Michael O’Carroll atya

(Vassua lelki vezetője) 

interjúja

 Vassula Rydennel

Ezt az interjút Lord John Eldon otthonában vették fel Londonban, Angliában, 1991 novemberében.

Michael O’Caroll: Vassula, szerencsére már nem szükséges önt bemutatnom. Jól ismerjük önt és kifejezőeszközeit. Ön a mi Urunk Jézus Krisztus üzeneteit közvetíti korszakunk számára.

     Igen nagy hatást tett rám az a rendkívüli gyorsaság, ahogyan írásai elterjedtek. Az angol kiadás után rövid két év alatt készült el a spanyol, a francia, az olasz, a német, a görög, a dán, az orosz, a portugál és a japán fordítás, és továbbiakat várunk a közeljövőben.

     Nemrég hallottam, hogy a kanadai katolikus lap a „L’Informateur Catholique” kilenc oldalt szentelt önnek és üzeneteinek. Ez a kiadás azonnal elfogyott, és – e lap történetében először – még két utánnyomást kellett készíteni 15000 példányszámban.

     Meglepi-e ez önt, Vassula vagy az Úr talán tudtára adta önnek, hogy ez így fog alakulni?

Vassula: Igen, az Úr még 1987-ben mondta egyszer diktálás közben:

     „Szavam olyan lesz, mint a cédrus, amely karként nyújtja ki ágait, hogy meggyógyítsa bűneiteket, tápláljon nyomorúságotokban, és megszabadítson a gonosztól.” (1987. február 21.)

     És még ugyanabban az évben ismét utalt az üzenetekre:

     „Szavam olyan lesz, mint a patak, amely először csak csörgedezik, azután hömpölyög, majd kiárad és óceánná válik, a „béke és a szeretet óceánjává.” (1987. március 20.)

A KÉT SZÍV

C: Az ön üzeneteinek középpontja kétségtelenül Krisztus Szíve, Jézus Krisztus Szíve. A Szent Szív tiszteletét a katolikus Egyház már a középkortól kezdve támogatta. A 17. században vált ismertté az Alacoque Szent Margitnak kinyilatkoztatása által, amelyet az Egyház elismert. Ez a tisztelet rávilágított arra, hogy mit jelent Jézus Krisztus a lélek számára. Sajnos elsiklottak fontossága felett, úgy hogy helyenként szinte kihalt.

     El tudná-e röviden mondani, mit jelent az ön számára Jézus Szíve, mit jelent az, hogy beszélget Vele?

V: Idézem hozzám intézett szavait:

 „Szeress engem, és én továbbra is kiárasztom rád Szentséges Szívem gazdagságát, mindazt a kincset, amit a ti időtökre tartottam fenn.

     Azt mondtam egyszer, hogy a végső időkben olyan műveket hozok létre, mint eddig még sohasem, olyan műveket, amelyek csodálkozásra késztetnek benneteket, és megmutatják Szentséges Szívem ragyogó dicsőségét.

     Megígértem, hogy nyíltan és őszintén elétek tárom Szentséges Szívemet, hogy magamhoz édesgessem szíveteket, mert szavaim édesebbek a méznél.” (1991. aug. 20.)

C: Ez valóban igen megindító és vigasztaló, és azt gondolom, igen nagy segítség lesz sok katolikus számára. Ezzel együtt azt is tudom, hogy Ön megtapasztalta, mit jelent Jézus Édesanyjának Szeplőtelen Szíve a mi életünkben. Mintegy zárójelben szeretném itt megjegyezni, hogy ez nemcsak megvilágosít és segít sok katolikust, mert hiszen ebben biztos vagyok, hanem egészen szokatlan az ön vallásának gazdag hagyományában. Ön a görögkeleti egyház tagja, és azt gondolom, csodálatos, hogy létrejött ez a megújulás. Nem hiszem, hogy túl erős kifejezés lenne a „megújulás”. Ez a megújulás igen erős érv lesz amellett, hogy milyen fontos, sürgős és mennyire időszerű ez a felhívás, amelyet Ön Jézus Szíve kérésére közöl.

     Kérem, beszéljen arról, miképpen szól az üzenet Szűz Mária Szeplőtelen Szívéről, és miképpen nyilvánul meg ő maga az üzenetekben. Kérem, hangsúlyozottan térjen ki Jézus és Szűz Mária egységére, vagy pápánk és a távolkeleti Sin bíboros kifejezésével élve:

     „Jézus és Szűz Mária Szívének Szövetségére.”

V: Szívesen, de mielőtt felolvasnám Önöknek ezeket az üzeneteket, szeretném hangsúlyozni, hogy sohasem részesültem semmiféle hitoktatásban, és – mivel görögkeleti vagyok – különösképpen nem részesültem katolikus hitoktatásban. Ezért nem sejtettem, hogy a Szentséges Szív mint olyan létezik, vagy hogy a Szeplőtelen Szív fogalma létezik a katolikus hagyományban.

     Én egyszerűen csak leírom, amit Jézus nekem diktál.

     Amikor mint Szentséges Szív jön el, leírom a Szentséges Szívet.

     Amikor a Szeplőtelen Szívről mond valamit, leírom azt, amit mond. Később hallottam csak, hogy ez a meghatározás nem létezik az orthodox hagyományban. Jézus engem eszközként használ. Leírom, amit diktál nekem. Fogalmam sem volt arról, amiről Ön most beszél, hogy létezik a két Szív szövetsége. Szeretnék viszont felolvasni egy rövid imát, amelyet Jézus saját szavaival mondott és diktált nekem:

(1991. március 25.)

C: Vassula ez valóban nagyon lelkesítő, és engem is megérint, mert sokakkal dolgoztam együtt azért, hogy minden fellelhető adatot összegyűjtsek a két Szív történetére vonatkozóan. Az erről szóló jelentést bemutattuk azon a szimpóziumon, amelyet Sin bíboros szervezett Fatimában 1986-ban, és amelyet pápánk határozottan támogatott.

A KERESZTÉNYEK EGYSÉGE

C: Önnek így módjában áll széleskörű tapasztalatot szerezni a világról. Jól ismerte a harmadik világ országait, különösen Afrikát és Ázsiában Bangladesht. Fényes karriert futott be mint festőművész, és ismeri a modern élet realitásait.

     Ez különös jelentőséget ad annak a felhívásnak, amelyet Jézus közöl önnel az egység érdekében.

     Mondana-e nekünk valamit Jézus imájának sürgető jellegéről, arról, hogy egyesülnünk kell, hogy abba kell hagynunk a széthúzást, hogy eggyé kell lennünk, és hogy ennek az egységnek a szívből kell kiindulnia?

V: Igen, mondhatom, hogy Jézus sok üzenetet diktált nekem az egységgel kapcsolatban. Erre nagyon nagy súlyt helyez. Számomra úgy tűnik, mintha nem tudna tovább várni. Túlságosan megsebezték. Felolvasom erre vonatkozó üzenetét:

     „Leányom, kedvemért vedd fel az egység keresztjét, és vidd ki a világba!

     Menj országról országra, és mondd meg azoknak, akik az egységről beszélnek – de továbbra is az ellenkezőjét gondolják, és úgy is élnek – hogy megosztottságuk elválasztotta Szívemet az enyéimtől.

     Kiálts! Talán áttör hangom süketségükön.

     Légy a visszhangom!

     Légy az igazságnak és annak az egyetlen Egyháznak védelmezője, amelyet én magam alapítottam! Menj el minden néphez, és mutatkozz be nekik! Mondd meg nekik, hogy békét akarok és egyetlen Egyházat az én Szent Nevem alatt. Mondd meg nekik, hogy aki magát igaznak tartja és mégis megosztott marad, abból a gyümölcsből fog enni, amelynek magját elvetette, és el fog pusztulni. Mondd meg azt is, mennyire irtózom az álnok szívektől! Fáraszt fontoskodásuk és beszédük. Mondd meg nekik, hogy elfordulok gőgösségüktől és merevségüktől. Az emberekben talán nagy hatást kelt véleményük, de énbennem nem. Nem tudok egy haldokló Egyházat üdvözölni, amely bomlófélben van.

     Mondd meg azoknak, akik hallani szeretnének engem, hogy ameddig le nem halkítják hangjukat, nem hallhatják meg az enyémet. Ha lehalkítanák hangjukat, meghallanák az enyémet, és így megtennék akaratomat.

     Én Egy vagyok, ők mégis saját krisztusokat alkottak maguknak. Én vagyok Testem Feje, mégis csak az ő fejüket látom, a magamét nem. Mondd meg nekik, hogy váljanak kicsivé, hogy magamhoz tudjam emelni őket. Mondd meg mindenkinek, hogy a szegényekre alapozom országomat. Azokra, akiknek van idejük meghallgatni Lelkemet, imádni engem és megtenni akaratomat. Bennük örvendez Lelkem.” (1991. október 7.)

C: Vassula, a hatvanas évek végefelé létrejött a katolikus Egyházban a Boldogságos Szűz Mária Ökumenikus Társaság.

     Ez bizonyos értelemben kihívást jelent avval a feltevéssel szemben, hogy a Megváltó Édesanyja – vagy ahogyan Szent Ágoston nevezte őt: az egység Édesanyja – akadálya lehetne annak az igazi, mély egységnek, amelyre vágyakozunk. Ennek a Társaságnak jelentős sikerei vannak – ha szabad magamat így kifejeznem – a katolikus Egyházban és más keresztény egyházakban is.

     Természetesen tudnunk kellett volna, hogy tökéletes lehet az egység, a görögkeleti és más nyugati keresztény egyházakkal is, és csodálatos, hogy ehhez a görögkeleti közösség egy tagjától kapunk megerősítést. A görögkeletieknek mély, folyamatos, lelkesítő, megvilágosító és csodálatos hagyományuk van az Istenszülő tanával és tiszteletével kapcsolatban. Keleten az ősök mindig megtartották minden ünnepét.

     Még mindig imádkozzák a nagy akathisztosz himnuszt, a legszebb himnuszt, amelyet valaha is írtak Szűz Mária tiszteletére, és amelyet természetesen imádkoznak a keleti rítusú katolikusok is.

     Ők is imádkozzák az „Oltalmad alá futunk” kezdetű imát, a Szűzanyához szóló legrégibb imádságot, amely a 3–4. századból származik és egy görög papiruszon maradt fenn a manchesteri John Rylands könyvtárban. Ebben a megvilágításban, és mindannak fényében, amit Ő jelent sokak számára a különböző keresztény hagyományokban, nagyratartjuk a Szűzanyát mint az egység hatalmas szószólóját.

     Hogyan szemléli ön mindezt, és hogyan csengenek egybe az elmondottak azokkal a mennyei szavakkal, amelyeket ön kap?

V: Valóban elhangzott Szűz Mária igen határozott felhívása az egységre. Mielőtt azonban felolvasnám az üzenetet, szeretném elmondani, hogy nem értek egyet az „egységről” alkotott általános felfogással. A görögkeletiek olykor úgy vélekednek, hogy ha testvéreink, a római katolikusok görögkeletivé lesznek, akkor megvalósulhat az egység. A katolikusok viszont néha azt remélik, hogy mindenki római katolikus lesz.

     Így gondolkodnak az emberek.

     A menny azonban nem így gondolkodik. A menny úgy látja, hogy az egység a szíveken belül jön létre. Én görögkeleti vallású vagyok, és megmaradok görögkeletinek. A görögkeleti vallást gyakorlom, de nem teszek különbséget, amikor katolikus testvéreimhez megyek. Elmegyek templomaikba.

     Jézus mindenhova elküld, nemcsak a görögkeletiekhez. Szívünkben kellene egyesülnünk és a szívünkkel!

     Ami azt az új Egyházat illeti, amelynek felépítéséről Jézus beszél, és amely most romjaiban hever, abból Ő nem egy másmilyen szektához hasonló új Egyházat akar építeni, hanem így szól: „Az ősegyházhoz teszem hasonlóvá, egy lesz és egységes, alapja a szeretet és az alázat lesz,” ahol elfogadják egymást a hívők, és együtt imádjuk Jézust.

     És most felolvasom, hogy mit mond nekem a Szent Szűz:

     „Az árulás akadályozza meg a testvérek közötti egységet.

     A szív hamissága tölti meg Isten kelyhét. Szétszaggatták, megosztották, megcsonkították és megbénították Fiam Testét. Emlékeztetlek benneteket, hogy Őrajta keresztül vezet utatok az egy Lélekben az Atyához, és ti mégis megosztottak maradtok Fiam Neve alatt.

     Egységről és békéről beszéltek, pedig hálót feszítetek azok útjába, akik megvalósítják. Istent nem lehet megtéveszteni és nem lehet meggyőzni a ti érveitekkel.

     Isten országa nem az ajkakon elhangzó szavakból áll. Isten országa a szívben lévő szeretet, béke, egység és hit. Az Úr Egyháza a ti szívetekben válik eggyé. Az egység kulcsa a szeretet és az alázat. Jézus sohasem késztetett arra benneteket, hogy váljatok külön.

     Az Egyházában lévő megosztottság nem az Ő kívánsága. Könyörgök gyermekeimhez, hogy egyesüljenek szívükben és véleményükben, és építsék fel szívükben Fiam ősegyházát. Fiam ősegyházát említem, mivel az az Egyház szeretetre, egyszerűségre, alázatra és hitre épült. Nem arra gondolok, hogy új épületet kell létrehoznotok, hanem arra, hogy a szívetekben kell helyreállítanotok az épületet.

     Arra gondolok, hogy bontsátok le szívetekben a régi téglákat, a széthúzás, az összeférhetetlenség, a hitetlenség, a kiengesztelhetetlenség, a szeretetlenség tégláit, és a kiengesztelődés által építsétek fel Fiam Egyházát. Ehhez lélekben nagy szegénységre és gazdagon adakozó jóságra van szükségetek, és ameddig meg nem értitek, hogy meg kell hajolnotok, nem tudtok egyesülni.” (1991. szeptember 23.)

C: Vassula ez igazán csodálatos. Szeretném önt és olvasóinkat is arra emlékeztetni, hogy a II. János Pál pápa által kiadott kánonjog alapján ön mint a görögkeleti egyház tagja, ma már jogosult arra, hogy részesüljön a szentségekben a katolikus templomokban, katolikus pap által.

     Ismerem az ön katolikus barátainak végtelen jóságát, nemességét, és áldozatkészségét, akik önben Jézus szeretetének oltalmazó, megmentő hatalmának igaz tanúját látják. Olyanokra gondolok, mint Don Stefano Gobbi, a Máriás Papi Mozgalom megalapítója, Robert Faricy atya, John Eldon és – főként – a katolikus tanítás óriása, René Laurentin atya.

     Laurentin atya a karizmatikus jelenségek szakértője, a karizmáké, amelyeknek létezését és folyamatos jelenlétét a II. Vatikáni Zsinat elismerte. Laurentin atya egyike volt azoknak a katolikusoknak, aki elsőként és szívesen fogadta az ön üzenetét, és aki támogatja önt szakértelmével, őszinteségével és bátorságával. Csodálatos dolog, hogy az ön személyében, életében és barátságában már láthatjuk a keresztény egység kezdetét és magját, amelyért ön oly bátran és hűségesen munkálkodik.

OROSZORSZÁG MEGTÉRÉSE

C: Szabad most egy másik témát érintenem?

     Mégpedig Oroszországét. Az országban, valamint a II. Világháború óta hozzácsatolt országokban zajló eseményeket. Szeretném, ha beszélne erről az igen komoly gondról.

     Mi lesz Oroszország lelkével? Visszatér-e régi keresztény hűségéhez?

     Meghozza-e gyümölcsét az a sok ima, amelyet annyi hűséges hívő lélek folyamatosan felajánl, meghozzák-e azok az áldozatok, amelyeket hősiesen felajánlottak Istennek Oroszországért? Tudjuk, hogy bizonyosan lesznek gyümölcsei, de csak később? Vagy ön úgy gondolja, hogy a közeljövőben?

     Meghozza-e gyümölcsét az a sok felajánlás, amelyeket egymás után tettek a pápák, XII. Piusztól II. János Pálig?

Mikor valósulnak meg a Szűzanya medjugorjei szavai: „Oroszországban jobban megdicsőítik Fiamat, mint máshol”?

     Gondolom, hogy Jézus gyakran beszélt önnek Oroszországról. Vassula, felolvasna nekünk valamennyit ezekből az értékes üzenetekből?

V: Igen. 1988 óta két nagy jövendölést kaptam Oroszországgal kapcsolatban arról, hogy milyen állapotban van, hogy mily módon hagyta el Jézust, valamint feltámadásáról is. Jézus megígérte nekem, hogy Oroszország lesz a népek közül az egyik, amely Őt leginkább megdicsőíti, és mialatt e szavakat kimondta, már látszott, hogy örül annak a dicsőségnek, amelyet Oroszországtól fog kapni.

     Az első üzenetben, januárban, úgy mutatta meg Oroszországot mint pusztaságban fekvő halott asszonyt, és így szólt:

     „Vassula, ó Vassula! Egyik kedves leányom fekszik itt holtan! Egyik nővéred! Az én szeretett leányom, Oroszország! Jöjj! Jöjj, megmutatom. Nézd! ” (1988. január 4.)

     Akkor sírni kezdtem, mert valóban nagyon szomorú voltam a jelenetet látva. Úgy éreztem, mintha egy halott személy mellett lennék. Olyan szomorúnak éreztem Jézust, hogy nem tudtam abbahagyni a sírást. Jézus így szólt:

     „Ne sírj! Feltámasztom Oroszországot. Dicsőségemre fogom feltámasztani, ahogy Lázárt is feltámasztottam.” (1988. január 4.)

     Azt mondta, hogy Ő ott áll Oroszország mellett, fel fogja melegíteni hideg szívét, és Oroszország hamarosan, igen hamar megváltozik. Ez három évvel a kommunizmus bukása előtt történt.

1991. augusztus 30-i üzenetében Jézus így szólt:

„Szent Istened fel fogja támasztani Oroszországot, hogy nemes nemzetté legyen. Oroszország jegyesének karjaiban fog tökéletesedni. Én, az Úr fogom őt tökéletesíteni. Nem mondtam-e neked gyermekem, hogy hideg szívén tartom kezemet és felmelegítem? (Lásd az Oroszországról szóló 1988. március 11-i jövendölést.) Azon a napon, amikor menyasszonyom kinyitja szemét, és meglátja, hogy én, az ő Jegyese állok mellette, meg fogja látni és meg fogja érteni, mit tett vele kezem, és attól kezdve menyasszonyom, Oroszország nyíltan Szentnek fogja nyilvánítani Nevemet, és az ott tévelygő gonosz lelkek el fognak menekülni. Mindezt azért mondtam el még mielőtt megtörtént, hogy elhiggyétek: Én, a Mindenható vezetlek benneteket.

     Figyelj!

     Nem rejtem el terveimet. Ha az emberek kísértést éreznek arra, hogy elrejtsék terveimet, én magam, saját kezemmel fogok felfedni előttetek mindent, mielőtt még megtörténik.

     A Szent Isten figyelmeztetett benneteket. Senkit sem fenyegettem meg közületek.

     Fénysugár érkezik a mennyből Testem közepébe (az Egyházba), meg fogja változtatni a Föld színét, és békét hoz a testvéreknek. Ez lesz a szent vértanúk imáinak, áldozatainak, elégtételeinek, állhatatosságának és hitének jutalma.

     Ha állhatatosak voltatok, és megtartottátok hiteteket, ne ijedjetek meg, amikor elérkezik a nagy megpróbáltatás órája, mert ennek az órának azért kell eljönnie, hogy megváltoztassa a Föld színét. Így fog beteljesedni a Fatimában elhangzott összes jövendölés.” (1991. szeptember 3.)

     „...nemrég még nem hitte a világ legtöbb nemzete, hogy az ellenség, a vörös sárkány ilyen hirtelen elveszti hatalmát Oroszországban.

     Vassula, ha nővéred, Oroszország ellenem lázadt, az a világ bűnei és gonoszsága miatt történt.

     A zsarnokság alulról jön.”

     Megkérdeztem: „Hogyan érezték magukat gyermekei, azok a vértanúk, akik Hozzád tartoznak, mert jól tudjuk, hogy Oroszországban vannak igen hűséges emberek is.”

     Így válaszolt:

     „Hogyan is tudnám leírni, hogy mit szenvedtek át gyermekei?

     Mihez tudnám hasonlítani, leányom?

     Az egész menny gyászolta gyermekeit.

     Fiai segítség nélkül maradtak, és ki volt közöttük, aki gyászolta volna őket? Volt közöttük olyan, aki elég erős volt ahhoz, hogy keresztülszúrja a sárkányt? Hogyan lett volna, hiszen bőrük rászáradt csontjukra. Gyermekei kenyeret koldultak, elnyomta őket az ellenség, és összerogytak terhük alatt.

     Ha titokban eljöttek, hogy karjaimban keressenek menedéket, szigorúan megbüntették őket.

     Nem engedték meg nekik, hogy kimutassák irántam való buzgóságukat. Üldözőik a viperáknál is gyorsabbak voltak, és minden lépésüket megfigyelték. Ha felmerült a gyanú, hogy az Élet Könyvét matracuk alá rejtették, zaklatták, nyomon követték, majd letartóztatták gyermekeimet.

     Ó, leányom, szemem szüntelenül sírt, mert azt kellett látnom, hogy a nemzetet karddal hallgattatták el.

     Papokat és prófétákat börtönöztek be, és arra kényszerítették őket, hogy sötétségben éljenek. Közülük sokakat szemem láttára öltek meg könyörtelenül.

     A világ bűne és gonoszsága a szárazság víztelen országává tette ezt a nemzetet, mely egykor nyíltan tisztelt és dicsért engem, és ragyogó volt, mint a zafír, maga volt a gyönyörűség vára. Mondom neked leányom, hogy Oroszország, a te nővéred, még nem mutatta meg, mit fog véghezvinni az én Nevemben; még el kell jönnie a nagy ünnepnapnak, és nagyon szeretném, ha már itt lenne! ” (1991. szeptember 3.)

     És ezáltal éreztette meg velem, hogy az oroszországi kommunizmus bukásán túl még valami sokkal nagyobb hatású, sokkal jobb és nagyszerűbb dolgot rejteget előlünk, mert – úgymond – még el kell jönnie az ünnepnapnak. És amikor ezt mondta, nagyon örült, úgy tűnt, hogy valami nagyon szép lesz az, ami Oroszországból várható. Sokat ígérő volt.

C: Vassula bizonyosan ígéretes, és csodálatos beteljesedés lesz ez az orosz hívők részére, akiket megismertünk. A nagy orosz tanítókra gondolok a párizsi Szent Szergiusz Intézetben, mint Szergej Bulgakov és híres tanítványa Paul Evdokirnov. Vagy a nagy száműzött keresztényre, Szolzsenyicinre gondolok, aki tanúságot tett Oroszországban és külföldön is. Vagy Tatjána Goricsevára, Krisztus másik nagy tanújára, akinek élete tükrözi azt a csodálatos változást, amely már megkezdődött és minden bizonnyal folytatódni fog. Tatjána egyetemi tanár, aki megtért, és elhagyta eddigi, világi életstílusát. Csatlakozott országa egyik női keresztény mozgalmához, üldözést szenvedett, zaklatták, és megfosztották állásától. Megfosztva társadalmi státusától végül arra kényszerült, hogy válasszon a börtön és a száműzetés között. Szerencsénkre a száműzetést választotta, és így megírhatta visszaemlékezéseit. Nagyon értékes írás. A nagy változások után, amelyeket ön felvázolt, Tatjána visszatért hazájába, és nagyon figyelemreméltónak találta a megújulást.

     Oroszországban igen erős az Isten utáni szomjúság. A televízió közvetítette azt a nyilvános szentmisét, amelyet azokért a fiatalokért mutattak be, akik a puccs alatt életüket vesztették. Oroszország vezetője, Sztálin utódja kétszer is volt Rómában, hogy beszéljen a pápával és meghívja őt. Vallásszabadságot ígért, amely azóta már életbe lépett, és kifejezte vágyát egy szabad korszak, valamint az Egyházzal kialakítandó jó kapcsolat iránt. Bizonyos értelemben mindez az egység előképe, amely után az Úr vágyakozik, amelyért úgy imádkozik az Atyához, ahogyan földi életében tette.

     Oly sok lehangoló jel között keressük az egységet, és olyan gyengék vagyunk még az egység elnyerésére!

     Ebben a helyzetben igen felemelő tudni, hogy az Úr nem hagy el bennünket, hogy segíteni kíván rajtunk, és meg akarja adni nekünk Jézus Krisztus egyetlen igaz Egyházának áldását.

     Felolvasná nekünk ezeket az üzeneteket?

V: Igen. Először azt olvasom fel, hogy mit kérdeztem az Úrtól, hogy megértsék, hogyan beszél velem erről a témáról az Úr.

     Ezt mondtam:

„Uram, boldog vagyok, hogy tudhatom, egyesülni fogunk, bár még senki sem tudja, hogyan fog megtörténni. A problémák igen nagyok, és annál is nagyobb a megosztottság.

     Ahogy mondod, a pásztor botját kettétörték, és nemcsak ketté, hanem darabokra hasogatták.

     Testedet megcsonkították, tagjaidat szétszaggatták és megbénították.

     Azt kéred tőlünk, hogy hajoljunk meg.

     Hogyan?

     Mit kell tennünk? Mi az első lépés? Én görögkeleti vagyok, és mindent megosztok római katolikus testvéreimmel. Nem teszek különbséget magunk között a Te Neved alatt, amikor velük vagyok, és ők is úgy bánnak velem, mint övéikkel. Azt is tudom, hogy sokan járnak közülük a görögkeleti vagy az orosz orthodox templomba.”

     Ezután így szólt az Úr:

„Eljön az a nap, amikor együtt fogják megtörni a kenyeret ugyanazon az oltáron és senki sem fogja megakadályozni gyermekeimet abban, hogy hozzám jöjjenek. Már elítéltem azt az erődöt, amelyet azért építettek, hogy megosszon benneteket.

     Ti mindannyian testvérek vagytok énbennem.

     Erre kell őket tanítanotok, hogy higgyék, és rá kell beszélnetek őket, hogy tegyék is meg. Azoknak, akik testben és lélekben megosztottak maradnak, az én Szent Nevem alatt különbséget téve maguk között, ugyanazt mondom, mint a szárdeszi egyháznak: A világ szemében élőnek látszotok, de Alkotótok szemében nem. Keltsétek életre azt a keveset, ami még megmaradt, mert hamar meghal az is, és oda gyűlnek a keselyűk, ahol a holttest van. Egyesüljetek, gyülekezzetek! Együtt hívjátok segítségül Nevemet! Együtt változtassátok át Testemet és Véremet! Ne üldözzétek az Utat! Alázzátok meg magatokat és hajoljatok meg, hogy képesek legyetek egyesülni és engem dicsőíteni.

     Ti a Lélekről beszéltek, de nem cselekszetek a Lélekben.

     Ti az útról beszéltek, de ti vagytok az elsők, akik akadályt állítotok rá, hogy elzárjátok. Milyen kevéssé ismertek engem! Hangosan hívjátok Nevemet, de megölitek gyermekeimet a szentély és az oltár között.

     Bizony mondom nektek, mindezt elétek tárják majd az ítélet napján. Szemembe tudtok-e nézni, és őszintén tudjátok-e mondani, hogy kibékültetek testvéreitekkel?

     Tudjátok-e őszintén mondani, hogy nem tettetek különbséget magatok és testvéreitek között az én Szent Nevem alatt? Úgy bántok velük, mint akik egyenlők veletek?

     Ha majd bemutatjátok előttem életeteket, akkor majd szemetekbe mondom: El veled, mert nem bántál testvéreiddel úgy, mint akik egyenlők veled. Nap mint nap mészároltátok Testemet – hol a ti diadalotok? Amíg építettem, ti bontottatok, amíg gyűjtöttem, ti szétszórtatok, amíg egyesítettem, ti széthúzást keltettetek.

     Ennek ellenére, ha még ma eljöttök hozzám úgy, amilyenek vagytok, meg tudlak gyógyítani benneteket.

     Át tudlak változtatni benneteket, és ti dicsőíteni fogtok engem. Jaj azoknak, akik várandósak vagy szoptatnak, amikor eljön az én napom.”

V: Jézus megkért, hogy írjam le ennek a versnek a magyarázatát is.

J:  „Jaj azoknak, akik úgy hordozzák magukban a bűnt, mint a várandós anyák, és olyan leszármazottaik vannak, mint saját maguk. De hiszen megmondták, hogy még közöttetek is támadnak olyanok, akik csalárd beszéddel magukhoz akarják csábítani a tanítványokat. Hangosan kiáltok és megpróbálok áttörni süketségeteken, hogy megmentselek benneteket. Ha szemrehányást teszek nektek, az is irántatok való nagy szeretetem miatt van. De bizony mondom nektek, hogy egy napon majd egy gyülekezetbe gyűjtöm testem elválasztott részeit.” (1991. október 14.)

V: Majd azokhoz szól, akik igazán őszinték, és igyekeznek egyesülni, – akik szeretik Őt:

J:  „Ne sírjatok barátaim, akik szerettek engem! Viseljétek el, amit én elviselek, de vigasztaljatok meg, és higgyetek bennem!

     Nagy műveket fogtok véghezvinni Nevemben. Legyetek olyan türelmesek, amilyen én vagyok. Éhes és szomjas voltam, sokszor éheztem, és ti segítségemre siettetek.

     Folytassátok jó műveiteket, és meg fogom nektek hálálni. Bizony mondom, nem vagytok egyedül, veletek vagyok. Egyesüljetek bennem, és éljetek békében! Véremnek leszármazottai és országom örökösei vagytok.

     Mondd meg nekik, hogy az Úr Szíve szeretet, és a törvény szíve a szereteten nyugszik.

     Mondd meg népemnek, hogy nem akarok hivatalnokokat házamban! Nem adok igazat nekik az én napomon, mert ők azok, akik gépiesítették házamat. Elküldtem nektek Lelkemet, hogy szívetekben éljen. Ezért a bennetek lakó Lélek fogja megmutatni nektek, hogy Egyházam a ti szívetekben épül újjá, és ti testvérként fogjátok egymást elismerni a szívetekben.” (1991. október 14.)

V: Először azt a látomást szeretném leírni, amelyet saját magáról adott nekem Jézus. Miközben ezeket mondta, egy elgyötört rab könyörgő hangját vette fel, aki úgy kérlel, mintha Ő függene mitőlünk, mint egy fogoly, aki a cellája ajtaján levő kis ablakon keresztül megkérdezi az őrt, hogy még mennyi ideje van szabadulása napjáig:

     „Testvérem, vajon még hány évig fog tartani az a fájdalom, amelyet éveken keresztül elszenvedtem, vagy hagytok engem most megpihenni? Ki kell-e innom még egyszer megosztottságotok kelyhét, vagy megpihentetitek Testemet, és kedvemért egyesítitek a húsvét dátumát?

     A húsvét dátumának egyesítésével enyhítitek szenvedésemet, testvér, és örvendezni fogtok bennem, én pedig bennetek, és sokaknak visszaadom a látást. Ha egyszer Nevemben helyreállna látástok, és hozzátok sietnék, ezt kiáltanátok: „Kedvesem, az én Teremtőm, aki az én Hitvesem, olyan dolgokat fedett fel előttünk, amit sohasem tudott volna emberi kéz létrehozni.” Bizony mondom nektek, gyűljetek össze és figyeljetek ezúttal Pásztorotokra! Azon az úton vezetlek benneteket, amelyen járnotok kell. Küldd el üzenetemet a Föld határáig!” (1991. október 14.)

A SZENTLÉLEK

C: Van itt egy másik átfogó téma, amelyről sok mondanivalója van önnek, Vassula. Mostani pápánk ihletésére újból felfedezzük a Szentlélek jelentőségét, és nemcsak elméletben, hitünkben, vagy hitvallásunk egyik pontjaként, hanem mint magának Jézus Krisztusnak, az embernek életében uralkodó erőt. Ez így volt keresztsége pillanatától feltámadásáig, és míg el nem küldte a Lelket pünkösd után az Egyház életébe. Ennek folytatódnia kell minden ember életében.

     Ez a felismerés a II. Vatikáni Zsinattal kezdődött, a hívek körében pedig a karizmatikus mozgalommal.

     Franciaországban egyik legismertebb képviselője Efraim testvér, és a Nyolc Boldogság Közösség, akik igen határozottan támogatják az ön küldetését.

     A Franciaországban 1921-ben megjelent „Elfelejtett Szentlélek” című mű erős kihívást jelentett. Elfelejtették a Lelket, és a nagy lelki író, Dom Columba Marmion, felidézte az Apostolok cselekedetéből az újonnan megtértek esetét, akik azt mondták Szent Pálnak, hogy még nem is hallottak arról, hogy van Szentlélek. Némely keresztény helyzete ma ha nem is ennyire komoly, de nincs nagyon messze ettől.

     A II. Vatikáni Zsinatra – és ez igen felemelő az ön számára Vassula, aki görögkeleti – megfigyelőként meghívtak görögkeleti teológusokat is, és megkérték őket, hogy nyilvánítsák ki véleményüket. A megfigyelők csalódtak és ezt őszintén megmondták. Csalódtak, mert a zsinati dokumentumokból hiányzott a Szentlélekről szóló alapvető, széleskörű tanítás. Egyikük, egy görög teológus, önnek honfitársa, Nikos Nissiotis megjegyezte egy emlékezetes írásában, amelynek igen nagy hatása volt a Zsinat harmadik ülésszakának végén: „Ha a Szentlélekről nem lesz több tanítás az önök zsinati dokumentumaiban, akkor a dokumentumoknak nem lesz nagy hatása a görögkeletiek világában.”

     Ennek eredményeként jelentős volt az erőfeszítés, hogy a Zsinat utolsó ülésszakán megfogalmazzák a Szentlélekről szóló tanítást. Ezt folytatta VI. Pál és a jelenlegi pápa teljesítette ki.

     És pedig hosszú katakézis sorozatban; a Szentlélekről szóló „Dominum et Vivificantem” című enciklikájában; és csodálatos beszédeiben a konstantinápolyi zsinat 1600. évfordulójának idején. Ez a zsinat kimondta a Szentlélek istenségét. A „Redemptoris Missio” című enciklikájában külön részt szentelt a Szentlélek küldetésének, és megállapította, hogy a missziók tulajdonképpeni terjesztője maga a Szentlélek.

     E teológiai és történeti megvilágításban, amely részben szomorú is, szeretném megkérni Önt, Vassula, hogy beszéljen arról, mit mond Önnek Jézus Szentlelkéről? Tudom, hogy gyakran és jelentőségteljesen szól a Szentlélekről, és ez nagy hatással lehet hallgatóira.

V: Igen, Jézus gyakran beszél a Szentlélekről, de előbb egy kis bevezetést adok ahhoz, amit mond:

J:  „Szeretteim! A Sátán füstje valóban behatolt szentélyembe, de melyik füst marad meg örökké? Szentlelkem leheletével el fogom oszlatni, el fogom űzni ezt a füstöt, és az alvilág semmilyen tekintélye vagy ereje sem lesz képes közbelépni. Azért jövök, hogy tüzet hozzak a Földre, és sorra megtisztítsam a nemzeteket.”     (1991. április 14.)

V: És így szóltam Jézushoz:

Uram, jöjj hozzánk teljes erőddel Szentlelkeddel együtt! Gyengéd Abba, elérkezett az idő, hogy az igazság Szentlelke éppúgy megdicsőítse Fiadat, ahogy Te megdicsőítetted Fiadat, és Fiad megdicsőített Téged.

     Bizonyítsd be a világnak, hogy Igéd él és cselekszik, és nem csupán papírra nyomtatott szó. Szentlelked fordítsa „az apák szívét gyermekeik felé, és a gyermekek szívét az apák felé” (Mal 3,24)!

Jézus így válaszolt erre:

J:  „Béke legyen veled, Vassula, az Írás sohasem hazudik! Írva van, hogy „az eljövendő végső napokban az emberek az istenfélelem látszatát keltik, de belső erejét elvetik”

(2Tim 3,5).

     Ó kedvesem, lesz-e elég hit eljövetelem idején?...

     – Egyházam belső ereje a Szentlélek. Aki Egyházamban él és munkálkodik, amilyen a testben lévő szív, olyan szív az én Szentlelkem is az én Testemben, amely az Egyház.

     – Egyházam belső ereje az én Szentlelkem, aki ingyen adja és osztja adományait és kegyelmeit, hogy az Egyház javára legyen.

     – Egyházam belső ereje az én Szentlelkem, aki Szavaimra emlékeztet titeket. Nem nyilatkoztat ki új dolgokat, ugyanazt tanítja, amit már korábban is tanított.

     – Egyházam belső ereje az én Szentlelkem, aki átváltoztat, felemel és valóságos képmásommá alakít benneteket.

     – Egyházam belső ereje az én Szentlelkem, a Tűz, mely életre kelt, megtisztít benneteket, és lelketeket tűzoszloppá, és a szeretet izzó kemencéjévé, a világosság élő fáklyáivá alakítja, hogy félelem nélkül hirdethessétek Szavamat, a Magasságbeli tanúivá váljatok, és másokat is megtanítsatok arra, hogy csak a mennyei dolgokat keressék.

     – Egyházam belső ereje az én Szentlelkem, Ő az élet és a lélegzet, aki életben tart benneteket, arra indítja lelketeket, hogy vágyakozzatok utánam, és Abbának szólítsatok.

     Ha visszautasítod, és elnyomod a Szentlélek adományait gyermekem, akkor milyen szolgálatokat tudsz nekem nyújtani és felkínálni? Ne légy olyan, mint a holtak, akik kifelé a vallásosság látszatát keltik, de elvetik a vallás belső erejét, és haszontalan elméletekkel korlátoznak engem istenségemben. Ne gátold meg azokat, akik úgy jönnek hozzám, mint a gyermekek, és hűségesek a Szentlélekhez. Én vagyok az, aki Szentlelkem menyegzőjére hívom őket.

     A szentség titka: az irántam, Istenetek iránti hűség.

     Ti semmit sem tudtok magatok megtenni, amíg Lelkem, aki bennetek él, rá nem vezet és meg nem tanít benneteket a mennyei dolgokra.

     Bizony mondom neked, aki fél engem, elfogadja intelmeimet. Ezért ne aludj most, mert itt az idő, amikor többet kellene ébren lenned és virrasztanod, mint valaha. Ezek azok az idők, amikor ki kell nyitni a füledet, figyelned kell Lelkemre, nem pedig megvetned.

     Ne játszd alkalmatlan pillanatban a bölcset!

     Ne utasítsd el Szentlelkem leheletét!

     Ne nyomd el a belső erőt, amely Egyházamban munkálkodik!

     Okos akarsz lenni? A szemedet és a füledet nyisd ki barátom, ne az értelmedet! Az okos ember sohasem veti meg a Lélek figyelmeztetését, csak a büszke nem ismer félelmet.

     Az Úr félelme a bölcsesség kezdete.

     Okos akarsz lenni? Keresd az Igazságot, aki készségesen hajol nyomorúságod és gonoszságod fölé, hogy magához vonjon, kiemeljen benneteket sírotokból, és újból életet leheljen belétek.

     Ó jöjj! Ne érts félre! Nem erőltetlek, és nem akarom megsérteni szabadságodat!

     Megsajnáltalak, nemzedék! Ne mondd, hogy már mindent elmondtam, amit el kellett mondanom. Miért akarsz engem magadhoz hasonlóan korlátok közé szorítani? Én vagyok, Szavaim emlékeztetője, igen, Egyházam belső ereje vagyok, és szabadságomban áll új jeleket küldenem nektek, és új csodákat művelnem. Szabadságomban áll, hogy felemeljelek, nemzedék, és gyógyító olajat öntsek rád Szentséges Szívem gazdagságából akkor, amikor én akarom, és arra, akire én akarom.

     Felépítem, igen, újjáépítem Egyházamat, amely most romokban hever. Ezért nemzedék, nehogy úgy állj elém az ítélet napján, hogy azt kelljen mondanom: Te is egyik üldözőm voltál, aki rombolt, amíg én építettem.

     Az irgalom áll ajtótok előtt, és könyörületem zörget ajtótokon megpróbáltatástok idején.

     Ti szentnek tartjátok magatokat?

     Bizonyítsátok be szentségeteket azáltal, hogy imádással fordultok felém!

     Bizonyítsátok be szentségeteket azzal, hogy megmutatjátok a lelkeket, akiket megtérítettetek és hozzám hoztatok, mert országom nem a kimondott szavakra, és nem a vallásosság külső megnyilvánulására épül, hanem a belső erőre, amelyet csak én adhatok meg Szentlelkem által, ha kéritek. Érezzétek jelenlétemet és irántatok való szeretetemet! Én Jézus Krisztus, jelen vagyok. Megáldalak benneteket Szentséges Szívemből, és szeretetem sóhaját hagyom homlokotokon. Legyetek egyek! Az Ecclesia újból életre kel! ” (1991. április 15.)

A RÓZSAFÜZÉR

C: Befejezésül talán forduljunk gondolatban ahhoz az imádsághoz, amelynek igen komoly, mondhatnám, meghatározó története van a katolikus Egyházban, és a maga formájában ismeretes az önök orthodox világában is. Nagyon értékes számunkra az, hogy ön velünk együtt mondja a rózsafüzért a találkozók előtt. A rózsafüzér közöttünk az egység köteléke és a szeretet lánca. A rózsafüzérnek csodálatos története van a középkortól kezdve. Olyan emberek kijelentéseit ismerjük evvel kapcsolatban, akik nagy bölcsességet és tudományos sikereket értek el, mint Pascal, a francia zseni, akitől megkérdezték egyszer, hogy imádkozza-e a rózsafüzért. „Természetesen imádkozom”, válaszolta, „és házvezetőnőm is imádkozza.” Vagy Fock marsall, a szövetséges hadsereg főparancsnoka az I. Világháborúban, akit egy hitetlenkedő barátja látott, amint a rózsafüzért mondta, és ezért kigúnyolta őt. „Ne tedd ezt” mondta Fock marsall, „úgy szeretem, mint szemem világát!” Newman bíboros élete utolsó heteiben éppúgy mondta a rózsafüzért, mint egész életében. És tudjuk, hogy a Szűzanya háromszáznál is több jelenésében, amelyekkel ebben a században megajándékozta katolikus és görögkeleti gyermekeit, sokszor ajánlotta a rózsafüzért mint az imádság egy formáját. Fontos bibliai tartalma miatt ki tudja elégíteni valamennyi lelki és szellemi kultúra igényeit. Ezért most megkérem, legyen szíves elmondani nekünk, mit jelent az ön számára Jézus üzeneteinek fényében a rózsafüzér?

V: Igen, Jézus maga jött el egyszer és megkért:

„Vassula, a kedvemért megtanulnád a rózsafüzért?” (1987. december 28.)

Akkor még nem ismertem. Gyönyörű imának tartom a rózsafüzért, amelyben Jézus életén elmélkedünk. A rózsafüzérben lévő imák megtalálhatók a görögkeletieknél is. Nekünk nincs olyan láncunk, mint önöknek, de ezeket az imákat más imákon belül mondjuk el, ahogy azoktól az apácáktól tanultam, akiknél voltam. Ők az Üdvözléggyel együtt mondják ezeket az imákat. Kicsit meglepődtem, amikor hallottam, de ez mutatja, nem lehet kijelenteni, hogy ez az ima kizárólag katolikus vagy görögkeleti ima.

     Mielőtt még többet mondanék a katolikus rózsafüzérről, elmondom, hogy nekünk, orthodoxoknak van egy másik rózsafüzérünk, amely a szerzetesek imája. Azt is rózsafüzérnek nevezzük és így hangzik:

„Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam bűnösön!”

C: A Jézus-ima.

V: Igen, a Jézus-ima. Az üzenetekben Jézus mindenkit megkér, hogy imádkozzák, mert számára nincs különbség a görögkeletiek és a katolikusok között. Így szólt Jézus:

(1991. augusztus 2.)

A Sátánt a rózsafüzér fogja megláncolni. Az a lánc, amely igen törékenynek tűnik, gyenge kis lánc, és mégis olyan ereje van, hogy megláncolja a Sátánt.

C: És szeretném önt arra is emlékeztetni, hogy Medjugorjéban és más helyeken is azt mondta a Szűzanya, hogy ez hatalmas fegyver az ördög ellen.

V: Igen. Gyönyörű ez az ima. Ma sok-sok görögkeleti fiatal gyűlik össze Athénben, és mondják a rózsafüzért, ugyanúgy, ahogy önök imádkozzák.

C: Lassan befejezzük beszélgetésünket ezekről a csodálatos élményekről, amelyekről beszámolt nekünk Vassula.

     Azoknak, akik talán már hallották, hogy milyen egyedülálló módon kapja ön az üzeneteket, szeretnék idézni az ön írásmódjával kapcsolatban egy grafológus, J. R. Munier úr tanulmányából. A párizsi Fellebbviteli Bíróságnak dolgozik. Amikor René Laurentin atya átadta neki a kézírást, nem fedte fel előtte az ön nevét. Munier úr ezt mondta:

„Rendkívüli tellurikus erő van benne, mértéktartó lelkesedés örömérzéssel, ami valószínűleg egyfajta jó közérzet forrása. Olyan erő hatja át, amely felülmúlja szokásos önmagát. Láthatatlan erő tölti be, amelyre egyfajta ősi egyszerűséggel válaszol, míg más területeken viszont kifinomult elemek is találhatók.” És így folytatta ebben a dicsérő stílusban, bár nem tudta, kicsoda ön. „Misztikusok hitét birtokolja.”

     Szeretném megkérni önt, kedves Olvasó, ne értse félre a „misztikus” szót. Ez egy valóban tudományosan megalapozott fogalom, amely igen nagy segítségünkre van teológiai munkánkban.

     Idézni szeretném itt Lucy Rooney nővér és Robert Faricy atya véleményét is. Mindketten a római jezsuita Szent Gergely Egyetem tanári karához tartoznak.

     Az üzenetek közvetítésének módja és tartalma egészen rendkívüli. Csak az beszélhet ilyen érthetően, ilyen erőteljesen és ilyen világosan hitünknek alapvető, egyetemes tanításáról, aki Isten küldötte. Ez igen felemelő, erős segítség és vigasz számunkra ezekben az időkben.

     Beszélgetésünket talán fejezzük be azzal az imával amelyet Jézus adott Önnek.

V:     

(1991. Július 23.)