Tavasz az Egyházban

“Vassula könyve sokszor adott vá­laszt a bennem felmerülő kérdésekre. Sőt, mások kérdéseire, létproblémáira is! Jézus üzeneteivel, melyeket Vassulán keresztül ad, evangelizálni lehet. Ezért úgy olvastam a könyveket, hogy mindig bejelöltem azokat a helyeket, amelyek­ről úgy éreztem, hogy konkrétan valaki­hez szólnak, hogy alkalomadtán felol­vassam nekik. Megtérésem után egy al­kalommal nővéremet akartam rábeszélni arra, hogy végezze el a Szentlélek-sze­mináriumot. Mivel úgy gondolta, hogy 'eléggé keresztény', nem értette, hogy miért kellene neki megtérnie. Akit nem érintett meg a Szentlélek tüze s Jézus szeretete, nem is érti ezt! Azért szeret­tem volna, ha elvégzi a Lélek-szeminá­riumot, mert én is ott tapasztaltam meg mindezt. De azt válaszolta: 'Jövőre me­gyek nyugállományba, majd akkor, mert most nincs időm.' Engem nagyon elszo­morított ez a válasz, mert úgy gondolom, hogy a lelki megújulás hosszú folyamat, s ki tudja, hogy van-e elég időnk leküz­deni a magunk gyarló természetét, s megszentelődni - hisz ezért vagyunk a földön. De nem tudtam meggyőzni a testvéremet.

Reggel, amikor kezembe vettem Vas­sula könyvét, a soron következő fejezet címeként ezt olvastam: 'Egy közömbös lélekhez'. Jézus többek között ezt mond­ja: 'Vassulám, ajtaja előtt állok, de nem nyit ajtót. Napi elfoglaltságai mellett nem marad ideje Szabadítójának.' Ez az üzenet Vassula egyik rokonának szólt, aki így vélekedett: 'úgy gondolom, ha majd nyugállományban leszek, gondom lesz rózsáimra s lelki életemre. De most még nincs időm.' Csodálatos, hogy mi­lyen konkrétan üzent számunkra az Úr! Azonnal bejelöltem ezt a részt, s elvit­tem megmutatni nővéremnek. Láttam, hogy megérintette őt ez az üzenet, s bí­zom Istenben, hogy tovább is vezeti.

Keresztanyámnak, aki protestáns, s nagyon erős hitű idős asszony, felolvas­tam a pápával s az egységgel foglalkozó részt. Ez merész lépés volt, hiszen tud­tam, hogy a jelenésekkel s a magánki­nyílatkoztatásokkal kapcsolatban komoly fenntartásai vannak. De bíztam benne, hogy az ő mély hite által felisme­ri Jézus szavait. Amikor befejeztem, azt mondta: 'Imádkozni fogok, hogy az Úr megvilágosítson engem.' Már ezt is hi­hetetlen eredménynek éreztem! Egyálta­lán nem volt elutasító, s ez nagyon nagy dolog egy olyan embernél, aki gyermek­kora óta a protestáns hit elveit vallja. Szűkebb családomnak is - két nagy lá­nyomnak s férjemnek - fel szoktam ol­vasni az üzenetekből közös imáink al­kalmával, s valamennyien nagy ke­gyelmeket kaptunk általa. Istennek le­gyen hála!"

Boross T. Ilona