A NAGY HITEHAGYÁS

a Vassulával 1991-ben készült kanadai TV interjú alapján

Riporter: Kedves barátaim, Isten hozta önöket! Vendégünk  Vassula Ryden, korunk ismert misztikusa, aki 44 éves koráig nagyon távol élt vallásától, bár részesült a szent keresztségben a görögkeleti liturgia szerint. Isten  1985-ben szólította meg őt. Akkor teljes szívvel visszatért az Úrhoz, és egész életét átadta Neki. Néhány évi fölkészítés után Jézus azzal a küldetéssel bízta meg, hogy országról országra terjessze az Úr üzenetét.

Vassula: Jó napot kívánok!

R: Az Úr fontos üzenetet bízott önre az emberek nagy hitehagyásával kapcsolatban. Jézus azt mondta önnek, hogy napjainkban súlyos aposztázián esik át a katolikus, a görögkeleti és a protestáns egyház, vagyis napjainkban éljük át az egyházak hitehagyását. Mit akar ezzel mondani az Úr?

V: Az aposztázia a hit elvesztését jelenti. Már nincs hitünk. Dániel próféta megjövendölte ezt és Szent Pál is, sőt a Biblia más prófétái is. Jézus Dániel prófétáról beszélt nekem, és megmutatta az erről szóló részt Szent Pálnál is. Fölolvasom önöknek, mert nagyon érdekes, amit Dániel mond (11,31):  „Megjelennek (a király) hadai: meggyalázzák a szentséges várat, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és fölállítják a vészthozó undokságot.”

R: Ez Dániel könyve.

V: Igen, ezt Dániel mondja, majd Jézus is megjövendöli Máté szavaival (Mt 24): „Sokan el is tántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölni fogják egymást. Számos hamis próféta támad, és sokat tévedésbe ejtenek. A gonoszság elhatalmasodásával sok szívben kihűl a szeretet, .... Amikor majd látjátok a szent helyen a Dániel próféta által megjövendölt gyalázatos pusztulást – aki olvassa, értse meg! – akkor aki Judeában van, fusson a hegyekbe. Aki a háztetőn van, le ne jöjjön, hogy kivigye holmiját a házból, és aki a mezőn, vissza ne térjen, hogy elvigye köpenyét. Jaj a várandós és a szoptatós asszonyoknak azokban a napokban! ... Akkor olyan nagy gyötrelem lesz, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig, és nem is lesz. Ha meg nem rövidülnének azok a napok, egyetlen ember sem menekülne meg. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.”

R: Kérem mondja meg nekünk, mert a bibliamagyarázók évszázadok óta kutatják, hogyan is értsük azt, hogy „meggyalázzák a szentséges várat”...

V: Jézus úgy érti ezt, hogy mi magunk vagyunk a szentélyek, a városok, a Szentlélek szentélyei, mert bennünk lakik az Isten. A mindennapi áldozat Jézus keresztre feszítése, önmaga föláldozása, ami a szentmisében ismétlődik mindennap.

R: A mindennapi áldozat megszüntetése tehát a szentmise megszüntetése.

V: Úgy van, a szentmiséről van szó. A gyalázatos pusztulás pedig nem más, mint az emberben lévő lázadás. Tagadják az Oltáriszentséget, Jézus istenségét és a föltámadást. Sőt olyan emberek is vannak az Egyházban, akik már most sem hisznek ezekben az igazságokban, akik mindezt csak jelképnek tartják. Áthatja őket a racionalizmus, márpedig Jézus azt mondja, hogy a racionalizmus ateizmushoz vezet. Erről beszél, ez a teljes hitehagyás.

R: Ismerek olyan prédikátorokat itt Ottavában, akik bevallják, hogy nehezükre esik letérdelni a tabernákulum előtt.

V: Igen, erről szólnak a jövendölések. Ezt tartalmazza a Dániel könyvéből fölolvasott vers is. És még messzebb megyek ennek az igének a magyarázatában, miszerint Jézus azt mondta, hogy a racionalizmus ateizmushoz vezet, mert mindent racionalizálni akarunk, mindent meg akarunk magyarázni. Már nem hiszünk a csodákban, a természetfölöttit nem tartjuk természetfölöttinek. Mindent meg akarunk magyarázni. És ez a lázadás lelke. Szent Pál írja a 2. Tesszaloniki levél 2. fejezetében, hogy Urunk Jézus Krisztus eljövetele előtt két jel lesz, az elpártolás (a hitehagyás), és nyilvánvalóvá lesz  a bűn embere (a lázadó). A mai ember valóban minden fölé akar emelkedni. Más szóval itt van már közöttünk a lázadó erő, az ateizmus, a szekták, amelyek visszautasítják Istent mint a keresztre feszített, a föltámadott és a megdicsőült Krisztust.

A ‘szentséges vár’ mi vagyunk, a ‘mindennapos áldozat’ megszüntetése  pedig a szentmise visszautasítása.

R: Az elmúlt alkalommal egy olyan fölmérésről beszéltünk, amelyben francia papokat kérdeztek meg, hiszik-e, hogy Jézus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben? A papok 23 %-a már egyáltalán  nem hisz abban, hogy Jézus jelen van a Szent Kenyérben. A papok 23%-a nem hiszi ezt Franciaországban!!!

Erről beszélhetett az Úr. Ez a hitehagyás.

V: Ez az, mert ezáltal a hívők egy része is eltávolodik.

R: Nálunk manapság már szinte senki sem jár gyónni, ritka kivétellel találkozunk csak. Általában nem járulnak a bűnbocsánat szentségéhez az emberek. Nálunk már szinte senki sem jár gyónni. Ennek ellenére vasárnap szinte mindenki áldozik.

V: Ez borzalmas. Mert annak, aki súlyos bűn állapotában szentgyónás nélkül járul a szentáldozáshoz, maga a Mennyei Atya küldi ezt az  üzenetet:  „Utálatos dolog előttem, ha valaki súlyos bűn állapotában veszi magához Fiam Testét és Vérét”. Ez utálatos Isten szemében.

R: Az Egyház mindig azt tanította, hogy a szentáldozáshoz a kegyelem állapotában kell járulni, és most mégis halálos bűnökkel megterhelve megyünk ... nem is tudjuk, milyen súlyosan bántjuk  meg Istent.

V: Sok olyan ember van – bizonyosan találkozott már ön is ilyenekkel, én magam is ilyen voltam – akik azt mondják: nekem elég az, ha Istennek meggyónok, nem kell ahhoz közvetítő, így is meghallgat engem.

Ez igaz, Isten meghallgatja, de ő akarja, hogy menjünk el a gyóntatókhoz is, mert a pap képviseli Istent, és gyónás után áldást kapunk tőle Jézus nevében – ez nagyon fontos. Ez az Úr akarata, és engedelmeskednünk kell Neki, nem szabad lázadni kérései ellen ...látja, már megint itt vagyunk a lázadás lelkénél.

R: Az Egyházban pusztító lázadás lelkénél...

V: Igen, lázadunk, semmibe vesszük a tíz parancsolatot, sőt épp az ellenkezőjét tesszük, és ez a lázadás lelke, amiről a próféták jövendöltek, és amiről Jézus azt mondja: Közvetlenül visszajövetelem előtt elterjed a világon a lázadás lelke. Visszajövetelem nagyon közel van, ezért üzenek küldöttek által, és ezért küldöm el Édesanyámat mindenhová, hogy megnyissa a Szentlélek számára az utat. Ahogyan egykor a Szűzanya utat nyitott a Messiásnak – hiszen ezért lett megteremtve – most újra eljött hozzánk, hogy előkészítse és egyengesse az Úr útját, a Szentlélek útját.

R: Az 1991-es üzenetekben Isten Édesanyja, a mi Szent Édesanyánk szól hozzánk. Azt olvassuk, hogy a Sátán olyan most, mint egy megvadult bika, a Szűzanya Szíve szenved attól, ami jönni fog. Beteg a Szíve attól, ami majd bekövetkezik.

V: Sőt később még ezt is mondja: „Az Atya  irgalomból nem mutatott meg nekem mindent.” Ehhez mit szól?

R: Nem mutatott meg mindent saját Édesanyjának!

V: Az Édesanyjának sem!

R: És mindannak az aposztázia miatt kell bekövetkeznie, ami szükségszerűen Isten ítéletét vonja maga után.

V: Igen, a pokol felé vezető úton nagyon sok olyan lélek van, akik azért buktak el, mert visszautasították Istent. A pokol azt is jelenti, hogy nem fogadjuk el Istent, visszautasítjuk őt. És ha ebben az állapotban halunk meg, akkor ilyenek maradunk. És ez iszonyú, mert nincs annál súlyosabb pillanat, mint amikor a lélek elutasítja Istent, és belezuhan a pokolba. Nem kér Istenből. Nem kell neki Isten!

R: Vassula! A Szent Szűz azt is megmagyarázta, miért jelenik meg annyi helyen az utóbbi időben. Ezt mondja:

„Bejárom az egész Földet, hogy jóságos lelkekre leljek, de nem találok elég nagylelkűséget, amit fölajánlhatok Jézusnak, ami lecsillapíthatná az Atya igazságosságát.

Roppant nagy engesztelést kell még nyújtani! Jézusnak jóságos lelkekre van szüksége, akik készek mások helyett vezekelni.”

R: Mit jelent ez, Vassula?

V: Először is azt jelenti, hogy ha nagylelkűek vagyunk, mindent fölajánlunk Istennek, egészen ráhagyatkozunk, neki adjuk lelkünket, önmagunkkal... mindent! Annak, akit nem szeretünk, nem szoktunk ajándékot adni. Meg kell ismernünk Istent az ima által, különben nem tudjuk megélni az első parancsolatot, nem tudjuk szeretni Istent. Márpedig ha nem szeretünk valakit, akkor nem lehet erőltetni, hogy adjuk át neki magunkat és az időnket, hogy áldozatokat hozzunk érte. Nem leszünk nagylelkűek. Ez így van!  Minél jobban szeretjük Istent, annál jobban szeretnénk mindent Neki adni. És Vele lenni az imádságban. De ehhez szeretni kell Istent. És ez is olyan ajándék, amit ő ad. Ezt mondja: „Kérjetek és kaptok” – és ezt ő maga AKARJA adni. Bízzunk benne! Ha nem szeretjük Istent eléggé, akkor kérni kell a szeretet kegyelmét, hogy tudjuk szeretni Őt. Hogy is mondjam: áldozatkész lélekké kell válnunk. Elfogad minket – persze a lélek képessége szerint; mert Isten nem kér olyat, amitől összeroppanunk, hanem elfogadja, amit a lélek nagylelkűen adni akar.

R: Öntől kérte az Úr, hogy váljon áldozattá?

V: Igen.

R: És mindenkitől kéri, hogy legyen az ő áldozata, vagy csak egyesektől?

V: Ez a lélektől függ. Ha talál egy olyan lelket, aki nyitott, aki adni akar, aki fölajánlja magát... De Ő marad a ‘boss’, a főnök, (mindketten nevetnek) Ő dönt.

R: A Szűzanya sok helyen megjelenik. Például Medjugorjéban, ahol azt kéri, hogy az emberek hetente kétszer böjtöljenek, szerdán és pénteken, és hogy szüntelenül imádkozzanak. Öntől is kérte az Úr, hogy böjtöljön szerdán és pénteken?

V: Igen. De eleinte nem ment. Tehát kezdetben csak péntekenként böjtöltem, de elég könnyűnek tűnt, úgyhogy egy hónappal később már szerdán is böjtöltem. Ezt akarta Isten. Ha azonban egészségi okokból nem ajánlatos kenyéren és vízen élnünk, úgy is böjtölhetünk, hogy nem esszük meg amihez kedvünk lenne. Nem-et mondunk saját magunknak. Ehhez akarat kell.

R: És nagylelkűség.

V: És nagylelkűség. Mert nem-et mondok saját magamnak, mert testi vágyamat az Úrnak ajándékozom.

R: Beszéltünk a hitehagyásról, és ön azt mondta, hogy az Oltáriszentség elutasítása is egyik jele a hitehagyásnak. A lázadás lelke, vagyis a lázadó ember válogat a parancsolatok között, és csak azt tartja meg, amelyiket kedve van megtartani, és ez is hitehagyás. A válogatás a parancsolatok között, egyiknek vagy másiknak visszautasítása: ez olyan aposztázia, ami elárasztja, megfertőzi a világot. Például a 6. parancsolat semmibevevése, amely a házasságtörést, a paráznaságot és a házasságon kívüli szexuális életet tiltja. Ez is komoly része az aposztáziának.

V: Igen, és az abortusz is az. Nagyon súlyos bűn.

R: Az abortusz gyilkosság.

V: Igen, gyilkosság. És tényleg nagyon súlyos bűn, bárcsak fölfognánk, hogy mit teszünk ezzel!

R: Ráadásul Kanadában az abortusz engedélyezett, semmilyen törvény sem akadályozza! Pedig ezzel Isten 5. parancsolata ellen vétünk.

V: Ez borzasztóan súlyos dolog, könyvemben 2-3 bekezdés kifejezetten az abortuszról szól, és nagyon komolyan mondom, hogy ez rendkívül súlyos dolog. Ez bűncselekmény.

R: Emlékszik Vassula, hogy mit mondott önnek az Úr az abortusszal kapcsolatban?

V: Azt mondta, hogy ha abortuszunk volt, és ebben a súlyos bűnben halunk meg, mert nem bántuk meg, elkárhozhatunk. Meg kell bánnunk bűnünket.

R: Bűnbánatot kell tartanunk. És ha valaki paráználkodik, vagy házasságtörést követ el, de megbánja, akkor mi történik?

V: Abban a pillanatban, amikor megbánja, Isten mindent elfelejt.

R: Teljesen elfelejti?

V: EL-FE-LEJ-TI.

R: Az Úr nem is fog emlékezni rá?

V: Csak akkor nem, ha szívből megbánjuk! Nem csak azért kell megbánnunk, mert félünk, vagy mert ennek ez a rendje, hanem meg kell fontolnunk, hogy mi a bűn, mert bűnt követtünk el. A bűnbánat azt jelenti, hogy azt mondom: „Uram, bocsáss meg!”, és minden el van felejtve. Minden. Így megmenekülünk.

R: Egy másik nagy bűn itt nyugaton a materializmus, és ez az Isten tizedik parancsolata elleni vétek. Azt kívánjuk, ami a felebarátunké. Sóvárgunk utána, birtokolni akarjuk. Egyre többet akarunk, és azt hisszük, hogy  boldogságunk az anyagi javaktól függ. Egy új autó, a vásárlás...

V: Ezek a mai bálványok.

R: Akkor ez még az első parancsolatot is megsérti?

V: Meg bizony. Bálványt csinálunk például a TV-ből. Három óra hosszat ülünk előtte, és hiábavalóságokat nézünk. Ahelyett, hogy az Oltáriszentség előtt töltenénk három órát imádásban, egy dobozt nézünk, amiből ráadásul semmi hasznunk sincs. Csak az időnket rabolja. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán ne nézzünk TV-t, de osszuk be az időnket. Jézus azt mondja: „Szánjatok egy kis időt rám is!” Megtehetjük! Végül is Ő teremtett minket. Hozzá tartozunk.

Jézus Sokat beszél ezen kívül a közömbösségről. Közömbössé váltak az emberek.

R: Ez mit jelent?

V: Azt jelenti, hogy már semmi sem érdekel minket. Alszunk. Az alvás állapotában vagyunk. Ez a közömbösség.

R: Könyvében ön az Antikrisztusról beszél, a sátáni lázadás szelleméről, ahogy az Írás mondja: a lázadó, a vészes pusztító betelepedett templomomba! Ezek azok az emberek, akik odaadták magukat a Sátánnak, akiknek a szíve a Sátáné, ő él bennük ott, ahol Isten szeretne lenni. Hiszen mi magunk vagyunk Isten városa, a Szentlélek temploma.

V: Megsemmisítették a mindennapi áldozatot, és mit adtak helyette? Azt, ami a Sátáné! Végül már a Sátán uralkodik rajtunk. Ő uralkodik, és mi lázadunk. Minden gyöngeségünket fölhasználja, hogy Istennel szembefordítson. Hogy mindazt megtegyük, ami nem kedves Isten előtt.

R: És ezért hagyunk föl az Oltáriszentség imádásával is, pedig az Isten iránti kötelességünk, de az életünk is. Legutóbb például azt láttam egy templomban (nem az én parókiámon), hogy az emberek még csak le sem térdeltek az átváltoztatásnál, mindnyájan állva maradtak, mintha manapság már nem lenne fontos az, hogy Jézust leborulva imádjuk.

V: Jézus valóban sokat beszélt az Oltáriszentséget megillető imádásról, arról, hogy mi már nem tudjuk, mit jelent az imádás. Az emberek túl sokat nézik a TV műsorokat, és azt mondják magukban: Isten követelőző, túl sokat akar tőlünk.

Nézzenek rám! Nekem fogalmam sem volt ezekről a dolgokról. Ellene voltam a gyónásnak. De Jézus lépésről lépésre vezetett. Amit ma kér tőlem, azt az elején még nem kérte; csak kis dolgokat kér a lélek képességei szerint....nem ragad meg és nem mondja, hogy „Ezt akarom!” Egyébként egyszer erre vonatkozóan mutatott egy példát. Kért tőlem valamit, és bár féltem, hogy nem jól csinálom, mégis megpróbáltam megtenni, mert Isten kedvében akartam járni. Én elégedetlen voltam magammal, ő viszont elégedettnek tűnt. Megkérdeztem, hogy miért elégedett velem? „Azért, mert megpróbáltad” – válaszolta. Ha próbálkozunk egy kicsit, ha őszinték vagyunk magunkhoz és Őhozzá, Ő elégedett. Mert ez megnyílás Isten felé. Nyitottá válunk, mert fejlődni, tanulni akarunk.

R: Jóakarattal...

V: Jóakarattal, igen. Isten minden alkalommal gratulál nekünk, ha egy lépéssel előbbre haladunk, és azt mondja: „Jöjj! Még egy lépést! Jöjj felém! Még...!”

R: Mi saját erőnkből nem vagyunk képesek megszentelődni. A Szentlélek az, aki szentté tesz minket. A Szentlélek csak azáltal tud egyre jobban birtokba venni bennünket, ha  AKARJUK, és tesszük a jót. Ő pedig egyre több erőt ad, hogy olyanok legyünk, mint Jézus.

V: Kezdetben csak apró lépéseket teszünk,  mint a kisgyermek, aki járni tanul. Az édesapja előtte áll, és bíztatja: „Bátorság! Még egy lépést, na még egyet, mindjárt ideérsz, látod?” És ez így folytatódik. Ha elkezdünk  járni, biztosabbak leszünk önmagunkban, és bátrabbak is. Isten felé is ugyanígy haladhatunk.

De meg kell tenni az első lépést ahhoz, hogy elinduljunk. Azt kell mondani: Igen! És ő tovább lendít minket, vagyis bíztat, bátorít arra, hogy a következő lépést is megtegyük. Azután még egyet. És a végén járni fogunk. Sőt, Jézus mellett tudunk haladni, Vele együtt fogunk járni.

R: Ön majdnem úgy beszél Jézusról, mint egy papáról.

V: De hát Ő olyan nekem, mint a papám! Ő mindenki számára Papa. Gyöngéd, közvetlen Apa, szeret minket.

R: Ő egy apa.

V: Ő az Apa.

R: Egészen közel van mindannyiunkhoz. Ő az Isten, aki végtelenül hatalmas, mégis Apánk akar lenni. Ön néha Papának is szólítja?

V: Van, amikor ez jön a számra, főleg amikor görögül beszélek. Egyszer például egy barátnőmmel beszélgettünk arról, hogyan kellene valamit elintézni, és akkor hirtelen azt mondtam: Tudod, Papa azt mondta, hogy így kellene...(nevetnek).

R: Hogyan mondja, amikor Papának hívja?

V: O bábász. Görögül: o bábász. Arámul: Báb ábbá. O bábász görögül.

R: És a mennyei Atya mit szól, ha így szólítja?

V: Tudja, először nagyon megijedtem, bocsánatot kértem: „Ne haragudj, hogy Papának szólítottalak” (nevet), de ő azt mondta: „Dehogyis! Olyan ez, mintha egy drágakövet nyújtanál át nekem!” Örül neki.

R: Ugyanezt a szót mondta Jézus a Getszemáni kertben, amikor vérrel verejtékezett és annyira szorongott mindattól, ami Rá várt: Júdás árulásától, Péter tagadásától, és az összes apostol, minden idők emberének bűneitől, és szívéből tört föl a kiáltás: ‘Apám, Apám!’

V: (elgondolkozva) Igen...És ha egyszer már hagytuk, hogy a Szentlélek elárasszon bennünket, ha már helyet adtunk Neki, akkor már szinte bennünk lélegzik: Ő maga fog így kiáltani a szívünkben: Abba!...A Lélek kiáltása ez!

R: És azt jelenti: Apám.

V: Papa...

R: Csodálatos...

V: Daddy!

R: Valóban, Ön angolul Daddyt mond.

V: Igen.

R: És az Atya örül ennek.

V: Nagyon örül. Szereti, ha így szólítjuk. Örül. Mert bizalommal megyünk az Úr elé. Bízunk Benne, tudjuk, hogy szeret minket, és mindent elmondunk Neki, és Ő AZ EGYETLEN, aki megért bennünket. Ő az egyetlen, aki  igazán  megért minket. És ha őszinték vagyunk, akkor segíteni fog nekünk, megvigasztal minket, mert egyedül Ő tud bennünket maradéktalanul megvigasztalni.

R: Előző témánkhoz visszatérve, Vassula, úgy tűnik, hogy az Egyházat valóban áthatja az aposztázia. Ami például Kanadában a vallásgyakorlatot illeti, a katolikusoknak csak 15%-a jár rendszeresen minden vasárnap misére. És akárhogy nézzük, ez csak kis része az egésznek.

V: Hát ami az orthodoxokat illeti...

Ezzel kapcsolatban elmondom önöknek, hogy amikor egyszer Pathmosz-ra mentünk, majdnem hajószerencsétlenség ért minket. Főleg 20–30 év körüli fiatalok utaztak a hajón, de lehet, hogy csak  18 évesek voltak, és az eset kapcsán a vallásra terelődött a szó. Minden görög odajött hozzánk, hogy részt vegyen a beszélgetésben. Szinte mindenki ott volt a hajóról...és én meg voltam döbbenve ateizmusuktól.

Fiatalok, még diákok voltak, és ilyeneket mondtak:  „Megőrült, hogy még hisz ezekben a butaságokban? Az 2000 éve volt, hogy az embereknek ilyesmivel volt tele a fejük, és azok is elég tébolyultak lehettek! Mi a modern korban élünk, már nem hiszünk  ilyesmikben. Már nem hiszünk Krisztusban. Ez csak történelem, mítosz, butaság.”

Nagy vitába keveredtünk, és mégis volt közöttük egy-kettő, aki megingott, aki elgondolkozott, és el tudta képzelni, hogy Isten létezik.

R: Köszönöm a beszélgetést.

V: Én is köszönöm.

R: És ön, kedves nézőnk, aki talán eddig másképpen vélekedett, talán önt is elgondolkoztatja mindaz, amit hallottunk. Talán már munkálkodik önben a Lélek, és ön most nem tudja mit tegyen. Jézus szava mondja meg, mit kell tennünk. A Rómaiakhoz szóló levél 9,10. versében találhatók ezek a gyönyörű sorok:

„Ha tehát száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten föltámasztotta a halálból, üdvözülsz.”

Egyszerűnek tűnik, hogy valljuk meg szájunkkal, és higgyünk abban, hogy Jézus föltámadt. Szent  Pál is azt írja, hogy már egyedül ez lehetővé teszi, hogy az Atya kiárassza önre is Szentlelkét, hogy önt is életre keltse, hogy fölkeltse a halálból, a sírból. Ez Isten Szava. A szív hite magában foglalja az igazságot. Az igazság és az Isten parancsa szerinti élet, valamint  a száj tanúságtétele vezet az üdvösségre. Ez egy újjászületett, újjáformált élet, bensőséges élet Édesapánkkal, az Örök Atyával.

Kedves nézőnk, Isten szereti önt! Csak az első lépést várja öntől, hogy kiáradjon az ön lelkébe, életébe, hogy a kezébe emelje önt. S ha már az Atya kezében van, senki el nem szakíthatja önt onnan, mert Ő erősebb mindenkinél.

Jöjjön, helyezkedjék bele a kezébe most! És ennek a műsornak a végén forduljon az Úrhoz, ajánlja föl magát Neki, simuljon a karjaiba!

Isten áldása legyen önökkel!

Jézus szavai:

„Szükségem van szívetek minden csepp szeretetére, hogy megmentsem azokat, akik az örök tűz felé tartanak.... Forrón szeress engem, mert engeszteléseddel, amely egyesül szent vértanúim engesztelésével, megdicsőítesz engem.... Isten meg tud engesztelődni imátok hatására... Áldozatot vállaló lelkekre van szükségem, hogy a gonoszságot jóval fizessem vissza, hogy a gonoszságot önfeláldozással fizessem vissza. Ajánljátok föl nekem akaratotokat, és én a béke és a szeretet eszközévé, a kiengesztelődés és az egység eszközévé teszlek benneteket.”

(1990.október 20.)

A Szűzanya szavai:

„Bejárom az egész Földet, hogy jóságos lelkekre leljek, de nem találok elég nagylelkűséget... Roppant nagy engesztelést kellene még nyújtani! Jézusnak jóságos lelkekre van szüksége, akik készek mások helyett vezekelni... Engedjétek ezért, hogy gyönyörű kertté alakítsam szíveteket a Szent Isten számára, hogy a szentség, a szeretet, a béke, a tisztaság, az engedelmesség, az alázat és a hűség lelkét találja bensőtökben. Királyotok ezeket az erényeket akarja fölhasználni a gonoszság hatalmának legyőzésére. Ébredjetek álmotokból gyermekeim, és változtassátok meg szíveteket!”

(1990.november 3.)