1993. január 17. Az egység hetének előestéjén, Los Angeles Uram, úgy imádkozom, ahogyan Te imádkoztál: legyünk mindnyájan egyek, amint az Atya benned van és Te őbenne, hogy mások is elhiggyék a világon, hogy az Atya küldött Téged. Azokért a juhokért is imádkozom, amelyek nem a te nyájadból valók, hogy ők is hallgassanak hangodra. Imádkozom a mohamedánokért, a zsidókért és másokért is, hogy mától fogva ébredjenek irántad való szeretetre! Amen. Hallottalak, hallottalak, barátom. Végül mindenki imádni fog engem. 1993. január 18. Sacramento Ma van a születésnapom és az egység hetének első napja. Ezen a napon volt egykor Péter székfoglalásának az ünnepe. Ma az igen szentéletű Francis A. Quinn püspök hívott meg, hogy beszéljek az Oltáriszentség katedrálisában. Vendéglátóim ajándékot nyújtottak át nekem délután, közvetlenül a találkozó előtt. Amikor megláttam, éreztem, hogy Jézustól való. A következő szavakat mondta ugyanis nekem 1992. október 21-én: ... „örülj és ujjongj, én pedig oda fogom nyújtani neked kelyhemet... Sorjában rá akarom venni a népeket arra, hogy éljenek árnyékom alatt, és higgyék, hogy az Atya küldött engem. Igen, el fog jönni a nap, amikor a föld királyai, nagyjai és hadvezérei, a gazdagok és hatalmasok, az egész nép el fog ismerni engem mint Krisztust, az élő Isten Fiát. Az emberek mindenütt egy hangon és egy szívvel fogják tisztelettel felemelni kezüket imádságra és imádásra...” És egy aranyozott kelyhet nyújtottak át, amelyre e szavakat vésték: Hogy mindnyájan egyek legyenek!
A szentmisét a két jelenlévő püspök mutatta be beszédem után. Kórus énekelt a katedrálisban, és minden fenséges volt. Az én kelyhemet használták ezen az egységért bemutatott szentmisén, és abban változtatták át Jézus drágalátos Vérét.1993. január 18. A keresztény egység ünnepe Amikor beszédem közben a katedrálisban az összegyűlt tömegre tekintettem - ezernyolcszázan lehettek -, szomorúságot éreztem. Ott álltam az Úr kérésére, hogy az egységről beszéljek a feltehetően 98%-ban római katolikus hallgatóság előtt. Az én népemből egy sem volt velem. 1 , 2 Mohamedánok és zsidók is voltak a katedrálisban... De az Úr későbbre tartogatta a születésnapi meglepetést. A szentmise előtt egy orthodox pap jött be kísérőjével. Mise után megkért, hogy beszélhessen velem. A sekrestyében találkoztunk, és akkor értettem meg, amit az Úr mondott nekem: „Oroszország lesz az, amely leginkább meg fog dicsőíteni engem.” A pap egy orosz orthodox pap volt... Megosztottságunk sötétségében az egység reményének egy gyenge fénye fog kigyulladni. A reménynek ez a kis fénye Oroszország. Az egység Oroszország által fog bekövetkezni, és Ő dicsőíteni fogja Istent! Megmondtam az orosz papnak, hogy Ő az én születésnapi ajándékom Jézustól. Az atya neve Vassili volt, ami az én nevemnek, Vassulának a hímnemű megfelelője. A másik jel arra vonatkozóan, hogy az egység Oroszország által jön létre, az volt, hogy amikor az Úrtól egy bevezető imát kértem, Ő egy orosz papnak, Szergej Bulgakov atyának az imádságát választotta. Azt kérte, hogy találomra nyissam fel a könyvet és azt az imát láttam meg először, amelyet 1989. december 29-én írtam le. Íme: „Ó Jézus Krisztus, Urunk és Szabadítónk, 1 A görögkeletiek közül. 2 Úgy hallottam, hogy a görögkeleti püspök megtiltotta híveinek, hogy eljöjjenek találkozómra. |