Michael O'Carroll bemutatja Vassulát

Az 1985-ben kezdődő rendkívüli kegyelmi idő folyamán Vassula sokáig megőrizte Jézus látogatásának és adományainak titkát. Eleinte csak négy-öt személy tudott róla. Három év elteltével azonban, 1988 novemberében Jézus felszólította őt, hogy tartson havonként egyszer imatalálkozót. Vassulának fogalma sem volt róla, hogyan kezdhetne hozzá. Tiltakozott Jézus terve ellen: “Nem tudom hogyan csináljam, nem tudok beszélni, nem tudom, mit kell tennem!” Jézus azonban így válaszolt:

“Hiszen nem te teszed meg, hanem én, és én diktálom le neked a programot is.”

Ahogy igen hamar nyilvánvalóvá lett, az imatalálkozók új szakaszt nyitottak meg Vassula életében és küldetésében. Jézus e szavakkal vázolta fel jövőjét:

“Neked csak írnod kell, engem szeretned, és üzeneteimet terjesztened! A többit én magam teszem meg.”

Az összejöveteleket Vassula főleg Svájcban tartotta 1988 és 1989 folyamán. Kezdetben csak templomokban, majd idővel más helyeken is találkoztak.

A növekvő békességgel és a lelki apostolkodás terén szerzett egyre nagyobb jártassággal együtt Vassulának mind nagyobb követelményekkel is szembe kellett néznie saját jelenlétét és közvetítését illetően. Az isteni igazság különleges közvetítőjévé kellett válnia nem csupán írásában, hanem szavával is. Ezek között szoros összefüggés van, mert aki Vassulát meghallgatta, szeretné az üzenetet maradandó formában is megkapni és olvasni, aki pedig olvasta írásait, úgy érzi, hogy meg is kellene hallgatnia őt.

A Vassula jelenléte iránti igény világméretűvé vált, ami többféleképpen is megnyilvánult. Jól ismert katolikus papok, akik szakértők e téren, tettek tanúbizonyságot mellette. Az elsők között volt Jan Petit O.S.B. atya, akinek híresek a lelkigyakorlatai. Magnószalagra vették Vassulával folytatott beszélgetéseit, melyet széles körben terjesztettek, és sokak számára valami egészen újat adott. Azóta számos más felvétel is készült Vassulával, sőt az imatalálkozókról készült videofilmek is ismertté váltak.

Sok más pap is találkozott Vassulával, tanulmányozta írásait, és értékelte egyéniségét. Sokan vannak igen jó véleménnyel róla, így René Laurentin atya, aki rendkívül tájékozott a Vassula küldetésével kapcsolatos kérdésekben, és lelkesen támogatja őt; továbbá Don Stefano Gobbi, aki a Máriás Papi Mozgalom megalapítója és vezetője; Don Luigi Bianchi, olasz író; Don A. Gentoli, a misztikus teológia szakértője; Louis Parent O.M.I. atya, kanadai lelki író; Frane Franic, Split egykori érseke; Richard Foley S.J. atya; Henry Bordeaux O.D.C., lelki tanácsadó; Gerard McGinnity, lelki tanácsadó; Jaime Sin bíboros és Vidal bíboros a Fülöp-szigetekről; Edward O'Connor, aki a Notre Dame katolikus egyetem professzora Indiana államban; Paolo Maria Hnilica S.J. püspök; Robert Faricy, a Szent Gergely egyetem professzora és a quitói Mária Társaság helyettes elnöke; Christian Curty O.F.M. Cap. atya, aki exorcista különböző francia egyházmegyékben.

Vassula könnyen azonosult a katolikus felfogással. Elfogadja a rózsafüzért, ami ismeretlen az orthodoxoknál, imádkozza a Memorare-t, a keresztutat, és mondja a mi hagyományos Szent Mihály imánkat.

Ebben a lelkületben zarándokolt el Vassula a görögkeleti Egyház gyermekeként a Szűzanya számos kegyhelyére: Lourdes-ba, Garabandalba, Fatimába és Medjugorjéba. Védelmébe veszi a torinói leplet, Jézus szenvedésének egyedülálló ereklyéjét, amely az egész kereszténységé ugyan, de a katolikus Egyház őrzi, amióta eredeti tulajdonosa, az olasz király a Szentszék tulajdonába adta. Vassula a következő üzenetet kapta 1987. október 2-án Jézustól:

“Én vagyok az, Jézus. Ismertesd mindenkivel, hogy tisztelet illeti minden képünket, amelyek engem ábrázolnak, vagy Édesanyámat, mert úgy képviselnek bennünket, ahogy keresztem képvisel engem. Tudasd mindenkivel, hogy szent leplem valóban az igazi. Ugyanaz, amellyel betakartak.”

A Szentséges Szív küldöttét nemcsak a klérus támogatja. A katolikus Egyház hívei közül is sokan azonosulnak jelenleg apostolságával. A teljes felsorolás igénye nélkül említem meg Anthony Hickey-t, a manchesteri Medjugorje központ igazgatóját; Howard Dee-t, a Fülöp-szigetek egykori szentszéki követét; June Keightley írót, aki a manilai rádió és televízió békeközpontjában dolgozik; Daniel Lynch bírót, aki a guadalupei Szűzanya vándor kegyképének kísérője; Paul és Evelyn Bouchard-t, az Informateur Catholique kanadai lap munkatársait; Patrick Laubier professzort a genfi egyetemről; Leon Legrand-t, aki fáradhatatlanul képviseli Medjugorje ügyét Ausztráliában.

A felsorolt papok és hívek közül sokan elkötelezett apostolai Medjugorjének, de legalábbis rokonszenveznek vele. Figyelemre méltó a medjugorjei imacsoportok és Vassula műve közötti kapcsolat. Sokan csatlakoztak spontán a Vassulának adott üzenethez azok közül, akiket megérintett ennek a horvát falunak lelki kisugárzása. Vassula is komoly vonzalmat érez e lelkiség iránt.

Talán nem szükséges bizonyítani, hogy hatalmas lelki terhet visel az, aki e lelki aktivitás középpontjában áll. Vassula a világ számos helyén megfordul, mivel szüntelenül kérik, hogy jöjjön tanúságot tenni, általában katolikus hallgatóság előtt. Minden útja sok idejébe kerül, különösen a tengerentúli utazások előzetes megbeszélései telefonon, a programok időzítése, az üzenetek elküldése faxon. Utazásai hosszadalmasak, sok energiát igényelnek. Utazik vonaton és repülőn. Már sokszor átrepülte az Atlanti-óceánt. Volt Kanadában, az USA-ban, a Fülöp-szigeteken, Ausztráliában, Japánban, Latin-Amerikában, Mexikóban, Oroszországban, Nyugat-Indiában, Közép- és Dél-Afrikában és Lengyelországban.

Vassula természeténél fogva nagylelkű, nemcsak a vendéglátásban, hanem igyekszik megkönnyíteni az együttműködést az üzenetek terjesztésében is. Mivel írásai angol nyelven (fakszimile kiadásban és szedett formában) jelennek meg, ugyanakkor számos fordítás is készül, sok fordító és kiadó keresi meg őt tanácsot vagy engedélyt kérve. Mindez időt és állandó adminisztrációt igényel.

Vajon lehet-e szenvedésmentes az ilyen apostolság? Feltételezhet-e ilyesmit, aki ismeri a misztikus teológiát? Vassulának néhány éve péntekenként részt kell vennie Krisztus szenvedésében. Megrendítő élmény volt számomra, hogy tanúja lehettem szenvedésének, amint tökéletesen azonosult az Üdvözítő megváltó áldozatával. Teljes volt együttműködése és nagylelkűsége. A tapintat azonban diszkréciót kér ezen a téren.

Vassula magánéletével kapcsolatban az olvasók sokszor megdöbbennek azon, hogy a görögkeleti egyház tagján keresztül érkeznek hozzánk ilyen fontos üzenetek. Vassula saját elhatározásából marad ortodox. Üzeneteit komolyan lehet venni, hiszen ezt érdemlik az isteni figyelmeztetések, bár emberek közvetítik. Ne feledjük, milyen áldás származott abból, hogy a II. Vatikáni Zsinat egyes szakértői komolyan vették az első három ülésszak alatt közzétett tanítás kritikáját, hogy hiányos a tanítás a Szentlélekről, és erőfeszítéseket tettek a tanítás kiegészítésére. II. János Pál pápa a Szentlélekről szóló “Dominum et viviticantem” kezdetű enciklikájában elismeri, hogy ebben a keletiek felettünk állnak. Vassulának katolikus gyóntatója van (nem én vagyok az), és részesül a szentáldozásban. II. János Pál pápa 1983-ban kiadott új kánonjoga alapján: “A katolikus papok kiszolgáltathatják a bűnbánat szentségét a keleti egyházak tagjainak, akik ha nincsenek is teljes közösségben a katolikus Egyházzal, de saját elhatározásukból kérik a szentséget, és helyesen felkészültek fogadására.” (844, 3.)

Vassula írásainak értékelésénél a bibliai tanácsot kell követnünk: “Gyümölcséről ismeritek meg a fát”. Írása sokakat igen mélyen megérintett. Amikor 1991-ben Dublinbe látogatott, nyolc barátja kísérte, mindegyikük más nemzethez tartozott, és mindegyiket a Vassula írásának olvasása vagy beszédeinek hallgatása nyomán kapott kegyelem érintette meg. Vassula sok olyan levelet kap, melyek hasonló megtérésekről számolnak be. Említésre méltó, hogy nyilvános küldetése 1988 novemberében kezdődött, pontosan három évvel azután, hogy az első üzenetet kapta.