisztiát és ha kialszik az áldozat az emberek szívében. "A vészthozó undokság a lázadás lelke azt állítja, hogy velem egyenrangú. A gonoszság lelke emelte magát trónra Szentélyemben és Örök Áldozatom helyébe lépett, istentelenné téve téged, nemzedék. A racionalizmus és a naturalizmus lelke vezetett sokakat istentagadásra. Ez az a lélek, amely elhiteti veletek, hogy önmagatokban elegek vagytok, és mindent végre tudtok hajtani saját igyekezetetek és saját erőlködéstek által. Ez a vészthozó undokság tett titeket kiszáradt, víztelen országgá, pusztasággá. Megszűntetted magadban Örök Áldozatomat, mert elvesztetted hitedet, nemzedék!" (I.É.I. 1991. június 6.)

Ismerjétek el Szűz Mária különleges szerepét a megváltás művében!

  Az igazsághoz való hűség - mely az egyház tökéletes egysége szempontjából oly nagyon fontos - megköveteli a Szent Szűz páratlan szerepének elismerését, melyet ő magától az Istentől kapott az üdvözítés történetében.
Az Unitatis redintegratio dekrétuma örömmel említi, hogy a keleti egyházak tisztelik a Szent Szűzet, hogy "szebbnél szebb himnuszokkal magasztalják" Őt (15.). A protestánsokról beszélve, a Zsinat kinyilvánítja, hogy a Szent Szűz megváltás művében betöltött szerepét illetően eltérés van köztük és a katolikus Egyház között (vö. Unitatis redintegratio 20.).
  Minden bizonnyal a szeretetben és igazságban való tökéletes egység megköveteli mindazon üdvözítő feladatok elismerését, melyeket Isten az Ő szeretetében Máriára bízott a megváltás művében, tovább megköveteli a Mária által kapott különleges kegyelmek elismerését is. A Szent Szűz tiszteletében is egyesülnie kell minden hívőnek.
Tiszteletének szükségessége erős hangsúlyt kap a Vassulának adott üzenetekben. Jézus ragaszkodik ehhez a tisztelethez: "Édesanyám Szeplőtelen Szíve egyesült az enyémmel. Mindegyikőtöktől azt kívánom, hogy úgy tisztelje az ő Szeplőtelen Szívét, ahogy megérdemli. Látod leányom, mennyire elborítják szívünket az emberek tövisei, akik csak hálátlanságot, szentségtörést és szeretetlenséget nyilvánítanak felénk - bűneik összességét. Vassula, én az Ige, szeretem és tisztelem őt, azt kívánom tőletek, hogy úgy közeledjetek Édesanyámhoz, és úgy tiszteljétek őt, ahogy én tisztelem. Azt kívánom, hogy minden térd meghajoljon az ő tiszteletére, azt kívánom, hogy imádkozzátok a Rózsafűzért, és köszöntsétek szent Édesanyátokat. Azt akarom, hogy tegyétek jóvá bűneiteket, kérjétek meg őt, hogy tanítson meg benneteket arra." (1988. január 25.)
  Jézus szereti és tiszteli édesanyját, és maga mutat példát minden hívő számára - és nemcsak katolikus hívők számára - miként kell szeretni és tisztelni őt. Az igazság nevében nem lehet annak a személynek a nagyszerűségét csorbítani, akire a Mennyei Atya a legkisebb habozás nélkül rábízta szeretett Fiát. Tudta, hogy Mária nem fog csalódást okozni Neki. És ez így is történt.

Maradjatok egységben a pápával!

  Az Igaz élet Istenben figyelmeztet, hogy az Egyház teljes egysége csak akkor valósítható meg, ha mindnyájan a pápa köré gyűlünk. Ez az igazság bátran ismétlődik Vassula írásainak számos pontján. Bátran, mert Róma püspökének primátusa és tévedhetetlensége a lehető legkisebb népszerűségnek örvendő igazságok közé tartoznak nem csupán ortodox és a protestáns, hanem újabban katolikus körökben is, sőt teológusok is vannak, akik vitatják ezeket.
Ezért mondja Jézus néhány üzenetében: "Tisztuljatok meg, tartsatok bűnbánatot, engedelmeskedjetek Egyházam helytartójának, II. János Pálnak, aki sohasem okoz nektek csalódást, akit azonban ti félreállítotok és semmibe vesztek. Ti, akik még mindig gúnyolódtok rajta, súlyosabban nyomasztjátok szívemet, mint valaha…." (I.É.I. 1989. június 1.) "Azért jövök, hogy emlékeztesselek arra, hogy Én, az Úr kinek adtam a hatalmat és a mennyország kulcsait." (I.É.I. 1988. május 23.; vö 1988. máricus 19.; 1989. február 9.)

Tisztuljatok meg gyakran a bűnbánat szentségében

  A Zsinat rámutat, hogy az Egyházban történt szakadásokra gyakran a mindkét fél részéről elkövetett emberi tévedések miatt került sor. (Unitatis redintegratio 3.) A szeretethiány és a büszkeség ma is megosztja az Egyházat, vagy legalábbis lassítja az egység folyamatát. Ezért minden keresztény legyen mindig a saját bűneinek tudatában, és ne mások bűneit nézze. Ezért is emlékeztet a Zsinat: "Az egység ellen elkövetett bűnökre is áll Szent János tanúsága: ‚Ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük Őt, és tanítása hiányzik belőlünk.' (1 Jn 1,10). Alázatosan kérünk tehát bocsánatot Istentől és különvált testvéreinktől is, miként mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." (Unitatis redintegratio 7.)
  Ebből következik, ha egyesíteni akarjuk az Egyházat, meg kell tisztítanunk magunkat őszinte bűnbánat és szentségi gyónás által. Sajnos a bűnbánat szentségét nemcsak a protestánsok, hanem sok katolikus sem fogadja el. Egyre kevesebben folyamodnak ehhez a szentséghez, mely által Jézus megszabadít bűneinktől, megtisztít és egyesít minket az Atyával és az Egyházzal. Csak a bűnbánat szentsége által lehet megvalósítani az Egyház egységét.
  A Vassula által közvetített üzenetek felhívják figyelmünket erre az oly annyira elfeledett és elhanyagolt szentségre, és a gyakori személyes gyónás szükségességére.
Ezt mondja Jézus: "Gyóntatókat adtam nektek, szeretteim. Amikor nekik gyóntok, nekem gyóntok - Én vagyok az, akinek gyóntok." (I.É.I. 1988. szeptember 29.)
"Legyetek állhatatosak a gyónásban, kisgyermekeim, hogy olyan gyakran fogadhassatok engem az Oltáriszentségben, amilyen gyakran csak tudtok! Böjtöljetek kenyéren és vízen hetente kétszer, hogy engesztelést nyújtsatok és áldozatot hozzatok!" (I.É.I. 1991. augusztus 2.)
"Ha hozzám jöttök, előbb készüljetek fel arra, hogy fogadjatok engem. Vizsgáljátok meg magatokat, legyetek összeszedettek. Adjatok nekem tökéletes tiszteletet azáltal, hogy bűnbánatot tartotok és gyakran gyóntok." (I.É.I. 1988. szeptember 29.)
"Jaj annak, aki azzal bánt meg, hogy visszautasítja a gyónást és a feloldozást és bűnösen fogadja Fiamat! Bánjátok meg bűneiteket! Tartsatok bűnbánatot!" (I.É.I. 1991. március 20.)

Őszinte párbeszéd

  A II. Vatikáni Zsinat és az Igaz élet Istenben szerint az Egyház egysége csak az ember szívének megváltoztatásával érhető el, ha az ember valóban elkezd őszintén szeretni. A hiteles egység másik követelménye az igazsághoz való abszolút hűség, a már nem népszerűekhez is. Egységre akkor tehetünk szert, ha az Isten, az ember és az igazság szeretetének ösvényét követjük.
  Ez a szeretet nem nélkülözhető az ökumenikus párbeszéd folytatásánál, melyre a II. Vatikáni Zsinat szerint az egység megteremtése érdekében nagyon nagy szükség van. A megtérés, a szeretet, alázat, kölcsönös tisztelet és a közösségi ima mellett ez a párbeszéd tekinthető legfontosabb eszköznek az egység felé. A párbeszéd célja egymás jobb megismerése és újra felfedezése annak, amit Krisztus az Ő Egyházának át akart adni. (vö. Unitatis redintegratio 4.)
  Ez a párbeszéd az egység felé vezet, de csak akkor, ha az egység utáni vágy őszinte, mélyreható, egyre lelkesebb, és hitelesebb. Ellenkező esetben végeláthatatlan beszédbe, polémiába, vitába vagy udvarias társalgásba torkollik értelmes eredmények nélkül. Az ilyen gyümölcstelen dialógusok ellen figyelmeztetnek a Vassula által kapott üzenetek. Jézus: "Belefáradtam fennkölt stílusuk hallgatásába. Lehet, hogy számukra megfelelő és választékos, de számomra csak olyan, mint a gongütés, mert kong az ürességtől. Először azért szóltam, hogy gondjukat viseljem, majd könyörületből, de a mai napig sem halkította le egyikük sem a hangját azért, hogy az enyémet meghallja. Jaj nektek, akik azt mondjátok, hogy engem szolgáltok, és közben megakadályozzátok, hogy országom egységre jusson, és megszilárduljon!" (I.É.I. 1992. december 21.) "Menj el minden nemzethez, és mondd meg azoknak, akik beszélnek ugyan az egységről, de folytonosan mást gondolnak, és továbbra is másképpen élnek, hogy megosztottságuk elválasztotta Szívemet az övéktől." (1991. október 7.)

Húsvét közös dátuma

  Különböző okok miatt sajnos nem vált még lehetővé, hogy az összes keresztény együtt ünnepelhesse az Eucharisztiát. Ezért is tanácsolja a Zsinat, hogy minden lehetséges formában váljunk eggyé: cselekedetekben és főleg közös imában. Ha ugyanaznap ünnepelnénk Krisztus halálának és feltámadásának misztériumát, az fontos jel lenne az egység megteremtése terén. Sajnos a katolikusok és az ortodoxok a mai napig sem állapodtak meg még húsvét közös dátumában.
  A Zsinat kifejezett óhaja Húsvét Misztériumának egységben való ünneplése. Az Orientalium Ecclesiarum így nyilatkozik ezen óhajról: "Amíg a keresztények valamennyien meg nem tudnak egyezni a húsvét óhajtott, egységes dátumában, addig az egy vidéken vagy egy nemzetben élő keresztények egységének ápolása végett a pátriárkákra vagy a hely legfőbb egyházi hatóságaira tartozik, hogy egymással egyetértésben és az érdekeltekkel tárgyalva, megállapodjanak húsvét ünnepének ugyanazon a vasárnapon való megülésében. " (2.).
  Az Igaz élet Istenben üzenetek is nagyon fontos ügynek tekintik, hogy az ortodoxok és a katolikusok állapodjanak meg a húsvét közös dátumában. Jézus ezzel kapcsolatos panasza: "Testvéreim, vajon el kell viselnem még egy évszakon át azt a fájdalmat, amit évek óta viselek? Vagy most pihenést nyújtotok nekem? Innom kell-e még egy évszakon át megosztottságotok kelyhét? Vagy megpihentetitek Testemet, és kedvemért egyesítitek Húsvét ünnepének dátumát? Ha megegyeztek Húsvét közös dátumában, enyhülést hoztok fájdalmamra, Testvér. Örvendezni fogtok bennem, és én tibennetek. Sokaknak visszaadom a látást." (I.É.I. 1991. október 14.)
  Húsvét dátumának egyesítése jóakaratot és őszinte óhajt fejezne ki az egység megvalósítása irányában, mivel nincsenek hitelvi okok, melyek akadályoznák Urunk halálának és feltámadásának egyazon napon történő megünneplését! Éppen ellenkezőleg, mivel nincsenek hitelvi okok, a dátum egyesítésének megvalósítása teológiai szempontból nagyon is egyszerű lenne, de ez sajnos, a mai napig még nem járt sikerrel! Valószínűleg ez az oka annak, amiért Jézus oly drámai hangon szól alábbi üzeneteiben:
"Atyám! Innom kell még egy évszakon át megosztottságuk kelyhét? Vagy végre egyesítik Húsvét ünnepét, és némi enyhülést hoznak fájdalmamra és szomorúságomra?" (I.É.I. 1991. október 25.)
"Mikor bocsátanak ki végre egyhangú határozatot arról, hogy mindnyájan ugyanazon a napon ünneplik a Húsvétot?" 1992. december 21.) "….imádkozz Húsvét dátumának egyesítéséért." (1993. április 8.)

Létre fog jönni az egység

  Bár a Zsinat tökéletesen tisztában van az ökumenizmussal kapcsolatos nehézségekkel, szilárdan hisz az Egyház jövőbeni egységében, mely a Szentháromság munkája nyomán fog megvalósulni. "Ennélfogva minden reményét Krisztusnak az Egyházért mondott imádságába, az Atyával irántunk való szeretetébe és a Szentlélek erejébe veti. " (Unitatis redintegratio 24.).
  Ryden asszony írásaiból is ugyanez a remény tűnik ki: törekednünk kell a mielőbbi egység megvalósítására megtérés, szeretet, alázat és ima által. Az egységet azonban végülis Krisztus és a Szentlélek fogja megvalósítani.
"Kedveseim, közel van már az a nap, amikor minden látomás beigazolódik. Hamarosan beteljesedik minden látomás, még a ti életetek folyamán. Ezért tehát nyissátok ki szíveteket és próbáljátok megérteni, hogy miért árad kegyelmem Lelke oly hűségesen erre a nemzedékre. Közeledik az a nap, amikor egyetlen pásztor alatt egy szent tabernákulum körül lesz eggyé ez a nemzedék." (I.É.I. 1989. júniu 18.) "Hadd mondjam el újból, hogy meg fogom dicsőíteni és egyesíteni fogom Testemet." (1987. október 18.). A három vasrúd látomása is bizonyítja, hogy az egységet az égi erők fogják megteremteni. Ezzel kapcsolatban ezeket mondja Jézus Vassulának:
"Rajzolj három vasrúdat és fejet is mindegyikre! Ezek a rúdak a római katolikusokat, a görögkeletieket és a protestánsokat jelképezik. Azt akarom, hogy hajoljanak meg és egyesüljenek! Ezek a vasrúdak azonban még nagyon merevek, és maguktól nem tudnak meghajolni. Ezért kell eljönnöm hozzájuk tűzemmel, hogy lángom erejétől meglágyuljanak, meghajoljanak, egyetlen erős vasrúddá váljanak, és az én dicsőségem fogja betölteni az egész Földet!" (I.É.I. 1989. október 26.). "Végül így fog Szentlelkem egyesíteni mindegyikőtöket. Mindenki el fogja hinni, hogy az Atya küldött engem. Mindenki fel fog ismerni engem, mint Áldozati Bárányt." (1993. május 30.)

III. KÖVETKEZTETÉSEK

  A II. Vatikáni Zsinat okmányainak és Vassula Ryden írásainak elemzéséből az alábbi következtetés vonható le: a kettő tökéletes összhangban van egymással az egységre vonatkozó tanítás terén. A stílus- és gondolatbeli eltérések kizárják azt a feltevést, hogy Vassula felhasználta volna a II. Vatikáni Zsinat okmányait. A kettő közötti egybehangzóság ezért azzal magyarázható, hogy eredetüket illetően ugyanaz a Személy gyakorolt befolyást a Zsinat atyáira és Vassula Rydenre. Úgy is mondhatnánk, hogy a zsinati okmányoknak és Vassula írásainak egy és ugyanaz a Szerzője.
  Ryden asszony írásaiban az Egyház egységére vonatkozó tanítás megegyezik a II. Vatikáni Zsinat tanításával. Ez az egybehangzóság azt bizonyítja, hogy akik Vassulát "összkeresztényi" egység tanításával vádolják, azok egyáltalán nem ismerik írásait!
  A Ryden asszony tanítása elleni vádaknak erkölcsi vonatkozása is van. Aki azzal vádolja, hogy az Egyház tanításával ellentétes tanítást hirdet, az hazudik és hamis vádat terjeszt! Ebből következik, hogy aki hű akar maradni Krisztushoz, annak igazságot kell szolgáltatnia és helyre kell hoznia azt a rosszat, amit nemcsak Vassula ellen, hanem az egységért kifejtett munka ellen is elkövetnek, mely egységre pedig annyira vágyik Jézus és a II. Vatikáni Zsinat is.
"Ez a szentséges Zsinat nagyon óhajtja, hogy a katolikus Egyház gyermekeinek kezdeményezései kapcsolódjanak egybe különvált testvéreink kezdeményezéseivel, anélkül, hogy bármi akadályt gördítenének a Gondviselés útjába, vagy elébe vágnának a Szentlélek jövendő ösztönzéseinek." (Unitatis redintegraito 24.). A Tanács ezen óhaja egyúttal figyelmeztetésként is hangzik azok felé, akik meggondolatlanságuk és elhamarkodott buzgóságuk miatt ártanak az egység érdekében elért eredményeknek. (vö. Unitatis redintegratio 24.)



A fenti cikk szerzője, Dr. Michael Kaszowski atya a louvain-i Katolikus Egyetemen doktorált, és 20 éve dogmatikus teológiát tanít Lengyelországban, a katowicei Érsekség Papnevelő Intézetében. Számos pasztorációs könyvet írt, köztük a gyermekek és a fiatalok hitének elmélyítéséről. Az Igaz élet Istenben lengyelországi kiadójaként nagyon alaposan ismeri az üzeneteket. Elkötelezett ortodox teológusként állhatatosan kitart amellett, hogy semmiféle hiba nem fedezhető fel Vassula írásaiban. E következtetését két lengyel kiadvány előszavában Vassula védelméül nyilvánította ki. A magánkinyilatkoztatásról írt cikke az Igaz élet Istenben eredeti kézírásos kiadásának 8. kötetében jelent meg.