Amikor folyamatosan olvastam az üzeneteket, olyan csodálatos lelki táplálékban részesültem, ami nélkül szinte nem lehet élni. Ennek következtében a könyvsorozat végére érve valami elvonási tünethez hasonlót tapasztaltam meg. Nagyon hiányzott a kapcsolat, ami az olvasás által Jézus és köztem alakult ki. Egészen érdekes dolgokat tapasztaltam meg néha. Pl. nem tudtam egy rész visszakeresni, ami olyan nagyon tetszett, másoknak is elmondtam, akárhogy kerestem nem találtam rá újra. Mintha elrejtőzött volna a szemeim elöl. Ilyen volt a következő, nem pontosan idézett mondása Jézusnak: “Volt két térd és két ölelő kar, ami örült neked, de én már előbb szerettelek.” Az is lehet, hogy ismét végig kellett volna olvasnom a könyveket, hogy a keresett részletre rátaláljak. Az olvasás során kialakult társalgás köztem és Jézus között máig megmaradt.

Ha pl. autózom, rendszeresen beszélgetek Jézussal, mondom a Jézus imát, dicsőítem ŐT, kérem, hogy áldja meg a közlekedőket, adja meg, hogy mindenki érkezzen épségben céljához és legfőképpen utoljára Őhozzá. Mindig tőle és a Szűzanyától szoktam megkérdezni, hogy mit hogyan tegyek?


Egy konkrét esetet leírok.

Nem emlékszem hányadik kötetben volt olvasható Jézusnak a következő megállapítása:

-- “Gyakorlatilag az egész nemzedéketek házasságtörő. ”

-- “Azért ez túlzás Uram.” -- válaszoltam gondolatban, mivel én ismertem még néhány embert, akik talán nem hívők, de rendesen éltek a házasságukban. Nincsenek sokan, sajnos és gondolatban felidéztem az általam ismert személyeket. Ez “véletlenül” (tudom, hogy ez a szó hiányzik Jézus szótárából) éppen advent idején történt.

Akkoriban sok karácsonyi üdvözlő lapot küldtem és sokat kaptam. Jöttek a szép sorjában jókívánságok, nagy öröm volt olvasni őket. Aztán egyszer csak kezembe került olyan is, aminek nem tudtam ki az aláírója. Az aláírt asszonynév és lánykori név teljesen ismeretlen volt. Kicsit az írás emlékeztetett valakiére, aki “történetesen” szemben lakott velem több, mint 10 éven keresztül, de őt másképp hívták. Az év tavaszán együtt voltunk koncerten, ő a férjével, fiával, lányával, én a fiammal. Lehetséges, hogy fél évvel később új férje és új neve lett? Úgy tűnik igen, bármennyire hihetetlen.

Azután érkezett egy másik is. Amikor elolvastam, nem tudtam szólni a döbbenettől. Úgy írta alá, hogy először a saját lánykori nevét, utána a jelenlegi élettársa nevét, végül a lányáét. Ez az asszony “történetesen” a másik szomszédasszonyom volt több mint 10 évig, sőt a lányának pici korában én voltam a babysittere. A sorrend tűnt legfurcsábbnak, hogyan kerülhetett a saját lánya a harmadik helyre, és ki az az idegen a második helyen?

Akkor megszólalt Jézus az ó drága gyengédségével:

“ Túloztam?”

-- Nem Uram, nem túloztál, Te minket sokkal jobban ismersz, mint mi saját magunkat.

Olyan fájdalom volt a szívemben átérezni Jézus szomorúságát a mi -- gondolatban és tevőlegesen elkövetett -- házasságtöréseink miatt és ez csak töredéke annak a sok-sok bűnnek, amivel megbántjuk ŐT. Ráadásul én még mertem kételkedni az Ő állítása helyességében.

Jézus Krisztus Isten Fia könyörülj rajtam, bűnösön!

Szeretettel Jézus és Mária Szívében:

Margó