Tavasz az Egyházban

Lánya történetét meséli egy édesanya: “Családunkban nemzedékről nemzedék­re szállt a hit, kislányom, aki ma balett­táncos, szintén vallásos légkörben ne­velkedett. Felnőtt korában aztán férjhez ment egy nem hívő férfihez, s ez lelkileg nagyon visszavetette. Kilenc évig, amíg együtt voltak, nemigen járt templomba. Az utóbbi időben már mutatkoztak pozi­tív jelek, eljárt Jelenits tanár úr bibliaórá­ira, de Vassula üzeneteit, vagy más misztikus könyveket nem akart a kezébe venni. Egyre csak azt hajtogatta, hogy még nem nőtt fel az ilyesmihez. Én so­kat imádkoztam érte, kértem az Urat, hogy adjon valami jelet önmagáról, ami elmélyíti a hitét.

Amikor megjelent az Igaz élet Isten­ben második kötete, én nagy lelkesedés­sel néhány éjszaka alatt 'befaltam'. Egyik este szinte könyörögtem a kislányomnak, hogy csak egy kicsit hadd olvassak fel be­lőle neki. Nagy nehezen ráállt, és néhány mondat után mindketten úgy megindul­tunk az Úr szavain, hogy sírva fakadtunk. Akkor azt mondta a lányom: 'Anyu, add ide az első kötetet, inkább egyedül olva­som.'

Néhány nap múlva meglátogattam. Sugárzott az arca, nagyon boldognak tűnt. Azt hittem, a színházban, a munkájában ért el sikereket, de meglepetésem­re azt mondta, hogy Vassula könyve mi­att ilyen boldog! Elkezdte olvasni, és el­ért a 34. oldalra, ahol zavaros önjelölt látnokokról is szó van, akik sokakat megtévesztenek. Ekkor nagyon elbi­zonytalanodott. 'Most kinek higgyek? Honnan tudjam, hogy melyik az igaz és melyik a hamis kinyilatkoztatás, amikor még mélyen hívő keresztények sem tud­ják eldönteni?'

Ebben a pillanatban tömény levendula illatot érzett meg, mélységes béke, nyu­galom szállt rá. Percekig nem értette mi történik, majd odaszaladt a vázához, melyben egy csokor száraz virág állt. Nem volt illata. Végigszagolta a virágo­kat a szobában. Semmi. Kinyitotta az ab­lakot, de kintről sem áradt be hasonló illat. Amikor azonban becsukta, újból megérezte az erős levendula illatot, az örömöt, a békét.

'Jézus jelet adott önmagáról és az üze­netekről, ahogy kértem!' - mondja az édesanya. A lányom azóta örömmel és bizalommal olvassa Vassula könyveit, és más lelkiségi könyveket. Derűsebb lett, könnyebben viseli a munkájával já­ró nehézségeket. Úgy érzem, a megúju­lás útjára lépett.”

P. L.-né  A.