Vassula Ryden védelméül

1. Az Úr többször is figyelmeztette Vassulát, hogy sok becsmérlője lesz katolikus, de főleg ortodox körökből.

2. Gobbi atya, a "Papok Máriás Mozgalmának" alapítója és vezetője az "egyházi szabadkőművességet" a Jelenések Könyvében említett "tengerből felszálló fenevaddal" azonosítja, mely nemcsak a szociális kommunikációs eszközökbe, hanem még a Vatikánba is behatol.

3. XXIII. János és VI. Pál az Egyházon belül észlelhető "Sátán füstjéről" beszéltek, mely a II. Vatikáni Zsinatba is beszivárgott.

4. "A Nyilatkozat" nem jelent "tiltást", csak "figyelmeztetést" vagy "gondos körültekintést" annak érdekében, hogy ne vigyenek tévútra hibás értelmezések.

5. A Szentatya, II. János Pál több alkalommal is megáldotta és bátorította Vassula tevékenységét, és ugyanezt tette Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa is.

6. Olyan nagyszerű katolikus teológusok, mint René Laurentin, Fernando Umana, Michael O'Caroll atya stb., stb. tanulmányozták és elemezték behatóan Vassula írásait, akik dicsérték és ajánlották őket a híveknek. Ha bármilyen hibát találtak volna az írásokban, figyelmeztettek volna ezekre és nem kockáztatták volna, hogy ne publikálják őket.

7. Vassulának van lelki vezetője, egy erényes és bölcs ír pap személyében, aki elkíséri útjaira a Szentszék jóváhagyásával.

8. A "L'Osservatore Romano" cikkét nem írta alá Ratzinger bíboros. Csak mint egy a sok közül jelent meg az említett Kongregáció egyik tagjának tollából, és ez a tag nem maga a Kongregáció. Mint ilyen, a cikk nem "dokument" értékű, csupán egy hír a sok közül, vagy csak a Kongregáció egyik tagjának magánvéleménye. Tehát semmiképpen sem hivatalos.

9. Nem először fordult elő, hogy a fent említett újság, a "L'Osservatore Romano" olyasvalamit közölt, melyhez nemcsak hogy nem adta engedélyét a Szentatya, hanem az egyenesen a gondolkodásmódjával ellentétbe állt.

10. Tudnunk kell a "sorok között olvasni", és nem szabad a tévedésnek kitett emberi véleményen túlságosan megütköznünk. Nem szabad továbbá olyan "végérvényesen" elhinnünk, hogy egy újság véleménye, mégha az vallásos jellegű is, szinte hitigasságot testesít meg. Következésképpen ne higgyük vakon el azt, amit mondanak nekünk. Meg kell tanulnunk "helyesen megkülönböztetni", a Szentlélek megvilágosítását kérve!

11. Az alábbiakban megkíséreljük objektíven megvizsgálni a fenti cikkben közölteket. A tisztaság kedvéért, az egyes bekezdéseket vagy abban foglalt gondolatokat külön-külön elemezzük.

12. A második bekezdés megállapítja: "A kérdés nyugodt és figyelmes megvizsgálása…." A megvizsgálás sem nem nyugodt, sem nem figyelmes, hanem elkapkodott és felületes.

13. A harmadik bekezdés megállapítja: "..több dogmatikus hibát fontos kiemelni …" Melyek azok a dogmatikus hibák? Ha azok olyan fontosak, a cikknek meg kellett volna őket nevezni és meg kellett volna őket cáfolni. De említésen kívül nem került sor ezeknek sem konkrét megnevezésére, sem felsorolására.

14. Negyedik bekezdés: "….félreérthető nyelvet használ, amikor a Szentháromság Személyeiről beszél, összekeveri az Isteni Személyek személyneveit és funkcióit." Nincs összekeverésről szó, mivel az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy és ugyanaz az Isten. Vassula az Atyát "Abbának" (Apuka, kedves Apám) tekinti, ahogy maga Jézus is így tanított minket, amikor Atyjával beszélt, mellyel meg is botránkoztatta kora farizeusait. Vassula ugyanilyen hangnemben beszél az Örök Atyával, Aki huzamos ideig tanította őt arra, miként imádkozza a "Miatyánk" imát. A "Fiút" Istenként és bátyjaként kezeli, megbízva Benne, mint barátjában. A Szentlélek pedig számára a kettejük közötti Szeretet és gondolataik sugalmazója.
  Nos, ha valaki firtató szemekkel hibák után kutat, a Szentatya írásában is fog sok hibát találni. Sőt, ha rosszhiszeműen jár el, még a Szentírásban is találhat hibát. Például, ha felületesen, jelentéktelenként olvassuk Urunk kijelentését: "Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a földre", úgy is értelmezhetnénk, mint aki a piromániást dicsérné. Vagy amikor azt mondja: "Azért jöttem, hogy elválasszam az anyóst a menyétől" ez akár szentségtörő és izléstelen tréfának is beillhetne.
  A negyedik bekezdés így folytatja: "Millenárius világvégét váró stílusban megjósolja, hogy Isten egy végső dicsőséges beavatkozásra készül, mely még Krisztus pontosan körülírt eljövetele előtt békét és egyetemes jólétet hoz a földre." A "világvégét váró stílus" ezoterikus és okkult kicsengésű. És az ilyen kifejezés, ha helytelenül és torzítva használják, valóban elutasítást idéz elő és tévhitre vall. Vassula nem úgy beszél a "milleniumról" (Krisztus eljövendő ezeréves uralmáról), mint ahogy azt a "figyelmesen és nyugodtan" olvasó megpróbálja közölni velünk. Krisztus dicsőséges és fenséges eljövetele a Szentírásban is benne foglalt kifejezés, melyet számos egyházdoktor is a lehető leggondosabban tanulmányozott.
  Ugyanez a bekezdés így folytatja:"…egy olyan Egyház közelgő elérkezését jósolja, amely valamiféle összkeresztényi közösség lenne, és ez ellentétben áll a katolikus doktrinával." Vassula sohasem beszél írásaiban összkeresztényi Egyházról! Ez szörnyű értelmezése Krisztus "egyetlen Egyház" vagy az "egy nyáj és egy Pásztor" megvalósítására irányuló vágyának. Vassula az Úr kívánságának megfelelően ez utóbbiakról beszél, és nem egy egyházakból álló keverékről, mint ahogy azt a cikk előadja. Következésképpen tehát a "L'Osservatore Romano" cikkének szerzője olyan dolgokat állít, melyekről Vassula nem beszélt, és írásait kiforgatva magyarázza.

15. "Az a tény, hogy az előbb említett tévedések Ryden későbbi írásaiban már nem fordulnak elő, azt jelzi, hogy ezek az állítólagos "égi üzenetek" csupán személyes meditációk eredménye." Ilyen tévedések Vassula egyetlen írásában sem fordulnak elő, pedig a szóban forgó kritikus mindenáron ilyen hibákra szeretne rábukkanni.
"Sőt rendszeresen él a katolikus Egyház szentségeivel, annak ellenére, hogy görögkeleti ortodox…" Mi köze ehhez annak, hogy ő görögkeleti ortodoxnak született? A görögkeleti Egyház Szentségei a katolikus Egyház számára nem érvényesek és nincsenek elismerve?
A cikk megállapítja továbbá: "Úgy tűnik, minden egyházi hatáskör és minden kánoni norma fölé helyezi magát…". Az ilyen kifejezést egyenesen már farizeusi rágalomnak neveznek, kiforgatott értelmezésnek, mely szinte már nevetséges.
  A szöveg így folytatja: "…és gyakorlatilag ökumenikus zűrzavart kelt, amely sok hatóságot, lelkészt és hívet irritál saját Egyházán belül, mivel kívül helyezi magát Egyháza fegyelmén." Logikus, hogy Vassula bosszantja az ortodox klérus néhány tagját, mivel "nyilt sebekre tapint", mert Urunk arról beszél nekik, hogy engedelmeskedniük kell Péternek, aki a pápa, és az ilyen Péter ma II. János Pál. Urunk megmondta Vassulának, hogy súlyos nehézségekkel fog szembesülni, mégpedig az ortodox egyházi hatóságok részéről, mivel nem akarnak engedelmeskedni a pápának, mint legfőbb főpapnak.

16. A hatodik bekezdés ezt mondja: "Tekintettel Vassula Ryden tevékenységének negatív hatására, - néhány pozitív szempont ellenére a Kongregáció a Püspökök közbelépését kéri…" Ez kérés vagy petíció, és nem egy rendelkezés vagy parancs.
  Majd így folytatja: "…hogy a hívek megfelelően legyenek informálva…". Igen, informálni, magyarázni kell, csak hogy ne pont az ő félremagyarázásuk okozzon tévedést, mint ahogy az valamennyi magánkinyilatkoztatással és az Egyház különböző mozgalmaival is történik (Pl. Karizmatikus Megújulás, a Schönstadti Mozgalom, a Cevex, stb.)! Ami pedig a "megfelelően" szót illeti, az körültekintő, intelligens és érett hozzáállást jelent.
  Az író további szavai: "…és ne nyíljon lehetőség arra, hogy egyházközségükben elterjeszthesse gondolatait." Ez pedig az ő félreértelmezett gondolataiknak terjesztésére utal, mint ahogy az bármely mozgalom vagy magánkinyilatkoztatás esetén is így történik.

17. "Végezetül a Kongregáció arra kér minden hívet, hogy ne tekintse természetfölöttinek Vassula Ryden asszony írásait és beszédeit…". És ha azok természetfölöttiek, ahogy mi hisszük? Milyen jog alapján bátorkodnak dogmatizálni olyasvalamit, amely még tanulmányozás alatt áll és melyet a katolikus Egyház oly nagyszerű és komoly teológusai is tiszteletben tartanak és elmélkednek rajta, mint Ratzinger Bíboros, a Hittani Kongregáció Prefektusa és maga II. János Pál pápa Őszentsége is?

18. A cikk kijelenti továbbá: "…és őrizze meg a hit tisztaságát, melyet az Úr az Egyházra bízott". Ezzel mindnyájan egyetértünk.

A levonható következtetések nyilvánvalóak. Az írások olvasása nincs megtiltva, azonban kellő gondossággal kell őket olvasnunk, előtte segítségül hívva a Szentlelket, hogy világosítsa meg tudatunkat és arra bátorítson minket, hogy mindig Isten Akaratát keressük.

Miguel Contardo Atya
Jesuit
Chile
1996. január