Tavasz az Egyházban

Vassula Lausanne-ban beszámol amerikai útjáról,
a Szentlélek gyógyító kegyelméről,
Jézus Szívének üzenetét magyarázza
- 1996. XII. 19 -

A videofilm elején egy csoport elmondja a rózsafüzért, amelynek ötödik tizedét Vassula arám nyelven imádkozza. Utána tartja meg előadását.

Szeretnék beszámolni Önöknek újabb utazásaimról, amit O'Carroll atyával, lelki tanácsadómmal tettünk novemberben és decemberben az Egyesült Államokban. Ahogy önök is tudják, decemberben tizenöt napon keresztül voltunk úton, és novemberben tizenkét-tizenhárom napon át, már nem is tudom, pontosan meddig. E két hónap alatt huszonhárom imatalálkozót tartottunk. Ez elég sok volt. Mindennap repülőn utaztunk. Az Egyesült Államokban taxiként használják a repülőt. Nagyon gyorssá teszik a közlekedést, és nekünk igen gyorsan el kellett jutnunk az egyik államból a másikba, hogy odaérjünk az imatalálkozókra. Vancouver volt a legészakibb város, és voltunk egészen Délen is. Decemberben a nyugati részt jártuk végig, novemberben pedig a keletit. Nagyon sok városban voltunk, pontosan nem emlékszem rá, de legalább tizennyolc helyen. Az üzenetet San Franciscóban csak a hallgatóság fele ismerte, a többiek nem is hallottak róla. Megkérdeztem az utolsó találkozón, hogy kik jöttek újonnan, és nagyon sokan emelték fel a kezüket.

Most érkeztem éppen haza San Franciscóból, ami kilenc óra különbséget jelent az időzónák között, ezért számomra most reggel van. Ehhez nehéz hozzászokni.

San Franciscóban 1500 személy lehetett jelen a találkozón, és sokan voltak az újak. Abban a városban sok hippi él, azt mondják, arról híres, és sok a homoszexuális is. Sokan részt vettek közülük a találkozón, és akik kérték, azokért imádkoztunk, amit angolul “gyógyító szolgálatnak” neveznek. A beteg emberek gyógyulásáért azokat a gyógyító imákat imádkoztuk; amelyeket az Úr kér tőlem. A Szentlelket hívjuk segítségül ilyenkor.

Ma este is így fogunk imádkozni itt, bár elég sokan vagyunk, de meg fogjuk szervezni. Később majd megmondom, mit kell tenni azért, hogy mindenki sorra kerüljön.

Az Egyesült Államokban minden imatalálkozó után volt imádság a gyógyulásokért. Novemberben egy csoda is történt, a Szentlélek kegyelme nagyon érezhető volt. Egy orvos gyógyult meg, aki hetvenes éveiben jár, és leukémiában szenvedett. Az imádság után elment ellenőrző vizsgálatra, és nem találták vérében a betegség nyomát. Tíz év óta ez volt az első eset, hogy jó volt a vérképe. Hála Istennek, eddig nagy segítségben részesültünk, megnyilvánult az Úr hatalma. Azért imádkozunk az emberek felett, hogy gyógyuljon meg a testük, mint ahogy a leukémiából is meggyógyult az az orvos, vagy hogy gyógyuljanak meg a lelkük mélyén hordozott sebek. Mert sokszor nem is érezzük, hogy valami lelki terhet hordozunk, pedig Isten meggyógyíthatja a lelket. De megszabadíthat félelmeinktől, szorongásunktól is. És utána jól érzik magukat az emberek. Vannak azonban kifejezetten fizikai gyógyulások.

Ma telefonáltak nekem San Franciscóból, mert szükségesnek látták elmondani, hogy meggyógyult egy leány is, aki egyik szemét régebben elveszítette, és a másik is igen rossz állapotban volt, rosszindulatú daganat volt rajta.

Itt valóban az Úr hatalma mutatkozik meg. Ezért a gyógyító imádság teljes ideje alatt, az elejétől a végéig meg kell maradni az imádság állapotában, és ezt, kérem, szívleljék meg! Mert hiszen a Szentlelket hívjuk segítségül, Belé helyezzük bizalmunkat, és Ő eljön és megmutatkozik hatalmában. Észre fogják Önök venni, mert lesznek, akik a Szentlélek nyugalmába kerülve a földre esnek, míg mások nem esnek el. De ez nem jelenti azt, hogy az utóbbiak kevesebbet kapnak. Nincs magyarázat arra, hogy egyesek miért esnek el, és mások miért nem, de érezhető Isten hatalma és ereje, ami földre teríti az embereket. Egyszerűen nem tudnak állva maradni. Ezért kell elejétől a végéig kitartani az imádság állapotában. Akik arra várnak, hogy imádkozzanak értük, ne a látványosságot keressék, hanem az imádságot. Ez idő alatt a Szentlélekhez szóló himnuszokat fogunk hallgatni. Nagyon kell vigyázni a rendre, mert a rendetlenség, a fegyelmezetlenség nem Istentől való. Isten a rendet szereti. Kérem, hogy ezt ne felejtsék el, miközben úgy fognak felsorakozni, ahogyan a szentáldozáshoz szoktak.

Most visszatérek amerikai utamhoz. A sok találkozó olyan gyors tempót diktált, hogy csak a maratoni futáshoz tudtuk hasonlítani. Még sohasem dolgoztunk ilyen keményen, mint az elmúlt két hónapban, de a következő év januárja sem lesz különb, mert három imatalálkozó lesz az Egyesült Államokban, majd Indonéziába megyünk, azután pedig a Fülöp-szigetekre. Mivel azonban ez az Úr akarata, Ő ad erőt is hozzá, hogy kitartsak. Inkább O'Carroll atya miatt aggódtam, hiszen nyolcvanöt éves, már nem egészen fiatal, de jobban bírta, mint én. Az utolsó percig. Ezt a kegyelmet az Úr adta nekünk.

Beszámolóm után most az újabb üzenetekről szeretnék Önöknek beszélni. A legutolsó elég hosszú, az Úr Szentséges Szívéről szól. Az Úr megmutatja Szívét, ahogy Szűz Mária Szívét is bemutatta egyik üzenetében, megmagyarázva, hogy mit tartsunk Szűz Mária Szívéről. Ebben az üzenetben az Ő Szentséges Szívéről és a Jézus Szíve tiszteletről beszél, amit az Egyház elhanyagol. Szeretné feleleveníteni ezt a tiszteletet, hogy olyan legyen, amilyen egykor volt. Sokat beszél a Szívéről, és csodálatos dolgokat mond el Szent Szívének kincseiről és gazdagságáról. Ez a rész még nincs lefordítva francia nyelvre (1996-ban), de hamarosan meg lesz. Szeretnék most egy rövid imát elmondani, ami szintén az Ő Szívéről szól, még mielőtt az üzenet felolvasásába kezdenék.

(1995. október 17. IX. kötet, 105. oldal):

“Uram és Pásztorom, vezess minket! Egyenesítsd ki ösvényünket!

A Te aklod nyája vagyunk, sorra visszaviszed eltévedt juhaidat nyájadba.

Te voltál az, Pásztorom, aki kiemeltél engem e bűnös világ közepéből:

Áldott legyen háromszorosan Szent Neved!

Lelkem felüdülése, tökéletes Szépség, nyisd ki méznél édesebb ajkadat,

és nyilvánítsd ki törvényed csodáit, hogy sokan megszabaduljanak!

Áradjon hűséges szereteted az egész teremtésre!

Légy kegyes, nagylelkű és irgalmas hozzánk, hogy megnyíljon szemünk,

és Háromságos Szentségedre emeljük tekintetünket!

Amen ”

És Jézus így válaszol (105. oldal):

“Én, Jézus, megáldalak. Fogd meg hatalmas kezemet, vezetni foglak. Mindenkor gyönyörűségemet lelem abban, hogy vezetlek, és Szent Társad vagyok életutadon.”

Ezt mondja Jézus.

Még Bangladeshben voltam az üzenetek kezdetén 1986-ban, amikor azt mondta nekem az Úr, hogy a mi Szent Társunk szeretne lenni. Eleinte nem értettem, mit akar ezzel mondani, és megkérdeztem Tőle: Hogyan lehet, hogy Téged érdekel az, amit mi barátainkkal beszélünk? És azt válaszolta, hogy azért érdekli Ót, mert mindenütt jelen van közöttünk, és hallja, amit beszélünk, és szívesen részt vesz társalgásunkban. Csak ne feledkezzünk meg Róla! Ahogy itt is mondja:

“Gyönyörűségemet lelem abban, hogy vezetlek és Szent Társad vagyok....”

Láthatóan örül.

(1995. október 17.):

“Megadtam neked a szív szabadságát. Lelkem által kapod meg szabadságodat, az Ő tisztító Tüze mos tisztára téged. Ahol Lelkem van, ott szabadság van, mert Ő megújít és átváltoztat. Újjászületésed nem halandó ivadéktól való, hanem Szentlelkemtől.”

Ezt a rövid üzenetet szerettem volna elmondani, mert arra emlékeztet, hogy egyedül csak az Ő Szentlelke által lehet megváltozni. Megmondta nekünk az üzenet kezdetén, hogy csak akkor változtat meg minket, ha megengedjük, mert nem töri meg szabadságunkat, nem akarja elvenni szabadságunkat, nekünk kell döntenünk. Csakhogy időnként elfog a félelem minket. Ismerek olyan embereket, akik félnek attól, hogy teljesen átadják magukat Istennek, mert félnek Tőle, hogy egy napon majd szenvedést ad. Nem tudják teljesen átadni magukat. Ezt is Istentől kell kérni. A kezdetekben, amikor “igent” mondtam az Úrnak, önök is tudják, hogy egyik lábammal még a világban voltam, és csak a másikkal voltam Istennél. Ezzel Ő nem volt megelégedve, az egész szívemet akarta, ahogy többször is megmondta:

“Nem akarok megosztott szívet!”

Bennünket a szenvedélyeink osztanak meg, azok tartanak ehhez a Földhöz tapadva. Még a kis szenvedélyek is feltartóztathatják a Szentlélek kegyelmét. Kérni kell az Úrtól, hogy gyökerestől tépje ki belőlünk ezeket a szenvedélyeket, kérni kell, de őszintén, és Ő meg fogja tenni megtisztító Tüzével.

A szenvedélyekkel kapcsolatban szeretném felolvasni, mit mondott nekem a Szentlélek {1994. október 25.):

“Ha kinyitod előttem szíved ajtaját, lángra lobbantom szívedet és megszabadítom szenvedélyeid tisztátalanságaitól. Gyakran fogom lángra lobbantani szívedet, hogy kioltsam szenvedélyeidet, ha még oly kicsinyek is, de a Föld rabjává tesznek téged.”

Nagyon nehéz elszakadni a szenvedélyektől, de kérni kell. A tisztulás fájdalmas lehet, mert az olyan tűz, ami éget, és azokban a pillanatokban rádöbbenünk, hogy mi az, ami megakadályozza, hogy Isten haladhasson bennünk, valamint, hogy szívünket fel kell készítenünk a teljes ráhagyatkozásra.

Amikor az Atya még kezdetben azt kérte tőlem, hogy szeressem Őt, én pedig egészen egyszerűen azt válaszoltam, hogy hiszen szeretem, akkor az még távol állt a szeretettől. Akkor én még nem ismertem Istent, csak éppen rávágtam, hogy szeretem.

Isten ezért nem szidott meg, mert Isten nem szid meg ilyesmiért, egész egyszerűen csak annyit mondott, hogy szeress jobban! Szeretném hozzátenni, hogy Isten csak olyankor szid meg, ha rosszindulatból teszünk valamit, vagy ha ellene lázadunk. Isten nem tapossa el a lelket, hanem mindig felemeli, hogy reményt öntsön belé, és az képes legyen haladni. Így tett velem is, nem vetette szememre, hogy nem szeretem Őt eléggé, nem haragudott rám emiatt, hanem atyai módon egészen egyszerűen annyit mondott, szeress jobban! Mindössze ennyit; szeress egy kicsit jobban!

És azért mondta ezt nekem, mert ahhoz, hogy Őt megszeressem, közelednem kellett hozzá és meg kellett ismernem Őt. Szent Sziluán véleménye is az volt, hogy sokan beszélnek, sőt prédikálnak Istenről, pedig közvetlen, bensőséges módon nem is ismerik Őt. Erre utal az Úr az Evangéliumban, amikor azt mondja:

“Nem mindaz, aki mondja nekem: Uram! Uram! - jut be a mennyek országába, csak az, aki mennyei Atyám akaratát teljesíti.” És ők úgy válaszolnak: “Uram! Uram! hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt`?” És akkor kijelentem nekik: “Sohasem ismertelek titeket.Takarodjatok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt 7,21-23.)

Azért nem ismerte őket, mert nem voltak Vele bensőséges, közvetlen kapcsolatban.

Az újonnan érkezetteknek mondom, mindig azt tanácsolom, hogy az üzeneteket kezdjék az első kötetnél olvasni, mert akkor lassanként belemerülhetnek az Istennel való bensőséges kapcsolatba. Az első kötetek a bensőséges kapcsolatról szólnak.

Amikor Isten azt kérte tőlem, hogy adjam teljesen Neki a szívemet, én úgy gondoltam, hogy már odaadtam, pedig akkor még az enyém volt, és még nem hagyatkoztam rá teljesen Istenre. Azután az Atya fogta a lelkemet, kivitte a pusztaságba, és otthagyta. (Ezt jelképesen mondom.) Majd bezárta a mennyet, visszavette angyalomat, és teljesen magamra hagyott. Lelkem ekkor valóban átélte a magányt, és azt, hogy Isten teljesen elhagyott. Olyan erősen éreztem a szívemben, hogy az jelentette egyik legnagyobb szenvedésemet. Még a kezdet kezdetén történt. Isten mindent megtett, hogy teljesen megtérítsen.



A következő üzenetet szeretném felolvasni arról, hogy mi az Úr gyönyörűsége (1994. június 10.):

“Gyönyörűségemet lelem minden tiszta szívben (mert mibennünk él, csak akkor teljesen boldog). Az az én örömem, ha látom, hogy szemetek csak a mennyei dolgokat keresi. Az az én dicsőségem, ha hozzám jöttök és azt mondjátok: itt vagyok... itt vagyok! És felajánljátok szíveteket nekem, hogy birtokommá alakítsam és uralkodjak benne. Az az én pompám és ragyogásom, ha megőrzitek szentélyemet (a mi lelkünk a szentély), és Fenségem dicsőséges birtokává teszitek. Az az én uralmam, ha a ti nyomorúságotokban és szegénységetekben így tudtok kiáltani: Hozsanna! Hozsanna a Királynak, aki megmentett az örökkévalóságra ... !”

Kiengesztelődés nélkül nem lehet haladni. Az az üzenet, amit szeretnék önöknek felolvasni, ezt mondja (1994. június 11.):

“Ő, aki dicsőséges trónon ül (az Isten), békéért, kiengesztelődésért és szeretetért kiált. Magasztalni akarjátok Nevemet? Akkor most azonnal induljatok és engesztelődjetek ki testvéreitekkel! Sohasem lesztek oly közel Szívemhez, mint a kiengesztelődés e pillanatában ... Fegyverezzétek le az ellenséget, és győzzétek le a megosztót hátralévő napjaitokra!”

A megbocsátás nagyon fontos, mert ha mi nem bocsátunk meg, miképpen kérhetjük Istent, hogy bocsásson meg nekünk? A Miatyánkban, amikor a Miatyánkot imádkozzuk, csak akkor számíthatunk bocsánatra, ha mi is megbocsátunk. Nagylelkűnek kell lennünk és jóságosnak, teljesen meg kell változnunk! És ha nem változunk meg, Jézus ezt mondja nekünk: nyissátok ki szíveteket és én megadom a kegyelmeket; de kérni kell! Dönteni kell Isten mellett, mert Ő nem kényszerít rá minket.

A Szent Szűz a következőket mondja {1996. április 9 - IX. kötet 162.o.):

“Ezen az üzeneten keresztül békés életre hív benneteket Isten, mindenkit hív közületek, mert Ő Atya. Azért hív benneteket, hogy javítsátok meg életeteket, és éljetek szentül. Én, a ti Édesanyátok, megáldom mindazokat, akik visszafordulnak Istenhez, és dicsérem Őt, akinek irgalma kitart nemzedékről nemzedékre. Imádkozzatok és böjtöljetek azokért, akik továbbra is erkölcstelen életet élnek makacsul saját filozófiájukra támaszkodva. Szívemet, az Anya Szívét szétszaggatja visszautasításuk és vakságuk. Ó, milyen fájdalom, milyen tövisek ezek a Szívemben, gyermekem!”

A Szent Szűz azt kéri, hogy továbbra is imádkozzunk a világ megtéréséért. Ebben az üzenetben nagyon fontos a kiengesztelődés, a béke, hogy szeretettel beszéljünk Isten szeretetéről, és hogy bensőséges kapcsolatban legyünk a Szentháromsággal. Oldalakon keresztül magyarázza, hogyan lehet megmaradni ebben a bensőséges kapcsolatban, amit annyira kíván az Atya.

Az “Igaz élet Istenben” azt jelenti, hogy Isten Szent Anyjának gyermekei vagyunk. Ha az ő Szívében élünk, kegyelmet kapunk Szívétől.

Az “Igaz élet Istenben” annyit jelent, mint imádkozni és egységet akarni, mert ez a megosztottság és minden megosztottság a gonosz lélektől van. Diabolo magyarul ördögöt jelent és megosztót, minden megosztás az ördögtől van. A megosztottság bűn. Az egymással szemben tanúsított türelmetlenség is bűn. Egy másik üzenetben azt mondja az Atya, hogy Ő igen türelmes Apa, de ha nem lenne ennyire türelmes, már régen nem törődne velünk gonoszságunk miatt. Egyik üzenetében azt is mondta, hogy gonoszságunk átszúrta az eget és pirulásra indította az angyalokat. De Ő nagyon türelmes, mert Ő maga a gyengédség és a jóság. Azt szeretné, ha igyekeznénk Tőle tanulni, és ha mi is kedvesek és türelmesek lennénk.

Szeretném a következő üzenetet is megmagyarázni önöknek. (1995. április 12. IX. kötet 45.o.):

“Bár én magam vezettem vissza hívásommal sokakat a hitre, a Föld továbbra is pusztulófélben van a lázadás miatt. El fog hervadni szárazsága miatt. Szemem ezekben a napokban szüntelenül véres könnyeket ont, mert közületek oly sokan éreznek kísértést, hogy visszanézzenek arra, amiről megfogadtam, hogy elpusztítom. Pedig látták dicsőségemet, irgalmamat és erőteljes közbelépésemet ezekben az években.”



Jézus itt megmagyarázza, hogy mi történik a megtérés után. Hozzákezdünk a böjtöléshez, mert áldozatokat kér tőlünk, kéri, hogy legyünk nagylelkűek és imádkozzunk, éljünk a szentségekkel Isten parancsolatai szerint. Egy idő múlva azonban már nem haladunk. Teszünk két lépést előre, majd hármat-négyet visszafelé. Azt akarja ezzel mondani, hogy legyünk állhatatosak, tartsunk ki az imádságban. A Szent Szűz mondta nekem egyik üzenetében, hogy az imádság a legerősebb fegyver a mi kezünkben. A Sátán elmenekül, ha imádkozunk.

{1995. április 12. IX. kötet 45.o.):

“Hol vagytok ti, akik számláltátok a perceket, hogy velem lehessetek? Hová lett lelkesedéstek, hogy megvédjétek Nevemet és szentnek tartsátok? Ti, akik messze vagytok Szívemtől, eljöttetek hozzám és így szóltatok: »Beteg vagyok!« És ti, akiket meggyógyítottam, újból fásulttá váltatok. Szomorúan hívlak benneteket, de közületek sokan megvetik minden figyelmeztetésemet. »Adjátok át üzenetemet minden városnak, hogy változtassák meg életüket!«, -- mondom, de mihelyt szólok, hangomat elnyeli a városaimban lakó tátongó sötétség ... Ilyen keveset érek szemetekben? Én, aki élő lelket leheltem belétek, nem érek-e többet számotokra? Oly sokan olvassátok, és egyre csak olvassátok üzeneteimet, de nem éltek szerintük, mert úgy olvassátok, hogy nem értitek. Egyik pillanatban fellángol szívetek és dicséreteket mond nekem, de a következő pillanatban már ki is alszik benne a láng.

Olyan gyengéden bántam veletek, ahogyan az apa bánik gyermekével, felfedtem szívetek előtt ezt a kimeríthetetlen kincset, amely rejtve volt nemzedékeken át, és a ti időtök számára, ezeknek az időknek volt fenntartva, amikor a világ hidegsége miatt megvetik a tudást és a hitet. Kincsemet a végső idők számára tartottam fenn, amelyben most éltek, amikor az emberek jobban szeretik saját kedvtelésüket, mint Istent. Szívesebben adják át magukat minden rossznak, mint a jónak.”

Önök is tudnak arról, hogy évszázadokkal ezelőtt Szent Gertrúdnak megjelent Szent János evangélista, aki meghívta őt; hogy jöjjön vele és helyezze fejét Jézus keblére, hogy érezze Szívének dobbanásait, mely nagyon szert minket, és lássa a belsejében lévő kincseket. Akkor elhelyezkedtek Szent Jánossal a Szent Szív közelébe, és amikor Szent Gertrúd meglátta Jézus Szívében a kincseket, sírni kezdett.

Később üzenetet is kaptam ezzel kapcsolatban. Gertrúd nagyon elcsodálkozott és megkérdezte Szent Jánost, hogy miért nem fedte föl még életében a kincseket. Miért nem beszélt a kincsekről, amelyekről tudomása volt? És Szent János azt válaszolta, hogy neki nem az volt a küldetése, hanem az, hogy az Egyházat tegye ismerté, ez a kincs pedig a végső idők számára van fenn tartva, amikor a világ hideggé és gonosszá válik.

Jézus később megjelent Alacoque Szent Margitnak is, és meghívta, hogy ismertesse és terjessze a Jézus Szíve tiszteletet. Jézus most arra emlékeztet minket, hogy ez a világ, mely megveti Istent, jeges hidegségbe merült, ahogy a Szent Szűz mondja egyik üzenetében, a világ Isten ellen fordult, Isten ellen lázad, és már nem él Isten szeretetében, mert gonosz a világ, jéghideggé hált és kihalt belőle az Isten iránti szeretet.

A Szűzanya azután utal a katasztrófákra, mert sokan azt tartják, hogy Isten küldi az éhezést és minden más bajt, pedig egyáltalán nem Isten küldi a bajokat, hanem a világ vonzza a bajt. Nem Isten küldi, hanem a bűnben lévő világ vonzza a bűnt.

Tehát folytatom Jézus üzenetét:

“ Szentséges Szívemből úgy öntöm rátok kimeríthetetlen kincsemet, mint a völgyekbe zúduló vízesést, hogy megerősítselek benneteket szeretetemben és előkészítselek országomra.”

Jézusnak ez a felszólítása egybehangzik a Szent Szűz többi üzentével, amelyeket a világ sok helyén elmond. Ez az a gazdagság, amit ő megőrzött, és most ennek a korszaknak átad. Ezért van ilyen sok üzenet, ilyen sok jelzés. Ez az a kincs, amiről Szent János Szent Gertrúdnak beszélt, ez volt elrejtve mindeddig a világ elől és volt fenntartva a mi időnk számára, amely most hitehagyott és nagyon messze van Istentől.

“ Olyan vagyok, mint a völgyekben csobogó forrás, végigsietek a hegyek között, és odahívom a szomjazót. Az elmúlt években mindent felkínáltam nektek, amit az ég felkínálhat, mondjátok hát, mit tehettem volna még, amit nem tettem meg megmentésetekre? Gyermekeim, kezdetben törvényt adtam nektek, hogy életben tartsalak titeket. Törvényemet mind a mai napig nem tartjátok meg, mert nem éltek Isten szeretetében.”

Ezzel Jézus éppen azt támasztja alá, amit a Szent Szűz mondott egyik üzenetében a Szentírást idézve: még ha oda is adjátok testeteket égő áldozatul, ha szeretet nélkül teszitek, semmit sem ér! Mindent szeretettel kell tenni, amit tesztek. Ez azt jelenti, még ha apró feladatokat, kis ügyeket láttok el, azt is tegyétek szeretettel, és adjátok át Krisztusnak, mondván, ezt Neked adom, az én Krisztusomnak. És ha valóban gyengéden és szeretettel teszitek, akkor ezek a kis feladatok naggyá lesznek, mert Isten iránti szeretettel teszitek.

Ezt akarja mondani, amikor a törvényről beszél, amit ezért nem tartunk be, mert nem élünk a szeretetben. Amíg nem szeretjük igazán mennyei Atyánkat, addig felebarátunkat sem tudjuk szeretni, és nem mondhatjuk, hogy engedelmeskedünk a parancsolatoknak. Azért nem élő bennünk a tanítás, amit kezdetben kaptunk, mert nem gyökeresedett meg bennünk. Miképpen mondhatjuk akkor, hogy Jézusban és Atyánkban élünk? Nem hallottuk-e, hogy a két legnagyobb parancson nyugszik az egész törvény? A Szent Szűz mondta egyszer, hogy a szeretet olyan, mint a fa gyökere. Jó gyümölcsiről ismerjük fel. Ha a fa a szeretetbe van belegyökerezve, sok gyümölcsöt hoz, és ezek a gyümölcsök az erények. De ha nem a szeretetben gyökerezik, elhal és már semmire sem jó.

(1995. április 12. IX.kötet 46.o.):

“Ünnepélyesen megkérdezlek titeket: Mit számít az embernek, ha megnyeri az egész világot, de elveszti a szeretet adományát? Elveszíteni a szeretet adományát annyi, mint elveszíteni Isten ismeretét.”

Amikor egyszer összeválogattam néhány részt az üzenetből, hogyelmondjam Önöknek, és angolul leírtam ezt a mondatot, hogy a szeretet adományát elveszíteni annyit jelent, mint Isten ismeretét elveszíteni, lokúcióban még egy szót hallottam, az “Isten ismeretét” rész után: “és Isten országát”. Ezt lábjegyzetben hozzáírtam a szöveghez. (1995. április 12. IX. kötet 45.o.):

“Amíg nem szeretitek mennyei Atyátokat, addig felebarátotokat sem tudjátok szeretni, és nem mondhatjátok, hogy engedelmeskedtetek a parancsolatoknak... Mondom nektek, ha szeretetetek el nem mélyül és nem növekszik, sohasem juttok be országomba. Tanuljátok meg dicsőíteni az Atyát és szeressétek Őt, hogy az Atya és Én veletek lakozhassunk.”

És ehhez kezünkbe adja a kulcsot, a bensőséges kapcsolatot, amit kezdettől fogva kér, ahogy már sokszor elmondta az üzenetek során. Szívből szólítsuk meg Őt, őszintén beszélgessünk el Vele, a mi Atyánkkal, legyünk olyanok, mint a kis gyermekek, és ne legyen bennünk rosszindulat Vele szemben!

A kis gyermekek őszintén beszélnek apjukkal, nagyon nyíltan, közvetlen módon, és éppen ilyennek kellene lennie a mi beszélgetésünknek is, amikor mennyei Atyánkhoz szólunk. Ugyanakkor sohasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Ő Szent!

“Tanuljátok meg dicsőíteni az Atyát, ...”

(Ez az istenfélelemre is utal, mert hiszen lényeges, hogy tiszteletben tartsuk szentségét. És nagyon fontos, hogy szeressük Őt!)

“ ... hogy az Atya és Én veletek lakozhassunk! ...”

És ha egyszer lakóhelyet vett nálunk, azt érezni fogjuk, mert megérezzük az örömet, ami olyan bennünk, mint egy forrás, mert Isten jelenlétét érezzük magunkban. Az Ő jelenléte béke és öröm. És ezt az örömet és békét senki sem veheti el többé tőlünk. Még ha nagy megpróbáltatások és szenvedések is következnek be életünkben ezen a Földön, már senki sem veheti el tőlünk ezt a békét és örömet. Ez állandóvá válik, mert Isten él bennünk.

“Tanuljatok meg vágyakozni az Atya után, és óhajtsátok Őt, hogy életetek szüntelen imádság legyen!”

Ilyen imát kért tőlem Jézus már a kezdetben: szüntelenül imádkozz! És én nem értettem, mit akar, lehetetlennek tartottam, hogy szüntelenül imádkozzak, mert sok más dolgom is volt. És Jézus akkor így szólt hozzám: nem értetted meg, hogy mit mondtam. A szüntelen imádság annyi, mint vágyakozni Isten után, az Ő jelenlétében lenni, érezni az Ő jelenlétét és szomjazni Őt. Ezért mondja tehát, hogy legyen életetek szüntelen imádság, hogy szüntelenül, egész nap vágyakozzunk Isten után. Ha Istenre szomjazunk, azzal a legfőbb parancsolatot teljesítjük.

“Ha azt mondjátok, hogy Istentől valók vagytok, akkor úgy szeressétek egymást, ahogy én szeretlek titeket, hogy igaz életet élhessetek Istenben! Nem ismertétek fel dicsőségemet ezekben az években, míg tanítottalak benneteket? Hamarosan visszatérek hozzátok, ezért ne merészeljétek azt mondani: »Még van időm a javulásra!« Most jöjjetek és most bánjátok meg bűneiteket! A bűnbánat gyümölcse a szeretet.”

Amikor valóban őszintén és nyíltan, úgy, ahogyan kell, meggyónjuk mindazt, amit helytelenül cselekedtünk, ha mindezt megbánjuk, ennek a bűnbánatnak és bűnvallomásnak, a gyónásnak a gyümölcse a szeretet lesz. Növekedni fogunk a szeretetben.

“Most jöjjetek és most tanuljatok meg nemes lelkűnek lenni mennyei Atyátok iránti szeretetetekben! Tanuljátok meg, hogy ne csak a hozzátok közel állókat szeressétek, hanem azokat is, akiket ellenségeiteknek tartotok! Ha irgalmasok lesztek hozzájuk, akkor mennyei Atyátok is irgalmas lesz hozzátok.”

Az üzenetekben is olvashattuk, hogy ha irgalmasok vagyunk azokkal is, akiket nem tudunk eléggé szeretni, és megbocsátunk nekik, akkor az ítélet napján mennyei Atyánk is meg fog emlékezni erről és ezért hozzánk is irgalmas lesz.

(1995. április 12. IX. kötet 47.o.):

“Az Én házamban csak szeretet van. Neveteken szólítalak, hogy reményt adjak nektek. Megnyitottam Szentséges Szívemet, és felkínáltam nektek egész gazdagságomat és kincsemet, amit a századokon át elrejtettem. Leszálltam trónomról, hogy közöttetek legyek, kezemben a Szívemmel, és felkínáltam mindazt a kincset, ami benne van. Amikor szólásra nyitottam szájamat, elmerültetek tökéletes szépségem csodálásában. Rátok leheltem édes illatomat, hogy felszítsam szereteteteket és felemeljelek titeket. Megtéréstek hajnalán önként nyitottátok ki nekem szíveteket és megkértetek, hogy vezesselek a pásztorbottal, és én úgy tettem. Abból a nyájból, amelyet legeltettem, csak igen kevesen maradtak a nyájban.

Ellenállástok nem volt tartós a gonosszal szemben. Lábatok lassan eltávolodott Szívemtől, és ti a harag és a hazugság felé gyorsítottátok meg lépteiteket.

Elkedvetlenedtetek, tüskebokor és tövis tépázta meg a növekvő kis szeretetet, amely gyönyörűségem volt, és engem tisztelt: Hogyan mondhatjátok, hagy szemetek számontartja törvényemet, ha fáradhatatlanul próbára teszitek felebarátotokat?

Atyám és Én azért jöttünk le a mennyből, hogy emlékeztessünk benneteket, nyissátok ki szíveteket és fogadjatok be bennünket, még mielőtt láthatóan keresztülhaladok ezen a Földön!

Imádkozzatok, nehogy készületlenül, olyan állapotban érjen benneteket az az óra, amikor még kőszívetek van! Imádkozzatok, nehogy üresen találja lelketeket az az óra! Nyitott szívvel jöjjetek Királyotokhoz, és akkor ti is részesültök királyi asztala gazdagságában, ami: szeretet.”

Ez az üzenet ma kivételesen nem Önökhöz szól, már régebben kaptam, de szerettem volna róla beszélni, mert ébernek kell lennünk! Nem szabad elaludnunk, igyekeznünk kell, nehogy megálljunk a haladásban és visszaforduljunk. Ha egyszer megtaláltuk Istent, nem szabad elveszíteni ezt a kegyelmet, a szeretet adományát. Ahhoz, hogy az Ő nyomában haladjunk előre, mindennap újból és folytonosan át kell adnunk akaratunkat Istennek, és úgy élni két karja között, ahogy a kis gyermek él.

Köszönöm!